Blog

Ajtót nyitott Neked Isten, hogy új Világot láss! Az Élet könyvében oldalak fénylenek fel Rád!

Rengeteg tépődés, elmélkedés előzte meg ennek a honlapnak a megalkotását.

Talán csak az tudja, aki már vett részt hasonló nagy volumenű tender létrehozásában, és ezért oly kevés, és mégis oly nagyszerű az az idő, amit eltölthetek benne.Most sok a kétely, a várakozás felett érzett mámoros izgalom.

Fogadjátok oly egyszerűen, ahogy azt a lelkemből adom.

Fiamnak: Nagyon boldog és vidám életet kívánok Neked, jó lenne, ha mértéke és szándéka szerint szép, bő, tartalmas lenne.
Tanulj, hogy tudd, mire eléred a célt, nemes és bölcs lehess, ítéleted pedig egy szép új világ.

Hidd el nekem, hogy célokat kell kitűzni, és azokban saját magad eszköznek kell tekintened! Te kincs vagy, Isten eszköze, akiben segítséget lel, aki megtalál, s megtalálod Őt.
Bizony mondom Neked, ne sírj elmúlt emlékeken, hanem jövőt építs, ne magadnak, hanem szeretteidnek. Légy méltó Nevedhez, aki voltál, és aki leszel.
Hidd el, nem a sajnálat, hanem a kötelességed, hogy felnövekvő nemzedékek példaképe legyél, maradj.

Tudom, milyen elveszíteni mindent, és újrakezdeni akkor is, amikor senki sem segít.

Hajdú László névjegye:

Háromszoros Senior úszó Európa Bajnok, a Spreading dalszerzője, úszóedző...
Hosszútávúszó, a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Társasága tagja.


Az, ki szótlan, de gondolattal érinti Neved, az, ki álmatlan lázában zenében versel, az, ki földön eltiporva kiáltja nyersen, az, ki ápol, ételt oszt csendben, az, ki Érted imát mond, s nem hangoztatja fennen, és keresi a szépet, látja a jót, nincs számára más, csak nézőpont, s lelkében nyugszik, nos hát, a pokol tornácáról nézve minden egyben látható, fesse bár rútnak, s gonosznak, a műtét sikerülhet, vagy halálnak halálát hozza, a végére a mondatnak egy szó kerülhet, barát vagy nem, szeret mindenki valakit, valamit, de Istent ugyan hogy szeresse az, ki hitetlen...




Sajnálom, de a következő bejegyzés egy úszóoktatóhoz szól, aki úszótársam volt, aki a medence partján is mellettem állt, de a jelen viszontagságos állapotában a kenyérharcban nem ért meg, nem tudja felfogni lényegem. Ez az írás egy üzleti hitelrontás miatt született meg, amikor az ember nem tud beteg maradni, s egy sérülés, vagy műtét sem állíthatja meg. Annál inkább az emberi természet.

Íme a levél:



Bocsáss meg, hogy ebben a formában, levélben kereslek meg...

Talán érthető abban az helyzetben, amiben most vagyunk, hogy sorsunk
kezét igyekszünk magunk irányítani.
Sajnos az elmúlt életcsatáim felőrölték erőm, és most igencsak kapkodom.
Régen elmúlt az az idő, amikor a magamfajta szentimentális, naiv
kisfiú sikerrel járhatott bármely területén e játéknak nem nevezhető
karmikus fordulatoknak.

Hogyan is fordulhatnék Hozzád?

Voltál társam a versenyzésben, büszke voltam a csapatra, melynek tagja
lehettem, és ismertem a drága lelkű édesanyádat, ahogy Te az én
szüleimet.
És együtt kezdtük az úszás tanítását, edzését is teljes lelki
odaadással. Nehogy azt hidd, hogy megváltoztunk...
Csak az élet keményített, melyben Te valamit nagyon jól tudtál
megcselekedni. Amikor a Péterrel szakítottatok az egyesületi
oktatással, fájt nekem. Megértettem. Hiszen a pénz az pénz, s jól
döntöttetek, amikor magánosítottatok. Én edző akartam maradni!
De a feleségem becsapott, megcsalt, mikor versenyről versenyre jártam.
Magó Gábor bukása elsodort engem is.
Gondoltam, az álmok nem hazudnak.
Álmodtam, mint mindig, és az úszásban vigasztalódtam.

Nem tudom leírni Neked, mennyi mindent kaptam a kecskeméti uszodától!
Mennyire szeretem a vizet és azt, hogy a tanítványok tempói nyomán
éltető levegő tódul a lelkembe.
E nélkül nem működik semmi számomra. Amikor az Új-Hullám átvette az
oktatást, a gyerekek mosolyában, a játékban éltem.
És szabályos keretek között, az engedélyezett létszámot betartva oktattam.
Így kerültem a csapatba, s próbáltam maradni. A gyerekek azért
továbbra is úsznak, s mint látod, levetkőztem a féltés szörnyét
magamban. Öröm, hogy Nálad  sportolnak tovább.
Ebben változtam!

A pénz hatalma...

Itt a következő kérdés máris...

Ha nem tudnám, hogy szülőm milyen erőfeszítéssel próbál életben
maradni, nem cselekedtem volna.
Amikor a kifizetetlen számlák, vagy a megélhetés erőforrásai
bezáródnak. Meghalunk...
Hol is dolgozhatnék...
Azt is tudod, hogy örülök a megkapott pénznek, de azt is tudod, hogy
az nem olyan sok, hogy egy hónapra akár a magam fenntartására elég
lenne. Próbáltam már sok egyebet...
Hidd el, már nem tudok mást csinálni. NEM TÉGED CSAPTALAK be!
A kényszer, amikor mondtam, be tudok menni a vízbe, csak menni nem tudok...
És az, amikor azt néztem, megcsúsztam többször is, és....Beakadt a térdem...

Remélem, megérted, hogy vállaltam a hétvégeket, aztán István kinevetett!
Majd az Isten megfizeti -mondta.
Most oly dolgokat kellene írnom, hogy csaló életemmel nem tudok elszámolni...
De hogyan változhatna meg életem?
Hogyan tudnék mást tenni, mint amihez értek?
Suszter maradjon a kaptafánál...
Mi úszásoktatók vagyunk. Lehet bármit mondani, én elismerlek Téged,
csak az a hangsúly, hogy kérlek érts meg engem.
Neked különös egyéniséged szerencsével ölel, szerető családod is
megfelelő háttérrel szolgál ehhez.
Én nem tudok elszabadulni az oktatás sajátosságainak varázsától

A gyilkos kényszerből öl. A tolvaj is megélhetéséért lop. Én úszom, és átadom a varázst, mi a vízben tart, amiért Európa Bajnok lettem. Kitől várható leginkább az, hogy tudását megossza, ha épp annak művelőjétől nem?

Kiengeszteljelek, vagy bocsánatért esdekeljek?
Virág, s vers kevés lenne. A tudásom nem kell neked. Viszont nem tagadhatom meg életem gyümölcseit senkitől.

Isten megbocsát minden embernek. S Te Isten gyermeke vagy, s hiszek Istenben.
Bánom bűnöm, s bocsáss meg nekem.
Hogy másként hogyan élhetek? A vers nem pénz, s a zene sem az.
A munkám tettem, amiért élek.
Sokkal nagyobb gazemberek élnek fényesen...

Nem rabolom tovább időd, s családodtól lényedet.

Csak kérlek, mást nem tehetek...

2008 szeptember 25






 

A  blog attól műfaj, hogy kitalálták, hogy a világ értelmezésében sokan szerepet kaphatnak. Sok értelmes és intelligensnek gondolt ember vindikálja a jogot, hogy megmondják másoknak, miként lehet jobb, szebb.
Hogy aztán más szempontok szerint teszik mindezt, attól válik érdekessé.
Hisz Isten épp ezért teremtett bennünket. Önmaga megismerése! Hiszen fogalma sincs arról, hogyan szeretünk, miért sírunk. Miért rúg belé a kedves a szerelmébe, és miért imádkozik, ha közben állandóan a vétkezés mélyén csücsülő
Ez a kettős magatartás állandó, a nyugtalan szív memoárja.
Blogot vezet a miniszterelnök, és nyugodtan szürcsöli kávéját, hisz fogalma sincs arról, mit olvasnak rajongói.
Sztárok nőnek a semmi közepén.
A média kitalált szereplőin csámcsogunk, s felejtünk napot, éjszakát a tévé mellett.
Van bizony ezen is túl érdekes szemlélni való. Bár imádom a filmeket, mert nagyon sok szép, romantikus történet, akció dús cselekményt látok lebilincselő csomagolásban.
A lényeg, hogy álmaim nem veszítem el. Igenis, attól még lehetne kedvesen szólni a beszélgető társunkhoz.
Bár így lenne...


Én mindig büszke leszek a múltra, mert a szándékaim tiszták és őszinték. Örülnék, ha a vendégkönyvembe is megtisztelne néhány sor...
Mert az vagyok én.

                                                                                                                              


Mit tennék, ha nem lenne víz, melyben élhetek? Volt a kérdés, melyre nem tudok válaszolni. Bizonyára minden ember képes alkalmazkodni a változóhoz.
Én is próbáltam, többször is megtenni. És rá kellett jönnöm, hogy nem megy. Most azért sem tudom megtenni, mert véremmé vált, szükségletem, egészségem.
Hogy a szívem megnagyobbodott, természetes, ennek következtében folytatnom kell, ehhez jön még a hatalmas lelki motiváció. Most, a világgazdasági válság közepette érzem, hogy a milliós adósságú emberek valutában mennyire kiszolgáltatottak.
Erős a pénz, mondhatnám, torokszorítóan az...


Most aztán hideg a 2008 novemberi nap!

Ezen a dermesztően fázós délutánon, taglalgatva jövőm reménységeit magamban, hasít a telefonomba apám kétségbeesett hangja.
-Fiam, hol vagy?-
Kérdésemre elmondta, hogy rohamkocsival jöttek értem a rendőrök, mondván, országos körözést adtak ki ellenem!
Párom elrettenve fogadta a hírt, hogy fel akarom adni magam, és halálsápadtan kereste a számot, melyet hívnom kellett. A kezelő jelenkezééig remegett a térdem, és hová lett lényemen gondolkozva uralkodtam ösztöneimen.
Ez a szemét Kőrös Samu!
Ide jutottam! Miatta a zenekarnak is annyi, az edzői munkámnak is lőttek, de a szüleim, szeretteim is meddig szenvednek? És ekkor megjelent a rohamkocsi. Hárman jöttek értem.Ma elvittek a rendőrök, mert a menedzserem nem tisztázta, most ellopta, vagy lenyúlta az együttesem
Még jó, hogy nem bilincsben rángattak el! Mert ellopták az autómat, és elvitték a vagyonom egészében! A feljelentésem meg visszaütött rám...
Mindennapossá vált a tárgyalásra menet, a tanúmat is rendőrök állították volna elő, ha aznap épp nem a bírónő beteg. Hogy akkor nem szóltak? Hogy most sem volt idéző?
És csodálkozom, hogy az emberek némák, sötétek, befelé fordulók...
De az kiváltképp öröm, hogy írom, mert írni tudok. Itthon vagyok...


..



Napok óta bezárt a világ...
A számítógépem csődöt jelentett be és a magánélet viharai tépik lelkem. A kenyérkereset ideáit nem sorolom.
Nehéz egyensúlyt teremteni ilyen viharvert országban. Ahol a jog kézen fogva jár a csalókkal, ügyeskedőkkel, s nincs, aki az ártatlanokkal érezne, értene egyet.
Verseim, gondolataim fabatkát érnek. Nehéz belátni, hogy zenéimet nem tudom színpadra állítani, s nem adom fel semmi kincsért elveimet.
Úszásoktatóként lehet sokat  idegeskedtem...
Hiszen kötelezni úszásra olyan gyermekeket, akiket kirángattak az uszodába, nem lehet.
De kényszer, ha a szülő elvárásai közt az szerepel, ha már ő nem, akkor a tanuszodában az oktat úgyis megteszi helyette! És jön az anyuka, kiabál, hogy épp az ő csemetéje a legügyetlenebb, vagy éppen be se teszi a lábát a vízbe...
Az nem számít, hogy mellette mennyien szerették meg, és sajátították el az úszás tudományát!
Ha aztán ebből kifolyólag idegileg sem lesz szent az oktató, hát lehet, hogy szigorú lesz egy pár év tanulsága után. És lassan belátja, hogy nem pálya a sín, felszakad a seb, ír hát, és zenéket szerez.
Színpadot álmodik, s dalnokokat keres.
Az énekes kevés, a keserv annál merészebben követel.



Már van végre, csak hoz újat, maga mellé másik énekest, ígér, remél, s várakozom csendesen.
Kiderül, hogy épp az lenne, kinek úszását nem kísérte siker...
Az az énekesnő jelöltem, kinek oly rég durván bántottam keserves oktatásban a testét, lelkét!!!
Oly fiatal volt még! Kegyetlen sors, ha bántani merném... S nincs vigasz, nincs mentség...
Hogy akkor válásom volt, vagy épp gyógyszert vettem be? Mert éjjel-nappal dolgozni voltam kénytelen? Vagy, vagy?
Álom volna? Hiszen hallottam budapesti sztár edzőről, hogy pedofil vádat koholtak ellene...
Hogyan is ne kevernék össze a szakma szeretetét kisgyermek molesztálásával...
És a szigort a durvasággal...
Lehet, megtörténik ezerből egy....
Amikor követelnek a szakma hitszegői.
Nem tudok szólni.
Némaságom betűit szórom konokan reszkető mellemből...
Ítészem csak a mennybéli Úristen lehet...
Addig viszont élnem kell!

2008 október


Édesanyám szíve elég nehézkesen dolgozik, így a depresszió tünetei sajnos megmutatkoznak lelki állapotán.
Lehet szidni Gyurcsány politikáját, de a hitszegők csapatai örömükben kinyalják a sótartót is a közelében.
A gázmizéria és a pénzünk romlása jelzi, hogy pusztuljon a magyar, mert eladták fejük felől az eget is.
Édes Istenem, miért is nem állítható meg a pusztulás? Csak osztalékát marják a nagyok, s röhögnek magukra, kicsit epilepsziás roham volt, túlélik majd. Micsoda tévedés, a hurrikánok jelezni fogják, amikor minden elpusztul.
És miért nem törődünk mások nyavalyáinak orvoslásán valójában? Miért van doboznyi gyógyszer, amit be kell venni hiába?
A természetgyógyászat kuruzslóit mi különbözteti meg az igazi gyógyítóktól?
Én a magam részéről inkább elmegyek úszni, s nem veszek tudomást arról, hogy fájdalmaim vannak.
Anyukám szívét meg kell operálni. De ez egy generál, s bízom abban, hogy az Isten még ad időt élnie.

Még robog a bizonytalanság a jövőbe...
Arcát mossa a szél, de reménye nem szállt el.
Új erőt feszít mellében az elszántság.
A műtét nem marad el, csak várakoztat.
Hogy él az, akit kerülget a Halál?

2008 december





VERSEK, MONDATOK, TÖREDÉKEK...



"... fontos ember vagyok, mindenhol nyomot hagyok,
Fel s alá rohanok, mégis lassan elfogyok!
Mint szájból a szó, mint tavasszal a hó!


·..."
.".. mindig csak azt vettem el, ami jutott,
A szerencse nekem, ritkán és keveset adott,
Senki sem nyitott ajtót sem ablakot,
Mindig tudtam, csak magam vagyok!
Most itt állsz, és két kezed nézem,
Megfogom, elveszem, mert ennyi akkor is jár nekem..."
"...Sánta vágyaim, sietnek előre fantáziám mankóin,
De mint mindig semmi sem lesz belőle!
Újra indulok, s reggel még elhiszem.
Ahogy a nap telik , a múlt kosarába teszem!
Mi hajt mégis? Mi tartja életben Őket?
Mikor eldobja a valóság, mint strici a megunt nőket!
Vágyak nélkül nem lehet élni, mint ház mely ablaktalan,
Hiszem, vágyom és várom teljesen hasztalan,..."


Éjjel ...

Zöld füvek lándzsái szívemen,
Gondolatom a csönd maga.
Árva riadót fúj a magány.
Süt felém az éjszaka.

Ám mindez csak talány,
Az éjjel rejti titkait.
A percbe merülök, ég a hold,
Szobám falán a Fény van itt.

Mit kérhetnék még, Istenem?
Elmémben annyi kérdés repdesett,
S most hallgatok, nincs több szavam.
Beléd merül a képzelet.

Édesanyám Szívének ünnepe:

Hogyan is szedhetném zilált gondolataim kuszaságát logikus mondatokba?
S vajon miért is tenném, ha a könyvet, mit írnék, oly sokan már elkövették?
Szólnék Istenhez, kiáltanék fel az égre, vagy beszélnék ki a számból, nyögnék hangokat az embereknek.
Az én Édesanyám beteg, vagy mi lehetne más, hát idős, öreg tán, testét s lelkét tépi a kor, a perc; az Évek.
A kórház folyosóján rideg a fotel, lekonyul kezemben a könyv, reszketek.
Lelkemben remeg a kétely, bár pontosan tudom, mi folyik a műtőben. A szívére vett terheket igyekszik levetni, elfeledni, a múltban gyökeret eresztő félelmeket, az izmusok hozta lelkesedéseket, a háborút, forradalmat, az újra gondolt adóemeléseket. A suttogva morzsolt rózsafüzér titkos üzenetét, a tiltott örömöket, a jövőbe vetett töretlen hitet.
Öntudatát igyekeztem gyermeki reményemmel felkészíteni, s most lelkemmel ölelni, hisz a műtét szükséges, Jézus elmondta, ha csak mustármagnyi hited volna; de kinek annyi, ha csoda történik, van magyarázat.
Ha kell, hát legyen, tegye, mindegy már, Isten, vagy szeretet, vagy orvosi tiszteletem, a tudomány nagyívű fejlődésének eredménye. Egyszerű, mert elfogadom, Isten szándékait ki ismerheti, meglepetés nem érheti!
A félelem a buta, korlátolt, tudatlanság állapota, annak vetült átka.
Annyi jó szándékú, templomba járó emberrel találkoztam!
Meditációikban a túlvilágról álmodnak, Istenhez, szentekhez, angyalokhoz imádkoznak.
Hiszik, hogy a túlvilágon szebb, s jobb életet várhatnak.
Ha a világ ebben a pillanatban összeroppan, elporlik, összeroskad, akkor is mondom, Isten szól az álmokban, a csodálatos fényű szemekben, a tudomány évezredes kutató munkájának eredményeiben!
Most, tobzódó gondolataim közepette imára hajlok, de csak fohászkodni tudok. Hiszem, hogy Vele egy vagyok, hogy szeretni örökké fogom, ha elválasztanak is a kőfalak, szellemem, lelkem együtt rezeg, mert érzem s tudom, hogy megszült, könnyeivel fürdetett, s életre nevelt, s most a múlt csillámain szárnyal sebesen. A fényben mosolyog csendesen, ott, hol a rokonok, átlényegült lelkek ölelkeznek, de míg itt sírok, nem mehet, miért is kellene, ha élő testem is teremthet, ha gondolatainkban jelenlétet idéz fel a vágy, csoda a család, az önzés közös akarata ez különös szeretet?!

2009 január

 

Rég volt, mikor ennyire viszonylagos lehetett a világ sorsába vetett hit. Az isteni rendeltetés szerinti élet tovatűnt, elmondhatatlan feszültség uralkodik a Földön. Az ilyen események vezettek mindig is a történelmi háborúkhoz, a fájdalmakhoz. Meg nem érthetem, hogy miért jó gettóvárosok, lepratelepek mellett élni a milliárdosoknak, mit jelent számukra, hogy uralkodhatnak milliók felett, s elmondhatják, hogy ők országok felett diszponálhatnak.

Nekik nem számít az, hogy az utcán koldusok mocsokban fetrengenek, nem számít, hogy a fogyasztói társadalmat a pazarlás vezérli, csak a bankszámla szaporodjon. Hogy aztán a mondvacsinált válságokba ők is belerokkannak? Hogy egymás zsebében turkálnak, és közben nem tudják azt, hogy mit sem ér a vagyonuk?

Az igazi kincs a természet kincse, a madarak éneke, a harmatban zöldellő fű, a szélben suhogó erdő illata, a hegyekben zúgó vízesés látványa. Igazán hiányzik nekem a csongrádi tanyák eredeti állapota, mikor a parasztember a lovakat itatta, a földek trágyát kaptak, s megtermett rajta búza, árpa, kukorica...

Biotermelés...

Ja, és Móriczka kukaca! Elfog a méreg, ha arra gondolok, hogy húsz éve sincs, mikor humuszt akartam termelni, s belebuktam, mert a hatalmasságok bankilag úgy döntöttek, nem üzlet, jó a műtrágya! Azóta nézhetjük, hogyan pusztul a Magyar, hogyan bánnak velünk a kórházakban! Ha nincs pénz, nincs egészség! Bizony mondom, ha képes az elme uralkodni a test felett, akkor a hit győzhet, de az orvostudomány egyedül nem! Nagy példa erre, hogy szüleim jó keresztény módjára megéltek 82 évet, s a rák, a szívműtétek viszontagságai után ma is tevékenykedni igyekeznek! Apám ápolgatja a holdnyi szülőföldjét, anyu pedig otthon a ház körül sertepertél...Elkeserítő volt látni, hogy a nővérkék csak pénz ellenében forgatják a beteget, és sértve érzik magukat, ha mozdulni kell. Tisztelet persze minden egészségügyi dolgozónak, mert nem könnyű kenyérkereset a kórházi munka! De mit is tehetnénk egymásért többet! Hogyan oszthatnánk pénzt, kenyeret a szegényeknek? Hogyan adhatnánk értékét az emberiségnek?

Ezoterikus gondolkodásmód...hm. Keresztény felfogás...hm. Bankárok szemlélete...hm. Megoldást oly sokan nem lelünk. Nekem mondták, nem e világra születtem! De mennyien érzik ezt magukban?


Levelet kaptam!!!

Íme:

"Kedves versbarát!
>  Régebben talán már megkerestelek egy levéllel. Amennyiben
> érintett vagy a témában: Közeljövőben megjelenő  új
> antológiánkhoz szerzőtársakat keresünk önköltségi áron,
> kedvező feltételekkel! Nincs életkor határ, vagy téma
> megkötés, csak jó verseket szeretnénk - amelyek közel
> állnak a szívedhez! A január közepén indult kezdeményezés
> eredményeképpen az első kötet márciusban megjelent. Abban
> 77 amatőr költő 321 verse szerepel. A második kötet április
> 11-én jelent meg 55 szerző 307 versével. Az első két kötet
> már kapható is a http://www.book.hu/ Internetes
> könyvkereskedésben. (Téltúlélők és Rímrügyek a címe). A
> harmadik kötet lassan összeáll, de még lehet oldalakat
> foglalni, de az sem baj, ha kimarad valaki, hiszen lesz
> negyedik kötet is. Minden szerző tiszteletpéldányokat is
> kap természetesen. Amennyiben szeretnéd te is viszontlátni
> egy-egy művedet a következő gyűjteményben, vedd fel velünk
> a kapcsolatot, hogy szerződést köthessünk.
> Annak sincs akadálya, hogy nagyon jó feltételekkel
> segítsünk önálló köteted megjelenésében.
> Jelentkezz e-mailben (info@bg71.hu), vagy sms-ben,
> telefonon: 20 - 927 6708.
> Hogyan találtam rád? A bemutatkozásodban szerepel:
> "verseket írok". A kiadóm weboldalán igyekeztem minden
> lényeges kérdésre választ adni: http://www.bg71.hu/konyv/
> Ott a versek címszó alatt találsz mindent. Amennyiben eztán
> is lenne kérdés, akkor azt bizalommal várom.
> Bízom benne, hogy a lehetőség valóban előnyös, és
> viszontláthatunk a szerzők között - talán több alkalommal
> is.  Nagy segítségemre lennél munkámban, ha ezt az
> információt minél több érintettel megosztanád.
> Emellett létrehoztunk egy közösségi oldalt is, ahol
> megismerheted és kommunikálhatsz szerzőtársakkal.
> Köszönettel: Both Gábor - BG71 Kiadó"

 

Mit is válaszolhatnék erre?

Talán: - Köszönöm szépen a megkeresést!

Érintett..hm.

Gondolnám, hogy igen, de gondolkodva kicsit, mondanám, hogy nem.
Minden vágyam az volt, hogy kötetem kerüljön az emberek kezébe, hogy mondanivalóm eljusson hozzájuk, de tudásom oly csekély, mint pénzem.
Voltak emberek, akik tetszésükkel segítettek s voltak, akik elvették a pénzemet. Ígéretek, szavak, s elmúltak az évek, az internet, a válság idején nehéz elhinni, hogy én többet tehetek.
De nem adtam fel! Ezért zenét kezdtem írni, azon belül a szövegvilág alkotta egység értelmét feszegetem.
Nehéz társakra lelni, hisz a profizmus ellentéte a dilettantizmus, így olyan ember nem létezik, aki ne kötözködne.
Elhagytak társaim, s a vonat elszáguldott.
Hogy én estem le a szekérről, vagy a lovakon menekülök, azt nem tudom...
Azt igen, hogy mindenem a tér, az idő, s egyszer helyére kerül az igazság, türelmem végtelen, csak nehezen hiszem, hogy ebben az életemben rátalálok.
Az öröklét címét hol is keressem?

A Marathon Klub által rendezett hosszútávúszó versenyen harmadiknak értem be a férfiak közötti versenyen. A kiírásban külön férfi és női díjazást hirdettek meg. Az eredménykiosztón csak abszolút helyezetteknek adtak elismerést. Kissé csalódottan írtam levelet az elnöknek, személyes barátomnak:

Kedves Zsolt
>
> Nagyon sokat töprengek, hogyan kérdezhetem meg, miképpen
> kellene tennem dolgaim, hogy közben jól is ússzam, írhassak
> is néhány gondolatot, zenét is szerezzek?
> Pénz keresetére nem gondolok, mert ezekkel ez nem
> kompatibilis...
>
> Vannak Kecskeméten, akik számára még én is tudok segítséget
> nyújtani, hogy jobban ússzanak, nagyobb lelkesedésük
> legyen, sőt el is jöjjenek egy-egy szabadvízi rendezvényre.
>
> A hét közepén 39 fokos lázam volt, mégis versenyeztem, mert
> igenis szeretek úszni.
> Ebbél kedvemet még az sem szegi, hogy férfi harmadik
> helyezettként nem kaptam elismerést, és senior EB Bajnok
> indulóként nem lettem megnevezve.
> Csak a páromnak esett rosszul, mert azért gondolta, ennél
> többet érek.
>
> Hogy mit gondolok én? Pár napot aludtam, és álmatlan
> éjszakáimról nem beszélek most.
> Úgy hiszem, az idei EB-re azzal a csapattal megyek, akik
> elküldték, s megcsinálták az igazolásom, de őket itt nem
> nevezem egyesületemnek, mert saját magam jöttem, magam
> pénzén.
> Mit írhattam volna mást?
> Lennék Marathon tagja, de hónapokat vártam az adatlapra...
> Ugyanúgy egyedül járok versenyre, mint mindig, hontalan
> kecskemétiként.
>
> Szóval, én boldog vagyok, mert akkor is azt vallom, hogy
> Neked köszönöm, hogy Bajnok lettem, és azt is Neked fogom,
> hogy összeszorítom a fogam, s vállalom, hogy húsz évvel
> fiatalabb emberekkel, akár profival- hasonlítgatnak össze.
> Én már ötven felé járok, s nekem lehet nehezebb ám...
>
> Nekem az idén mennem kell távúszóversenyekre, és Judit is
> jönne Fűzfőre velem. Ott hogy lesz eredményhirdetés?
> Mindenkit le kell elűznöm, hogy elismerésre méltó
> sportolónak tarts, vagy embernek?
>
> Mert most senkinek érzem magam.
>
> Baráti üdvözlettel: Laci

 

Ironman, Nagyatád előtt:

 Tisztelt Sportolók!


Én váltóban fogok indulni a versenyen, de örök dicsőséget szavazok minden egyéni indulónak, aki minden energiájával egész évben készül arra, hogy e napon alázatot mutatva szeretett sportágának teljesíti a verseny által támasztott követelményeket. Sok Barátom, ismerősöm vett már részt, így kerültem én is bűvöletébe, bár csak úszni tudok, én úgy adózom a sok elszánt triatlonista előtt, hogy a Cetrend tíz km-es versenyén rájuk gondolok. Mert szemem előtt lebeg, ahogy a hozzátartozók buzdítására, a frissítésnél botladozó erőt vesz magán, s megy tovább. A spíker neveket harsog a hangszóróból, s látom, ahogy ezek a Hősök harcolnak önmagukkal. És kesergek, mert nekem ezen a napon adódik csak, hogy a nagyszerű élmény részese legyek, hisz csak úszó vagyok, aki nem lát, nem hall, csak víz alatt szótlanul húzza a kezét, csobog, és partot ér.
De Ti, sokoldalúan edzett testetek próbára téve futva kerékpározva eléritek a CÉL-t és szellemi erőtök tudatát hirdetve újult eszméket hirdettek nekünk. Tovább, s tovább, ne gondoljatok semmi politikai, társadalmi gonddal, a sport nemes, tiszta harmóniáját örökké élni kell.

2009 augusztus

Sikoly

Évek óta van bennem egy hang, amit nem tudok elhárítani.



A wikiszótárba szeretném felvetetni a Spreading szót úgy, mint együttes neve, és mint olyan filozófiai fogalmat, úgymint a gondolat terjesztését, a sport, az együttérzést, a természet védelmét kitűző ember eszményét segítő honlapot.

Én csak megszülettem, azóta gondolkodom, és fáraszt, ha semmitérően várok halálomra.
Ezért beteg embereknek, kifáradt kapcsolatoknak szeretnék apró ajándékokat, zenei frázisokat, verseket, írásokat adni.

Kérlek, először is hallgass egy dalt és olvass valamelyik találomra kiválasztott írásból, aztán dönts, válaszolsz e sikolyra, hiszen nem reklám az, amely nem pénzt akar keresni tárgyának, hanem isteni sugallatra csak lejutni mindenkihez.

Ugye így van?

Kedves Orsolya

Nehezen találtam meg, hogyan lehet Hozzád levelet eljuttatni, bár nem biztos, hogy ez a legjobb módja. Speciális kérésem lenne, szeretnék segítséget kérni egy szó jelentésének kiegészítéséhez. Ez a szó a spreading.

Évek óta van bennem egy hang, amit nem tudok elhárítani. A szeretet törvénye mindenki irányában kötelez, és a naiv együgyűségem hajt tovább a jelöletlen úton.

Kérnélek, így tegezve..., hogy légy a problémám megoldásában segítő Angyalom.

A wikiszótárba szeretném felvetetni a Spreading szót úgy, mint együttes neve, és mint olyan filozófiai fogalmat, úgymint a gondolat terjesztését, a sport, az együttérzést, a természet védelmét kitűző ember eszményét segítő honlapot.

Én csak megszülettem, azóta gondolkodom, és fáraszt, ha semmitérően várok halálomra. Ezért beteg embereknek, kifáradt kapcsolatoknak szeretnék apró ajándékokat, zenei frázisokat, verseket, írásokat adni.

Kérlek, először is hallgass egy dalt és olvass valamelyik találomra kiválasztott írásból, aztán dönts, válaszolsz e sikolyra, hiszen nem reklám az, amely nem pénzt akar keresni tárgyának, hanem isteni sugallatra csak lejutni mindenkihez.

www.hajdulaci.hu

Szeretetteljes üdvözlettel: Hajdú László

spreading1@gmail.com Kecskemét

Nagyon megtisztelő a figyelmed, és boldog szülinapot kívánok! Hogy miért pont Te?

Mert sokoldalúságodra csodálkoztam rá, és ezért úgy érzem, megértésedre számíthatok.

Kedves Orsolya...

Természetesen ilyen horderejű ügyben nem számíthat az idő, az örökkévalósághoz képest a pillanat töredéke csak. Persze, hogy számomra ilyen fontos, de ez mit sem számít.

Köszönöm szépen!

Legyen szép az ünneped!

HaL

Dátum nélkül írom blog bejegyzéseimet.

Mert nem számít, mikor írom, hanem miről. De régi lakótársnőm kérésének eleget kell tennem. Hogyan alakul sorsom, életem? Ahogy másoké. Szakítások, kudarcok, törekvések. Két fiam felnőtté vált, s egyetemre mentek. Láthatásuk körül ezer bonyodalom, mint az anyagiak terén. Munkám nincs, amit teszek, magamnak teszem. Hírre, a teljesítmény elismerésére vágyom, hogy zeném később színpadon szólhasson. Szüleim megfáradtak a várakozásba, de nem szűnnek reménykedni, bár jutalmuk egyre késik. A régi idegződések helyett újak jönnek, de engem az uszoda medencéjének hős hullámai nyugtatnak meg. Hogy lehetek e Bajnok,  majd meglátjuk, inkább örülök annak, hogy a hétvégi csongrádi folyamúszáson tapasztaltak alapján van esély, túlélhető minden verseny. Hiszen nem az a fontos, hogy első vagyok e, hanem hazatérek utána. Ha meggondolom, hogy hányan örülnének egy csokor virágnak verseny után.

Csak ne volna ilyen iszonyúan bonyolult...

 

Egy levél, melyet déli szomszédunkból írt egy kedves úszótársam:

" Szerbusz László!
>
> Megtaláltam több mindent rólad az interneten. Nem titkolom,
> ha gyermek lennék, talán eszményképem is lehetnél. Mindig
> is a sporthoz kötődtek eszményképeim. Az első: a
> könyvtárban olyan könyvet kértem, melyben Johnny
> Weissmüller a főszereplő. A könyvtárosnéni adott is egyet,
> széles mosollyal.
>
> Mindig is az úszás jelentette számomra a legfontosabb
> dolgot életemben. De egy évben 3 hónapot úszni túl kevés
> volt. El tudtam érni 1:10-et 100 háton (nagynéném mondása
> szerint "hanyatt"). 17m-es medencében edzettünk,
> gyógyvízben. Mikor szept. közepén kiengedték a medencéből a
> vizet, leültem egy padra és szomorkodva néztem az üres
> medencét. Ez mind Vajdaságban történt, oktatóm, edzőm
> tanácsára édesapám Szegedre utazott, érdeklődött, és
> visszautazott: nem kivitelezhető, hogy átjőjjek.
> Újrakezdtem, Németország, majd Magyarországon hobbyszinten,
> majd megtudtam hogy versenyek is vannak. 2005-ben Öböl első
> lettem korosztályomban,igaz fő ellelfeleim hiányoztak. Ez
> erőt adott, majd beleestem egy mély depresszióba tavaly.
> Gyógyszereznek már 13 éve és nem lett volna szabad
> abbahagni szerintük, pedig lassan tettem. 1,5 év kihagyás
> után kezdek erőre kapni, szeretnék sokat edzeni mert segít.
> Jövő nyáron szeretnék jó eredményeket elérni, sokkal több
> úszással mint eddig.
> Most még van egy verseny Rovinjban, majd október 1-től nov.
> végéig a tengerben fogok úszni, majd medencében.
> Nagy vonalakban kérem tanácsodat, hogyan kezdjem, most
> éledezek, csak napi 3-szor 800-at úszok.
> 2005-ben 5-6 ezerig mentem, szaktanácsok nélkül. Kicsit
> súlyoztam is a 2. edzés után.
>
> Köszönöm előre is ha tudnál segíteni. Csak a pille az amit
> nem szabad úszni, gerincem végett. Testileg minden OK.
> egyébként.
>
> Szép estét"

Válaszom:


Megható számomra, ahogy írsz rólam...

A lényeg, hogy ne add fel soha eszméidet, akkor se, ha úgy érzed, nincs tovább.
Nincs ellenfél, csak teljesített vágyak, méltó célok vannak. A depresszióról tudnék mesélni. A gyógyszerezés semmiképp nem hasznos, csak az idegeidet teszi tönkre.
Változtatni kell az felfogáson, hogy mit ér egy ember élete.
Hogyan képzelhető el a realizmus az idealista szemlélettelő Ha elhiszed magadról, hogy több vagy egyszerű embernél, akkor már a lejtőről elléphetsz.
Nehéz mindennap szembesülni a világ hatásaival, mert azok a gonoszság erejét megduplázzák. Bosszút szül minden véletlenül elszólt szitok és vérszomjas vadállattá változik, akit támadnak.
Tudni kell elcsendesedni, elvonulni. A természet ereje önmagában van.
Ez számunkra a víz.
Nem vagyunk felvértezve a szándékosan ártók ellen, amelyek közvetve érnek el bennünket.
Ezért mondom, engem nem győznek le, mert minden kudarcomból az úszás iránti még nagyobb alázatom vezet ki.
Ha egy rája lassan lebeg a víz mélyén, nem jelenti azt, hogy egy friss hegyi patakban cikázó pisztráng jobb, gyorsabb nála. Mindketten élvezik az életüket.
Edzés. Minden több, mint a semmi! Ezért a rendszeresség az első.
Hosszan ússz, hogy a mozdulatok formája kristályosodjon elmédben, és a tüdőd teljen friss levegővel, ne szenvedj.
Ahhoz, hogy később többet engedhess meg magadnak, kívánnod kell az érzést, repülni akarsz.
Ezt értsd úgy, hogy felveszel egy kellemesen gyors lendületet, amelyben nem fáradsz el, csak élvezed a haladást.
Tengerben nem tudsz másként edzeni. Használhatsz tenyérellenállást, de ne erőltesd meg a vállad, és lazíts, hogy ne görcsölj.
Időnként uszonyos lábtempót is ajánlok, hogy a lábfej, és ízület mozgékonysága nőjön!
Ezekkel vigyázni kell, mert a vízérzet furcsa lesz, ha levesszük.

Most távolságokat Neked nem írok, mert időd van, és nem vagy kényszerhelyzetben.

Gondolataid vezesd nyitottan, pozitívan! Ember vagy! De nem tudod, mire születtél. Erre az útra nem öncélúan jöttünk.

Üdvözöllek: HaL

    
 

Könnyű szellő hozzon álmot, álmaimból Rád találjon,

okos lenne, mit meséljen, hosszú mesét hogyan éljen?

Bolyong szegény, oly árva, későn az utcát járva.

Bánat és magány, üvölt a némaság,

de nem adom fel, erőt adsz nekem.

Tudom, sokkal tartozom.

Mikor úgy érzed, nincs út, mely továbbvezet, nem kérsz már semmi mást, csak Istent, nos akkor van értelme a csodának! Az igaz barát üzenete mindenkorra

 


Én nem tudok már másként élni...


Ez a honlap olyan tartalmakat közöl, ami nem szokványos az átlag ember életében, és oly kitartásról tanúskodik, amely tiszteletet parancsol. Olyan világot élünk, hogy az adott szó, és írás semmit ér...
Egy megkeresés adósság ügyben is minimum szitok áradatot vonz, s akkor nem beszéltem arról, hogy a kérés egy baráttól milyen hallgatást idéz.

Szeretnék Mindenkit arra kérni, hogy honlapom lenne szíves megtekinteni, és életutam bizonytalanságait oszlassa el bennem.
Ugyanis hivatottnak érzem magam, sokat hallottam, láttam, bár tanulni keveset tudtam, sok hibám maradt, s újulnak újra.

 



Hiába no, a kisördög itt bujkál valahol, lehet, hogy megneszelte, hogy neheztelek...

Elkezdtem az edzéseket, és olyan kicsavart állapotomban lehet, hogy elfelejtettem menteni. Szeretném, ha Kecskeméten a Fedett Uszoda méltó utódja lenne a felépítendő új létesítmény, ami komplexen valósítaná meg a fürdőkultúra, és sportélmény, oktatás, versenyzés együttesét. Hogy ez másutt hogy sikerült? A példákból adódóan nehezen képzelem el, hogy zökkenőmentes lesz a építés, majdan a használat...

De ha egy szemernyit is adnak a becsületre, az igazságosságra, akkor persze minden a helyére kerülhet. Addig izgalmas hónapok várnak ránk. És remélem, sokan segítik majd a sportoló nemzetet.

2009 nov 07

Csak röpke pillanat, amit versekben az emberekkel tölthetek. Mégis örökre szeretném boldoggá tenni élményeiket itt a Földön s azon túl. Felfoghatatlan, hogy miért, s miképpen szól egy lélek, s ha toll nincs, hát a billentyűk püfölésének kopogása nyugtatja kételyeimet. Mit kell tenni, hogy tartalma elérje a csillagok pulzálásának ütemét, s ne keverjen feketét színeibe? Talán élni a lelket üdvözítő életet...

2009 dec 07

Oly titokzatos az ünnep, s kívánom, hogy legyen a jövő oly egyszerű s szép, hogy Önmagadban való örömök teljesítsék ki a mindennapok üzenetét.
Én úgy vélem, hogy aki ír, az magányos és szomorú is egyben, vagy annyi boldogsága van, hogy osztja mindenki szíve felé, hisz csordultig van lelkében

 

 

 


Ünnepi készülűdés


December van, az utak csúszós-totyogósak, borongós szürkeség uralkodik a városban s szívemen. Nem tudom, merre induljak ma reggel, hiszen akit egyszer elhagytak, többet elvesztett...  A feladatok halmozódnak, hisz dönteni kell, a lelkem cipeljem, vagy szívem szakad meg, vagy összeomlok s nem tudok mozdulni sem.

Ép testben ép lélek, ha fogam összeszorítva küzdök céljaimért, azért vetnek, ha szeretni akarok valakit, ki nem szeret már, akkor azért, s ha Istent keresem utam során, akkor csalódásom ki feddheti előttem?


Kedves Mindenki! Gondolván a jövőre, békességben várni szebb ünnepet, asztalra adventi koszorúval, sok imával, s ha nem hívő, hát reménységgel, csak gondolattal idézni fényességet, s aki nem érti, hát annyit, szeresd Önmagad, Ember vagy, születtél, s életed nem kevesebb, mint azé, kire most egyre többször emlékezünk...

 Egy lokálpatrióta úszóedző kecskeméti kálváriája

 

 

   Azzal a kéréssel fordulok Hozzátok, hogy hallgassátok, olvassátok weboldalamat....

 

Indoklás:  Kecskeméti lakosként olyan helyzet alakult ki körülöttem, hogy tovább nem halaszthatom nyilvánosságra hozását. Sportedzői oklevelem és az úszósportban elért eredményeim talán feljogosíthatnak arra, hogy feltárjam a botrányosnak érzett eljárást, amivel sportoktatói, edzői jogcímemet a sporthatóság semmisnek nyilvánítja. Sajnos ez az állásfoglalás felháborít, hiszen hogyne fájna az, hogy az úszósport kecskeméti fellegvárának „vezetői kollektívája nem kíván együttműködni egy úszósportért mindent feláldozó Hajdú László-val, akinek lelke van „! Idézet Magó Gábor egykori szakosztály igazgató szavaiból, aki ezután szintén távozott az egyesülettől.

Sokan állnak mellettem, de a zárt érdekközösségbe tömörült emberekkel szemben nincs esély. Az utcára, vagy a bíróságra sem szeretnék kerülni, ezt viszont már nem tudom befolyásolni, menekülök előre, s teszem, amihez értek, ha nem taníthatom, hát úszom, míg sikeres leszek és írnak, beszélnek rólam, hiszen Barátaim így segíthetik Európa Bajnoki győzelmem költségeit. Úszom az életért, az igazságért, s gondolataim kiviszem a színpadokra, mert hiszem, a szeretet, a béke és a megértés legyőz mindent, ennek szentelem újabb projektem létrehozásának éjszakáit, mert álmomban egy olyan világ képe lebeg, ami békét, jólétet hoz minden embernek és elsöpör minden kételyt s félelmet.                                                                                                                                                                 

    

Kérlek Benneteket, hallgassatok meg, segítsetek!                                                                                                                                                                                   

 Örkényi kultúrház igazgatójához:


Volt néha, hogy gondoltam Rád.
És beugrottam egy szóra Pest felé jártomban...
Hogy nem találkoztunk, tán sors akarta
Vagy esetleg a véletlen diktálta...

Hisz a lehetőség mindig bennem él
hogy általad, s Veled naggyá lesz még
egy kulturális esemény
mely közelében ott lehetnék...

 

A vendégkönyvbe kaptunk egy kis kritikát...

 

Ezt itt nem idézem, hiszen olvasható az említett lapon.

Viszont a válaszom erre itt található, amit az említett beírás alkotójának címeztem, s elküldtem az emailjére. Várom a jelentkezését, hiszen szerintem senki nem tűrné szó nélkül az ilyen pocskondiázó szavakat. 

 

A válasz:

 

Isten nem mondta meg, hogy mi jó, mi rossz.
Azt sem mondta, hogy létezik.
Istent arról ismerni meg, hogy nem lehet megbántani, nem lehet megsérteni.
Isten, vagy nem tudom másként kifejezni, egy felsőbb szintű értelem
lehet, hogy alkotott valamit, amiben élünk, s így tartalommal töltjük
meg napjainkat. Ezek az eleve elrendelt idők hivatottak bennünk
eldönteni, hogy a jó és rossz különváljanak bennünk.
Nem csak a zene létezik számunkra...
Dolgozunk, tanulunk, Gyermeket nevelünk, és betegeket ápolunk.

A ilyen megnyilvánulásokon elgondolkozunk, akkor is, ha tudjuk,
ezerszer jobb, és esetleg csak kevésszer rosszabb zenéket hallunk.

A zene nem megrendelésre jön, csak megszületik...

Ha Ön csúnya, nem megy az utcára? Vagy nem próbálja édesanyja szebb
színben dicsérni, dédelgetni?
Vagy ha esetleg a tanulmányai nem épp sikeresek, akkor öngyilkosságra biztatja?

Ugye nem...

Én úgy gondolom, hogy ha sok embernek mégis tetszik, ha mások számára
szebbnek tűnik, akkor veszem a merészséget, s megkérdem, lehet e a sok
munkanélküli mellett elmenni észrevétlenül? A sok pénzsóvár rabló
mellett én szégyelljem azt, amit szívből, hobby gyanánt teszek?
Esetleg pisztollyal bankot rabolva, gyermeket megerőszakolva jobb ember lennék?
Mert nem tetszik a stílus, a szöveg, vagy a hang, melyet megütöttünk?
Ezek szemelvények, és mint olyan, nem kértünk pénzt attól, aki meghallgatja...
De tanulságnak jó, hisz dolgozunk a végső megoldásokon, hisz magunk
sem hisszük, hogy tökéletesek lehetünk.
Esetleg telik a kiszabott idő, mit eltölteni jöttünk, és harcolunk a
lélegzetért, az ennivalóért, de legfőképpen a jó szóért!

Nos, a büszkeség felgyújtja szívemet... Nem, a lelkiismeret.
Oly egyszerű leírni ugye, ismeretlenül, hogy szemét amit csinálunk...
Miért nem érzem mégis, hogy igaz lenne?
Miért tudom, hogy jó úszó vagyok, vagy jólelkű megértő ember,
úszóoktató? Miért hallom nap mint nap, hogy ne hagyjuk abba?

Mindenki hülye volna, vagy füle nincs, vagy eszement?

Jó volna tudni, mi vett rá egy Embert arra, hogy a honlapra ilyet írjon...
Nem hiszem, hogy emberileg átgondolt, értelmes fogalmazás volna. Egy
szuszra kifejezve azzal a slusszpoénnal, hogy belássuk végre!
Mit?

Ilyet még nem hallotunk, nem mondtak rólunk, holott tudjuk, volt ok, s
volt lehetőség rá...

De nem most, s nem így.

Nem bánnám, ha élő kapcsolatban fejtené ki véleményét az, aki ilyen
véleménnyel van rólunk...

 

Egy gondolatot közzétennék még...

"Bátran és illő kritikával szólj, hogy értéke legyen s hiánya mint
Isten hibátlansága változhasson"

Ez a mondat egy olyan felszólítás, ami tényleg megengedi az okos,
fejlesztő kritikát, de hülyék nem vagyunk, hogy ilyen eszement
helyesírási, fogalmazási hibákat vétőkkel szemben megértőek legyünk.

Hiszen mint írtam már, fejtse ki véleményét, ossza meg gondolatait az,
akinek van...

De csak odavágni mondatszerű sértéseket...
Hát vártam a vitát, mert eszmecseréről látom, szó se lehet. Mert arca
nincs, neve nincs, senki az, aki hátbatámad és elszelel...
Ugye hiába várom, hogy ezt megértse az, aki halálom várja?

 

2010 február 28

 

 A kritikát elviseli az ember...
Csak a bántásként írt jópofa bejegyzés igazságtalannak vélt sérelmét nem.
Hiszen indokot nem igazán tud jegyezni, csak epésen beírt bejegyzést,
amivel inkább bosszantani kíván. De épp ez a jó! Lehet, hogy nem vette
észre, nemcsak zenék, de épp versenyzőként megélt munka, és benne
keletkezett zenei érzés uralkodik. Hogy nem tetszik? Hiszen másoknak
tetszik! Hiszen Győzike a képernyőn mulat, és sok más ember teszi azt,
amihez kedve van.
És nekem sokan mondták, hogy jól tanítok gyermekeket úszni, és
meghatja őket a zene, ami itt csak demóként szerepel.

 

2010 május

 

Ma elkészült a zenekar új honlapja, amely már csakis a Formáció dolgaival foglalkozik s nem keverendő az önreklámozás bűvöletével.

Hiszen azért nem gondolhatja senki, hogy szórakozásból csinálom, amit itt teszek, szeretnék másoknál jó példával szolgálni azért, hogy vannak, s lehetnek célok olyan kis emberek számára is, mint én vagyok...

Így külön honlap nyílik a http://www.hajdulaci.hu/ és a http://www.hajdulaci.hu/ beütésekor. Sokan nem tudják, de él a http://www.hajdulaszlo.com/ cím, ami ugyanerre a lapra mutat!

 


2010 május 26


Regisztráltam a kecskeméti úszók honlapján.

Első üzenetem kicsit megszaladt megint lelki síkon...

A gondolataim közlésére nem tudok mást tenni, mint zavartalanul bejegyezni, mit első szándékra kívánok.
Ez pedig az, hogy minden edzőnek és versenyzőnek megköszönjem, hogy köztük lehetek!
Tudom, hogy mennyire különös az, hogy én ilyen megjelenéssel odaállok a partra és beugrok, hol késve érkezve, hol előbb távozva, de mentségeket nem keresve közölném, hogy engem senki nem kényszerít a lelkiismeretemen kívül, s azt, hogy felnőtt lévén egyéb vállalásaimat is igyekszem ellátni, ami úgyszintén életfeladatként telepszik szívemre.
Létrehoztam egy zenei formációt, amelynek zenéit én írom, s a csapat munkáját koordinálva menedzselem is. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy eredményesen szerepeljek, s a sportági szeretetemet közvetíthessem. Tudom, hogy ebben a korban már mások családi életet élnek, míg én gyermeki álmaimat valósítom meg.
Szerettem volna Bajnok lenni, ahogy Balogh Gábort megismertem, egy új dimenziót fedeztem fel úszásában, de ugyanez mondható el Tejes Peti és Keresztes Matyiról is.
A fiatalabbak közül Budai Lujó, Noel Kristóf, Beke Máté tud bámulatba ejteni, és barátságuk, megértésük elfeledtetik velem azt, honnan jöttem.
Csak annyit kérek Tőletek, hogy lelki sérelmeim nem hagyatékozva segítsetek át az elkövetkezendő éveken, hiszen kimondva is senior világbajnoki reményeket hajszolok úgy, hogy megbántani nem akarok senkit közületek! Szeretném, ha példákat mutatnánk egymásnak, s örülni tudnánk közös sikereinknek.
http://www.hajdulaci.hu/
http://www.spreading.hu/

Mert aki versenyez, az tudja, a reklám nem mérhető lehetőség...

2010 május 28

Vendégkönyvbe írt bejegyzésre

Tudod, kedves Gavallér, aki saját maga felépítette házát, s földeken dolgozott, meggondolja ezerszer, hogy szart hordjon e tovább, mert tudd oktalan, hogy hiábavaló munkát ma már nem végzek senkiért. Volt kezemben kapa is, kőműveskanál is, és a csavarhúzót is használtam, de kocsmában nem vedeltem soha a sört, és nem pöfékeltem el a fizetséget. Hogy úszóoktatóként ki alkalmazna, azt ma nem tudhatom, hisz csak a gyermekek érzik, s szülők tudják megítélni, de nem dönthetnek... Sokféle érték létezik, de nem hiszem, hogy a kedves ironikus bejegyzésedtől halálom egyszerűbbé válik.

Mi történne akkor, ha nem lennék, nem foglalkoznék kis csapatom összekovácsolásával? Számodra semmi. Mint ahogy én sem tudom megköszönni Neked, hogy mennyi frankó dolgot vittél végbe a Földi pályafutásod során...

Mit adsz másnak? Mit tettél a közösségértő Voltál közmunkán, adtál vért, vagy csak egyszer is tettél szívességet? Mert én abból veszem ki részem, hogy úszástudást adok, s tudom, több ezer ember új közegben boldogan tud mozogni általam, s hiszed, vagy nem, barátaimnak rengeteg hétvégén segítettem akár építkezni. Jaj, ember, ha tudnád ezt, hogy mire eddig jutottam, mennyi pénzt loptak el tőlem, s hogyan tették azt, nem fikáznál...

Oly sokan választják az önkéntes halált... Drogoznak, hányadékban fetrengenek...

Adj méltó munkát, s méltó becsületet, ehhez megfelelő fizetséget. Építek egy álmot, s mások is hajlandóak ezt velem tenni. Felállunk, s szemedbe nézve elmondjuk, hiszünk magunkban, s mások is velünk tartanak. Irigyek, képmutatóak azok, kik elvitatják jelentőségét s hasznát. Jaj, Ember beszóltál, de örömöd hogyan élvezheted, ha arcod nincs, sunyin a mélyből felböfögsz? Ki néz Rád úgy, hogy emléked címtelen marad? Szándékod szerint ítélsz, s Te csak élvezed, ha bánthatsz. Közben fogadok, értéktelen, s haszontalan pénzhajhász vagy.


lehet, hogy vége van, lehet, hogy nem...
de gondold el, hogy lelkében él az ember s álmaiban összezuhan...
mit álmodsz, ha eszeddel tudod, a szívedben soha nem voltál senkié.
szabadnak születtél s nem gátolnak, hisz itt is független vagy.
legyen örömöd a szél, mert borzolja hajad, s a nap fényezi arcod,
s tudd, hogy mindig önmagad vagy, mert gyermekeid enni kapnak
hiszen Te megvalósítottad önmagad, hiszen szereted is őket,
de tudnod kell, hasonló a hasonlónak örül, s ha látod, más boldogabb
csak nézőpont kérdése, vagy szép, vagy csúnya, de nézd önmagad,
ilyet szeretnél, ezt az önzést, a magának való marcangolást?
Én nem leszek már Jézus, nem adok már úgy, s nem megyek tűzbe
csak várom a halált, hogy ne bántsanak, s addig elmondhassam
születtünk s vágyaink vannak, s így mégis mást gondolok
s itt is látom, Te szabadnak látszol, s láttatsz dolgokat, ahol Neked
én nem vagyok

Akik elhagytak, más úton vannak, most talán bántanának, hisz választani tudtak, s új útra léptek;
Csak szemlélődgetek, s eszembe jutott, hogy oly boldog idők voltak, mikor Te is itt voltál velünk...
Most, évekkel később már új álmok szövevényei között még ugyanazt élem.
Holnap fellépünk az új felállású csapattal. Ilyenkor kísért a múlt, fáj, hogy nincsenek itt, akik egykor ugyanazt akarták. Kitartás, szenvedély. Az idő eltántorította a jövőt. Már csak én vagyok, aki feláldoztam a magánéletet, a munkámat, s ebben a küldetésben bizonyíthatom, nem hiába voltak mellettem azok, akiikkel alkottam.
Nincs választásom. Nem tehetek mást, mint folytatom, míg lélegzethez jutok...

Még egy gondolat a rosszindulatú netes kalóz bejegyzésekről:

A fórumokon, blogokon hozzászólók a világ minden táján azonos módon rontják a hangulatot, sőt, arra is képesek, hogy “eltegyék láb alól” az adott témát. Vannak, akik szándékosan csinálják, van viszont, aki esetleg nincs tisztában vele, hogy amit ő jópofának tart, attól másnak égnek áll a haja. Az ilyen szándékosan bomlasztja a topikot, a blogkommentek, vagy a fórum témáját, egyetlen célja, hogy jól felhúzza a hozzászólókat, indulatokat keltsen. Ezt általában azzal éri el, hogy becsmérlő, a hozzászólókéval homlokegyenest ellenkező bejegyzéseket ír, amitől a legtöbb embernél felmegy a pumpa. Az eredetileg a témáról zajló beszélgetés így hamarosan veszekedéssé fajul, és egymás ócsárolásában merül ki. A hozzászóló pedig megkapja jutalmát: sok dühös, és a témához már csak nyomokban kapcsolódó hozzászólást.

Jelen esetben azt mondhatom, mennyire fáj, hogy nem a lényeg számít, a dalok létezése, alkotása  körüli vita, hanem a pocskondiázás. Csak szórakozásból, rosszindulatú, irigy hozzászólással akarják tönkretenni azt, amiről sokan igenis szépen beszélnek. A szereteten alapuló gondolat gyűjtemény bizony egyre inkább háttérbe szorul, sőt nyálasnak hat. Pedig nem véletlen sújtja az árvíz, a gazdasági, társadalmi nyomor az országot...

2010 június 21  Egy jó barát halálára....

Bolyongó lelkemmel összetörtem....eltévedtem az erdő sötétjében ....

Az embernek el kell utazni, hogy lássa, milyen jó az otthona...
Mert sehol sem jó, csak otthon...de hol az én otthonom? ahol szeretnek, s NEM kínoz az érzés, máshol volna jó...?
Parttalan vizeken utaztam... nincs hol kiszálljak... de mondjátok ... a forráshoz a vízcsepp, hogyan térhet vissza, ha elsodorja az ár, ha elnyeli a tenger, vagy az óceán?
A vízcsepp hogyan tér vissza?
A tenger magába húzza s csak a csoda segíthet rajta ... létezik olyan csoda, hogy egy vízcsepp visszatérjen oda, ahonnan elindul?
Isten szórakozik, nem én!
Nem akar rendet a földön, s szívekben...
és engedi, hogy szétszakadjon minden

mert ha Isten volnék nem lenne ilyen ...
A Földön béke lenne, és az emberek szívében harmónia , nem csalódna senki, és mindenki biztos lehetne... akkor nem lenne féltékenység és csalódás... ha Isten lennék, nem engedném, hogy az ördög uralkodjon a Földön ...
Isten csak ül, és nézi, hogy tévelygünk és az ördög begyűjtheti a termést... a vétkeseket...
Isten kiszolgáltatta a lelkünk... és kísértést hozott , bocsátott a földre...
Valaki azt mondta nekem :
,, Földön élj és a mennybe járj!`` ...
Most vissza akarok jönni a Földre... messze voltam, s ott hideg van... megfagytam, s fázom... jégbe fagytam... összetörtek a csillagok ... elmondom, ott nagyon hideg van... nincs levegő ... nincs fény ...nincs meleg ...nincs SZERETET ... üres, és kihalt ...
...sivár, és borzalmas...

Talán értitek... elmúlik az élet, hozzon akár szépet, akár rosszat, de elmúlik, s lelkünk lesz majd a mennyben ...

2010 júl 02

Elmarad a légi-parádé. Hír a napokban. Úgy gondolom, hogy azok, akik elveszik az ország kulturális és sportrendezvényeit, nincsenek tisztában a társadalom szükségleteivel... A pénz spórolását nem az ilyen megvonásokkal kell kezdeni, hanem a helyére tett gazdaság morális rendbetételével. A zenekarok felvilágosító munkáját fesztiválokon, a sport egészségmegőrző programját versenyeken kell biztosítani. A légi-parádé és a hasonló akciók tömegeket vonzanának, ahol sok pénz fordulhat meg. Mondjuk meg kell fizetni a művészeket, de fel is kell fedezni az értékeket is. Magyarország értékét ne vegyék semmibe.

júl 14

Egyetlen mozdulattal mentés helyett mégse, s leírt gondolataimnak hűlt helyét találtam... Mert leírtam elvetélt mondataimmal lelki válságom tényeit, hogy igaz mementóként álljon sírom helyén, zsupsz, könnyeim tükrén át kitöröltem...

Most már nem ugyanaz....

Legyőztek, eltiportak, megaláztak. Egy hatalmi harc, a Férfi állati ösztöne legyőzte azt, aki semmit nem tett, csak szenvedte annak álmait.


De kire, ha bízva Mesterében szeme tűzbe gyúl? Én megtettem mindent, hogy alázattal, tisztelettel beszéljek, de volt pár szerelem, melyben lelkem oly forrón égett, s szívem szakadt s tépett. Ha valaki megítél, tudjon már többet is arról, kit az eszménye még életben tartott. S keressen megoldást arra, hogy lehet valaki példamutató akkor, ha már egy felnőtt ember így partvonalra rakott. Nincs szó, nincs beszéd. Csak a rideg tények. Nincs többé. No meghaltam, vagy csak álmodtam? Nem, ébrednék, de nincs más, csak ítélet: vége! Hogy ki kinek hazudik, mit mond, ha én nem szóltam? Nem számít, csak az, hogy lelkem kortalan, s hitem az, ami visszatart. Kit érdekel holmi malaszt? Halálom után ki sirat,  ki az, kit megérint a gondolat? Igen, én úszás közben feltámadok, s ha vizet látok, ujjongok, s a víz szárnyán lelkemmel sodródok. Ha valaki nem ért, kérdezzen, beszéljen, mert utálkozni egyszerű lehet, de milyen éjszakája lehet, ha mindig gyűlölet van szívében?

Savanya Norbi uszonyos világbajnok halálára 2010 szeptember 20

Borzasztó hír volt, hogy Norbi a sok segítő szándékú ember kezét elengedve elment közülünk. Szerettem volna megosztani mindazt, amiért magam örök harcban teszem dolgomat, amiért megszülettem, amiért muszáj kitartani. Ha mindenki kicsit megvizsgálná önmagát, ahogy legázol másokat, kritizál, küzd az érvényesülésért, nem nézve, milyen pusztító vihart kavar az őt körülvevő világban...
Nem csodálom, hogy tele van az emberiség bánattal, irigységgel. Ennek áldozata lettél Norbi, én csak kívánom, hogy az égi úton találd meg a nyugalmat, s láthatod, közel vagy álmaidhoz...

Rég nem jártam ezen az oldalon, de zenekarom és lelkem egyéb problémái kissé visszafogtak. Nem lehet fogalmakkal illetni az érzést, mit általánosságban érzek az írások  olvastakor. Nem is igazán tudok írni az idők hangulatáról, hiszen az nem szavakkal illethető. Meg sem próbálom. Azért vagyok oly szomorú, mert tehetségemből nem futja egy együttes összetartására...

Miskár Attila halálára

A fájdalom nem látható, nem fogható...
A múlt emlékei szívünkbe vésődtek, a tény, hogy nincs többé, eszét vesztve tombol bennünk.
Úgy akartuk a sikert, mint mást talán nem is.
Ahogy pörgött vágyai elérésért, és veszítettünk el Benne egy zsenialitása mezsgyéjén táncoló Művészt.
Életre hívtuk, a halálba rohant...
Minden szóval, mondattal a világ gyarló voltát írtuk, de kiutat keresve zenénk szépségét ajánlottuk.
Szerelmed volt, családod, s minden, mit Ember kívánhatott, mégis elmentél...
Ugyan, mi várt annyira, hogy a vágyainkat elfeledve, eltemetve itt hagytál minket?
Nem kérdés, kiáltás a mindennapok forgására, a Spreading örökös tagja maradsz, velünk leszel a színpadokon, a próbákon, minden pillanatunkban...

Még az eszem tudatában vagyok, bár sokszor kételkedem, hogy ennyi bajt, hogyan lehet kezelni..
Attila nagy barátom volt, és bár rengeteg problémával jött, akartam, hogy céljait a zenében megtalálja. Sok próbát kihagyott, magyarázatot nem kérhettem, megértettem, hogy Ő különleges, és így kell elfogadni, ha művészetét kibontakozni remélem. Igen, én fantáziát láttam benne, de sok emlék mellett a bánatot hagyta rám.
Hogy fogadhatnám el halálát? A beszélgetéseink reményét elfeledhetem...
A közös zenélés álom marad, csak jövőbe sírt vágyaim kutatva élhetek Nélküle tovább. Voltak emberek, akiket elkapott az, hogy velem a színpadon lehetnek. De ezért sokat kell szenvedni, gyakorolni, kitartani közös elvek mentén, befektetni energiát, pénzt, s leginkább az időt. Sokan a sikert egyből akarják...
S nem tudják, hogy a közös terhet közösen lehet cipelni, ha valaki elmegy, vagy azt várja, hogy majd kialakul, akkor elvesztünk mindörökre. Nekem ez marad, mert nem adom fel.     Hajdú Laci

Ha az ember lelke megszólal, hagyni kell...Hadd adjon magából, amit Isten Neki adott.
Hogy emberek embernek hiszik magukat, és mégis csalódást okoznak? Lenne maguk kára, de mégis bennünket mar ...
Mert őszinte szívvel mondjuk, hogy szívesen, Neked szól, Neked írtam...
A küzdelem szép, addig, amíg nem sajátjaként néz az ember céljára.
A bizalom jó, amíg nem köti gúzsba a béklyó.
S addig, míg várom a holnap reményét, erő felett kelek reggel, hisz a hajnali éber létet nem feledem.
Hitem, s vallásom az, nem magunknak teremtett Isten.

És így Karácsonyt várva reménykedem, hogy jut mindenki asztalára, és valahol valaki a kezét fogja, és szeretetével öleli, biztatja, ezt a telet mégis szép megélni tavaszra várva, meleg fogadtatásra szól száj, és szív szól, mert szem nem marad szárazon...

Oh de rég írtam ide! Talán érdektelenség miatt? Nem! De a rejtett gondolatok a mennyekre jutnak...

Tudod, én úgy hiszem, hogy van olyan, amikor egy igaz ember önzetlen szeretete, figyelme felemelheti lelked a porból akkor, amikor úgy érzed, nincs kiút, s csak az tudja így érezni, aki volt oly a helyzetben, ahol most Te jársz. Nem adhat csillogó gyöngyöket, ékszert, az talmi boldogság volt, de szavai, lelkének rezdülései segíthetnek elviselni a megváltoztathatatlant. Mert tudja, hogy muszály leküzdeni a lelki magányt. Ne feledd, egy szó, több, mint a reggeli tablettád...

 
Jöttem, végül partra értem. Köszönöm, hogy ezzel is ösztönözve lettem, nem ígérhetek semmit. Nekem nagyon mélyek a sebeim. Nem mondhatok mást, amint álmodom, úgy lészen Hal-álom, felúszva árkon, s nem mászom vissza sárból gyúrt vackomba. Ho...gy mit gondolok? El nem mondhatom. Szép ez, amit ír a köz, s vajon mit lát az, ki tudatát erősítve kiírja magából mindezt? Próbálom elfeledni, hogy pár évtized az, mit alkothat, s utána enyészet. Kit bánthat az árfolyam, a hitel, az irodalmi szenny? Kit önt el a szenvedély, a szerelmi kéj? Nem kérdem, miért vörös az öklöm, a fal adta vissza, csapásom csak káröröm volt, az önsajnálat bűnössé vált pörölye. Tudod, reményre születtem, és sikerre ítéltek... Hal-lottam én, s várom a fényt, hogy igaz legyen. Tettem e, szóltam e, várhatom e? Már csak a kezedbe helyeztem szívemet. Éljek, vagy átkozott legyek...

 

Tudod, az ember a bajban látja meg Istent, s talál arra, aki fontos lehet életében.
Megvallom, mázsás teherként nehezedik rám a sors, s szívem koloncként tombol, adnám Neked, ki oly szép vagy, s megérdemled, hogy szebb jövőt álmodj.
Tedd azt. Álmaidban ott vagyok Veled, s egyszer a való világot is átértékelheted. Segíteni foglak, amíg szükségét érzed. Én hál Isten, érzem a rezgéseket, amit küld nekem, mégoly dölyfösen káromoltam volna is néha szenvedéseimben. A lélek sebeit letépni volna bátorságom, s erőm. Istent érteni kicsiny az ember, mint szorgos hangya, nem tudja a körötte dübörgő világot. Pedig létezik. S nem tudjuk, őseink, vagy előző életeink bűnét hordozzuk, s vezeklünk általa. Kérlek, gondolkozz, s gondolj szép, varázslatos dolgokon, hidd, a teremtés Benned van, csak mondd ki hangosan, mit szeretnél valójában.
Ez az élet próba, ahogy fogadod ajándékait, terheit, úgy lesz lelked fényesebb.
Én már csak ezért élek, nem pénz, nem hatalom, nem szexuális játékok
, hanem a küldetésem, ha kimondhatom. Ajándékul küldött az Ég, hogy megoszthatnám érzéseim legjavát, amit angyalok testáltak rám.
Fogadd hát barátságom gyöngyszemeit, s ha üveggömbként csillognak is, talmi fényt sugározva, formáld arcodra, saját kedvedre, olyanok lesznek, amilyennek megálmodtad.
Csak Tőled függ sikered, a titok Benned szunnyad, légy bátor, s vigaszt Önmagadban megleled.
Szeretném, ha felemelhetnélek, hogy szárnyaimon repülhess.

 

 

Tudod, kedves Barátom, én régi álmok megvalósításán ügyködöm, hiszen a sors így hozta, nekem már nem kenyerem az, hogy azért dolgozzak, hogy érvényesüljek, hanem az, hogy megmutassam azt, miként gondolkodom. Tudod, megéltem azt, hogy a munka értékét lássam, mit adott, most az a dolgom, hogy az élet értelmét kutatva mélyen magam mögé lássak. Hiszen tanulni mindenütt lehet, főleg ott, ahol meglepetések várnak. Ahol a kudarcokból fájdalmainkon keresztül vezet az út, amikor néha csillog a szemedben a könny, de mosolyogni próbálsz, és nézed a másikat átölelő fényt, de Magadra sötét köpenyt öltesz.

 2012 dec 23

mai üzenetem Minden Barátomnak:
Bízva abban, hogy a jövő csupa szépséggel ajándékoz meg, úgy kívánom Számodra azt, hogy megtaláld azt a reményt, hogy munkád, kitartásod, hited célra vezet, s boldogságod mások üdvére legyen!

2013 február 14
Elgondolkodtató nap a mai. Ha valakit szeretni tudsz, tedd azt, mert kevés az, amit időben a Földön töltesz, s később nem pótolható örömöd veszted, ha félsz, s visszafordulsz előle. Persze, az is meggondolandó, hogy mit vállalsz azzal, ha szeretsz, s ha vársz, de lépteid visszhangjától ne rettenj... hiszen a Tied!
 

olyan ember szeretnék lenni, aki érdemes a szeretetre, aki a mindenségben mérheti magát, tetteivel igazolja a reggelt, amiért felébred, gondolatiságában megértik, és megoszthatja véleményét, akiből soha nem elég, amit ad, s nem szűnő lelkesedéssel cselekszik. Aztán, ha érdemei szerint társra lel, sose veszítse el varázsát, méltóságát. Nem elég azt gondolni, hogy ilyen vagyok, ilyennek is kell látszani... olyan szeretnék lenni, akit látnak!

Születésnapi eszmélet

Nagyon fontos nekem, hogy lelkiismeretem szerint viselkedve próbáljam meg éltem fontos dolgot megoldani úgy, hogy az Másoknak is megfelelően történjen. Nagyon sokat tettem és dolgoztam érte, (ez ugye relatív) és igyekeztem úgy viselkedni, hogy őszintén s szeretettel legyen, de az önbecsülésem, és szívem többször szétszakadt, mert annyiféle szemmel néznek, s értékelnek, ahányan ismernek. Vannak barátaim, érző lények, akikkel sok levelet írunk egymásnak, igyekszem verseimmel, írásaimmal melléjük állni, megismerve napjaik gondját, örömeit, lelkük rezdüléseit követve szeretettel, kis örömökkel álmuk színesíteni. Minden igyekezetemmel a távolság okozta hiányt betöltve gondolok Rájuk, s várom beszédeik. Ez teljesen spontán történet, a születésnapomra gondolva írom, hogy tudjátok. Nem gondolok másra, mint szeretni jó, többet, mást is ad az életnek, mint pusztán a pénz, vagy győzelmi kényszer. A szimpátia erősödik az üzenetekkel, s eljutunk oda, hogy a virágnyelvet megértitek, s tudjátok, vallomásaim mit hoznak, miként érintenek Benneteket! Ajándékokat adunk egymásnak. Ismert ismeretlen. Hisz annyi év, és oly messzi távolság van! Aki elfordult s bealkonyult szándékaimra, elhagyhat. Ez természetes, hogy különc, erősen ítélhető élet, ahogy versenyeket járok, dalokat, és verseket írogatok. De épp azért, mert belőlem ered, s megszülettem, hogy előre nézzek, s lelkükben szeretem Őket, akiket elvesztettnek érzek, míg hitünk létezik, halottaink élnek, mert igaz az, hogy halálunk csakis anyagban történik, szeretteink további léte a csillagok magasában van! Az én szüleim templomba járók voltak, s hisznek valami olyanban, amit halhatatlan léleknek neveznek. Hát erről írok, hogy bús, komor gyász nem létezhet, csak nekünk fáj, hogy tényleg a Földön egyedül maradhatunk. A vita, a veszekedés nem hiányzik senkinek. A meg nem értés gyomorforgató bántalma sem, ami folyton mar, és éget. Nem akarok szeretni senkit, aki nem akar szeretni. Nem szeretnék bántani senkit, mert nem tisztem az ítélet. Az ártatlanságot védeni, vagy a jellembeli problémák okozta sebeket szeretném begyógyítani mindörökre. Nem csak magam miatt beszélgetek.

 

 

Sokan szeretnek engem, mégis egyedül vagyok, mert az életemben sok élménnyel áldott meg a sors. Ezek megtörtek, és felemeltek, s mondtam, vagy meghalok, vagy túlélem... Isten engem elküldött a Földre, és mint másokat próbára tett. A szeretet próbáját tette a szívemre. Vádoltak, haragudtak, és meggyötörtek, de azt mondtam, amíg úszni tudok, nem adom fel! A dalokat, és mint ezt az írást is, csak olvasom, ahogy leírom. Zakatolnak a dallamok, és a sorok. Neked írom, de már azon gondolkodom, hogyan meséljem el történeteimet bővebben? Nincs időm, hogy minden boldogságom megoszthassam Veled, szemeidbe nézve különleges fényt láttam, s érzem, megtenném! Én nem csak úszni tanítok! Szeretni, megbecsülni az értékeket, és küzdeni! De legfőként azért élni, hogy megtaláljon a boldogság! Ahogy a sorsom elérem, úgy lesz értékeim születésnapom ajándéka!

Hajdú László
A sportolók megbecsülése (interjúm)

• A szponzorok anyagi támogatásukkal milyen arányban segítik a versenyekre való felkészülést?
-Sajnos, a sportoló ma már többnyire rá van szorulva a segítségre, mert vagy dolgozik, és megteremti az anyagi feltételeket a sportjának űzésére, és akkor épp nem tud felkészülni, vagy edzéseket hajt végre, de akkor nem keres pénzt, hogy versenyezni tudjon. Így rászorultként alamizsnát gyűjt, vagy érdemei elismerése mellett dicsőséget értékeli a sportjában, s megérti, hogy a szponzornak ez is út a reklám felé. Hiszen aki támogat, tudja, mit ér a sport! Egy élsportoló többnyire nemzetközi versenyen évi 6-8 alkalommal is jelen van, így lehet kalkulálni, hogy minimum 600000 Ft körül lehet a költségvetése, még szeniorként is. Ennek fele részét a támogatók adják esetemben is.-

A győzelem és annak vágya, hogy a legjobbként ismerjék el, és ráadásul anyagilag is biztosítsa a jövőjét, ésszerű motivációk egy versenysportoló számára. Számodra mit eredményez a sport?
-A sport maga az élet, tagadhatatlan, hogy lelki összességét éli meg a versenyző azáltal, hogy szeretne első, de legalább a dobogó közelében lenni. Nem gondolom, hogy az anyagi előnyök miatt kezdenének el sportolni az emberek, sokkal inkább a szülői gondviselés „áldozataként” tesszük meg az első lépéseket. Aztán a közösség, az edző személyisége ragad meg, és a versenyek hangulata, az edzőtáborok levegője, a barátságok. Nos, ekkor már felébred az, hogy jó lenne kitűnni a többiek közül! Még megkockáztatom, a szerelem képessége, annak reménye is fűtheti a sportolót! A megélhetés nagyon kis szerephez juthat, én azt látom, sokkal könnyebben lehet máshol egyszerűbb feladatokat végrehajtva pénzhez jutni. A zsenikről, meg a szerencsésekről nem beszélek…-

A pénzzel rengeteg mindent meg tudunk szerezni. Véleményed szerint a szponzoraid is így gondolják, hogy az anyagi támogatásukért cserébe mindenáron kiváló teljesítményt kell nyújtanod?
-Az én támogatóim ismernek engem, hogy mindent beleadok, és hálás sportoló vagyok, úgy tudják, hogy maximalista vagyok, senki nem hajt jobban magamnál, s így elégedettek azzal, amit látnak, s tudnak rólam. A célokat kitűztem, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem. Ezért biztos vagyok abban, hogy beszélnek rólam, és látványos, elkötelezett sportolóként abszolválnak! -

A szponzor iránti elkötelezettség mennyire befolyásol a győzelemhez?
-Az előző kérdésben benne van ez a válasz is, elszánt vagyok nagyon, és az eredményesség motivál, a kupáim a támogatómnak adom, a honlapomon szerepeltetem, a közösségi oldalakon közzé teszem, de nem a támogatóért leszek első, hanem a szeretteimért, és annak öröméért, amit épp akkor érzek! -

Etikátlannak tartod-e a doppingszerek használatát és Te a siker érdekében igénybe vennéd-e a szerek teljesítménynövelő hatását?
-Abszolút a természetes energiákat használom, és semmiféle hasonlóra nem vetemedem, Szeretném a szervezetem belső erőit használni, és mozgósítani arra, hogy a képességeim szellemi, és lelki síkon gyarapodjanak, erre, és az egészség megőrzésére esküdtem. Azt szoktam mondani, nem válogatok, még a papírzacskóból is energiát termelek. Valóban szeretném a mozgást hirdetni, és a belső gondolat erejét központosítani mások felé is!-

Hálával tartozom Neked, hiszen a Te kitartó edzői munkád eredményeképpen szerették meg gyerekeim az úszást, Te tanítottad meg őket arra, hogy a sport örömteli tevékenység. Mit üzensz a jövő tehetséges sportolói számára?
-A sportszerű erkölcs diadala az, ha az életükben rejlő lehetőségeket felismerik, és azt önmaguk javára fordítják! Nem szabad azonban elfelejteni, a sportoló nem több másoknál, csak talán máshol valósítja meg Önmagát. Sportolni életünk végéig kell, sosem szabad feladni azt!-

 

 

 

 

Lap tetejére Vissza kezdooldal