Egy kecskeméti popzenekar gálakoncertje az ügyel? szemével

  Tóth Jakab ügyel?, berendez? vagyok, beosztásomnál fogva láttam már néhány hangversenyt az Erdei M?vel?dési Központ színpadán.

Volt köztük komoly- és könny?zene is, de tucatszám, ezért nem is tudtam figyelni másra, csak rendben útba indíthassam ?ket az el?adás után, és nyugodtan ledobhassam jól megérdemelt sörömet.

    Ez a nap azonban más volt. Farmerben jött egy fickó, egyeztetni a Spreading együttes lemezbemutató gálájának technikai és egyéb kellékei szükség listáját.

Ismeretlenül is rögtön tegezni kezdett, ami szokásos dramaturgiáját vette az eddigieknek. Barátságos hangja, közvetlen stílusa elárulta, ez az ember közülünk való. Gondoltam, olyan mindenes lehet, aki sürög-forog, intézkedik. Megmutattam a színpadot, tetszett, hogy nem sok igénnyel lépett fel, meg is egyeztünk. Három dobogó, székek, sz?nyeg, kottaállványok, stb.

A jelzett napon kollegáimmal kicsit a könnyedség jegyében legurítottunk néhány pohárkával, no, nem olyan sokat, de megcsúszott a pakolás. Éppen nekiláttunk, amikor megjött az emberkém, megnézni, hogyan állunk. Mondtam, rendben leszünk, ne izguljon. Eztán figyeltem fel, hogy milyen elegáns úriember lett mára. Kabátját levetette, s azonmód neki ugrott a felstócolt székhalmaznak. Döbbenten néztük, ahogy lendületesen osztotta a bútorokat. Még a zongorát is helyére tolta! Ilyen nincs! Gondoltuk, ahogy szerelte be a hangszereket, a reklámmolinókat a háttérfüggönyre. Közben elmondta, hogy hosszú m?sor lesz, nem fogunk unatkozni. No hiszen! Láttam én már operettet, az is jó volt! Amikor vége volt!

Nem képzeltem volna este hétkor, amikor egy rakat ember kottákkal felrakodva felmasírozott a függöny mögött, hogy bármi jó is ki sülhet ebb?l…

    És felgördült a drapéria, elkezd?dött. A közönség csendes mozgolódása jelezte, nem várt eseménye az el?adásnak ez a kórus. Nem is tudom, talán az izgalom, a várakozás tette, nem tudtam odafigyelni. Pedig nagyon szép volt a hangzás, hallottam én már Gospel kórust is, de az öltöz?kb?l feljutó beszédfoszlányok zavartak nagyon. Igaz, ez nem hallatszik a néz?térre, de volt bennem félsz és mérges is voltam. A színpadon énekl? harmincegy-néhány ember mintegy negyedórát volt fent, aztán székek, kottatartók le, mondanom se kell, ez a spreading-es koma mindenhol ott volt, dolgozott, intézkedett. Hozott üdít?t mindenkinek, még nekem is!

Egy akrobatikus tánckar futott a színpadra, már tudtam, ez bejön a közönségnek, oly zsenge fiatal lánykák, a feln?ttek ilyenkor szinte elolvadnak, meg tényleg jó volt!

Ihos Józsefet ki nem ismeri? A következ? m?sorszám szerepl?jeként mesélt régmúlt id?k eseményeir?l, de messze nem humorizált. No persze vidám volt, de merengett, s folyton hangoztatta, most nem róla szól a történet, csak melegíti a színpadot. Valóban, gyorsan tette zsebre a tapsot, s távozott.

  Csend lett. A színfalak mögött lázas izgalom, mely rám is ragadt. Mi ez? A sötétben felcsendült a dal.

    A Spreading együttes lemezbemutató koncertje következik! Dübörgött a hangfalakból.

A lassan feler?söd? fények színorgiája keveredett a dallamok hullámaival. Egy éteri szózat, mely predesztinációról, kötelességr?l, misztikumról szól.

    És minden felnyílt, a hang, a színpad, a táncosok között pedig megjelent egy mindenkinél szebb, csodálatosabb hölgy, ajkáról pedig legördültek az els? szám gyönyör? dallamai. Semmihez nem hasonlítható szimfónia, a modern hangszerek hangzásvilága, és a mozgás, ami végigsöpört a terem rejtett zugaiban is. Házimoziélmény, dolby surround hatással, az ember nem gy?zi kapkodni a fejét, nem is tudja, mi történik valójában, mintha látná az eseményeket. Az indítás képi effektekre épül, a képzeletünk megelevenedik, megtölti a hangzás, látjuk, amit megjelenik a zenekar, s az id?járás, a vihar, égzengés ellenére, vagy épp folytatásként beolvad az el?adásba. Látszólagos ellentmondás feszül az ének megszólalásakor. Úgy érezzük, mi is teremt?i vagyunk a valóságnak, s?t meghatározói, s a refrénnel együtt adjuk meg magunkat a dalnak, tör?dünk bele sorsunkba. A második szám slágeres basszusaival, lendületével rázza helyre megtépázott lelkiismeretünket. Elhisszük, hogy minden egymás ellen elkövetett b?n megbocsátható, a szerelmi csalódások orvosolhatók, következésképp együtt valljuk az énekesn?vel, vár a fény. Így jó. A dobok monoton ritmussal ringatnak. Valóságos élmény, valóságos történet, kivel ne esett volna már így? Lehunyom szemem, s már a másik oldalon állok, a vesztes fél gyötrelmét zsigeri úton gyomorból átélni, hatásvadász történet. Szörny?, de való, igaz, az akusztikus gitárhangzás szívbemarkoló aláfestése a legtisztább emberi érzések megsz?ntének. Jóslat, mágia? A szövegíró hangulata átfordul humorosba, ami azt illeti, továbbra is igazolja önmagát, igazi szerelmi vallomás, soha nem sz?n? vallás, boldognak lenni akkor is, ha a szeretett lény nem figyel ránk, boldogságot merít minden csepp küls?ségb?l, még ha ott bent mélyen valami nagyon el van havazva.                                                                                                   

A szilikon világ víziója botránkoztat meg leginkább. A táncosok formációi nem oldják fel feszültségemet, de igaz, nem is érdekel a színpad mögötti futkosás, látszik, mindenki tudja a dolgát. Elhiszem, környezetünk jelenlegi módon történ? pusztítása rövidesen tönkreteszi él?helyünket, s az ember önmaga ellenségeként kíméletlenül fordul szembe még a legjobb barátjával is! A kiábrándulás teljes, feszített ritmusban kérlelhetetlenül sodródik önmaga végzetébe. Az ébredés kínokkal teli élményét a vágy lelki töltéssel segíti talpra, kitartással önmagunk iránt bizalommal tekinthetünk a jöv? felé, hiszen álmainkban megteremtettük már a jót, a boldogságot, csak meg kell várni a mindenségtudati leíródást, s lesz szebb jöv?! Ezt az egyszer? állítást már-már az élet is alátámaszthatja, testünk mátrixban történ? hányódását a lélek szabadsága válthatja fel. Az álmok tengerében korlátok nélkül vallható a cserbenhagyott szerelem s térhet meg a szív mély bánatából. Voltak már hasonló érzéseim!

     Minden olyan egyszer?, az emlékezet tisztára fényez, átnyújt egy ajándékcsomagot. Érthet?bben fogalmazva, amint vetsz, úgy aratsz, aki hallotta, adja át, a jöv?t magadnak építed, olyan leszel, amilyennek hiszed, lenned kell. Szabadosságod ne tévesszen meg, nem egyenl? a szabadsággal! A zenében alkalmazott kiállásokkal fokozott tempó érzékelhet?, Dimenziót kell ugrani annak, aki át akar törni a testi korlátokon! A lelki szenvedés béklyóiból kell t?két kovácsolni az igazság megértéséhez. A múlandóság érzete csak átmeneti állapot, minden végzet egy új, szebb kezdet, evolúciós törvény, vagy a teremtés csodája, az elrontott, lerombolt világ helyébe új, lényegében és tartalmában is szebb jöv?t képzel el. A szomorú, apokaliptikus látomás a valóság h? szinonimája, ezt a telet is a napfény arany glóriája járja majd át.                                                                                                             Ez a végs? konklúzió, a kinyilatkoztatás, amiért a lemez megszületett! Drámai fordulatok, formabontó hangszerkesztés, a szándékosság tetten érhet?. Nem húzható kaptafára, mégis egylényeg?, teljes érték? élmény, különösen, ha mai rohanó világunk enged kicsit szorításából, s hagy nyugton szórakozni.

Nem kell semmi más, csak lazítani s átadni magunkat az élménynek. Hinni, mint a szerz?k, a szándék nem elég, tenni kell, az egy nem sok, de több a semminél, ha nem szeretnek, legalább Te szeress, így válik teremt?vé személyed. Hagyd, hogy eltöltsön a minden dalban szerepl? sejtés, az elveszettnek látszó remény örökké él! Hihetetlen sokáig tartó taps jutalma a ráadás, mindenki egyöntet? véleményét a színpadra futó tömeg gratulációja jelentette.                                                             

                                                                                                              Hal