Főoldal Spreading Írásaim Úszás Vendégkönyv

Az oldalon igyekszem érdekességeket gy?jteni az emberiség múltjából, legendáiból és esetleges jöv?jér?l... 

A frigyláda története

A frigyládát mindig is legendák övezték. A Biblia szerint az Úr hangja szólt bel?le, a zsidók számára Isten jelenlétét szimbolizálta. De még ma sem tudni biztosra, mit ?riztek benne, vagy mire használták pontosan. Amit biztosan tudunk a frigyládáról, hogy fából és aranyból készült karikákba dugott rudakon hordozták, tetején pedig két szárnyas angyal állt egymással szemben, vakító fényben. A legenda szerint benne ?rizték az Isten, és a zsidók közötti szerz?dés megpecsételését jelképez? k?táblákat, melyeken a Tízparancsolat állt.


Mágikus energia áradt a ládából

A frigyládát a Bizonyság ládájának is nevezik, mert a Tízparancsolatot rejtette, amit Mózes kapott a Sínai hegyen az Úrtól annak bizonyságául, hogy ? valóban kiválasztott. Mások szerint a láda egy manna nev? élelmiszert el?állító készülék tartója volt. Ez a gép a XX. századi rekonstrukciók alapján egy atomenergiával m?köd?, elektromosságot termel? szerkezet lehetett, amely zöldalgából állította el? fehérjetartalmú eledelt a Sínai-félszigeten negyven évig vándorló, 600 000 lelket számláló izraelita törzs számára. A vizet a hajnali harmat szolgáltatta, a sugárzáshoz szükséges rendkívüli energiát pedig állítólag egy mini-atomer?m? termelte, amely elektromosságot is el?állított. Ez az energia a láda fedelén lév? két angyal szárnyai között jól láthatóan meg is jelent. Köztudott ugyanis, hogy a láda fedele fénylett, világított. Az ókori források alapján annyi biztosnak t?nik, hogy a zsidók a ládán keresztül kommunikáltak az Úrral, és az is, hogy fedele er?s fényt árasztott magából. Továbbá ha valaki hozzáért, azt „villám sújtotta”, és azonnal meghalt. Talán áramütés érte? Mi lehetett ez a titokzatos tárgy? Egy mini atomreaktor, vagy egy adóvev? készülék?



Titokzatos atlantiszi adóvev? készülék

Néhány feltételezés szerint Mózes nem a teremt?vel, hanem egy másik kultúra képvisel?ivel tartotta a kapcsolatot a díszes „adóvev? készüléken” keresztül. Az a teória is szárnyra kapott, hogy Atlantisz spirituálisan magasan fejlett lényei vehették fel a kapcsolatot különböz? népekkel, így a zsidókkal is, hogy tudásukat továbbadhassák. A Tízparancsolat formájában azokat a törvényeket határozta meg az emberiség számára, amelyek annak fennmaradását segítették el?. Néhányan azt is feltételezik, hogy a frigyládán keresztül Atlantisz lényei folyamatosan tanácsokkal látták el a zsidókat. E feltevést két dolog is alátámasztja. Az egyik, hogy miután már nem birtokolták a ládát, kultúrájuk hanyatlásnak indult, a másik, hogy akik megszerezték, mind hihetetlen fejl?désen mentek keresztül. A templomos rendek például a Szentföld visszafoglalása után bukkantak rá a mágikus ládára, ezután- vélhet?en ennek köszönhet?en – jelent?s mértékben n?tt a befolyásuk. Gyakran még a királyokat is kisegítették, és nemcsak anyagiakban, de szellemi téren is. Ha a legendák igazak, akkor az els? kilenc templomos lovag egyfajta univerzális fizikai törvényre bukkant a k?táblákon, amelyeknek birtokában elképeszt? tudásra tettek szert.


Mi lett a sorsa?

A természetfeletti er?vel bíró ládát sokan keresték a történelem folyamán. Még a második világháborúban is jó néhányan hinni vélték, hogy akinek a birtokába jut, az lépésel?nyt szerezhet az ellenfelével szemben. Ám az kétséges, hogy valaha is a nyomára bukkantak volna. Hogy hová t?nt, arról több feltételezés is született.


Mózes a Sínai hegy lábánál készíttette el a ládát, és a negyvenévnyi bolyongás alatt a sivatagban magukkal hordozták. Pusztai vándorlásaik során mindig a zsidókkal volt, míg végül Dávid király a jeruzsálemi Salamon-templomba nem vitette. Az épületet több száz évvel kés?bb lerombolták, és ezután a Bibliában többé nem esik szó a szövetség ládájáról. Megsemmisült, elt?nt vagy elvitték?

Bizonyos feltételezések szerint Etiópiában található. Eposzukban, a Királyok dics?ségében arról olvashatunk, hogy a Salamont elcsábító etióp királyn?, Makeda fondorlatai révén került a láda Afrikába. Közös fiúkkal, I. Menelik királlyal ellopatta a frigyládát Salamontól, és az igazi helyére egy másolatot állíttatott. A történetnek azonban ellentmond, hogy az etióp nép ezután nem kezdett szédületesen fejl?dni, és hogy a Salamont követ?en még több mint négyszáz éven át Jeruzsálemben volt a frigyláda – legalábbis a Biblia szerint. Vagy a másolatot ?rizték volna a zsidó papok, és a templomosok is máshonnan szerezték kimagasló tudásukat? Ezek a kérdések még mindig nyitva állnak…

Epizódok a frigyláda történetéb?l

A dics?ség energiája

"Ember készítette, de paranormális er?k m?ködnek rajta keresztül. T?z és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszer? angol szerz?, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjeszt? sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden id?k legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban – mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezet?je – , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer el?kerül az ?si frigyláda.

frigy
Ünnepi t?zijáték Jeruzsálem felett. A fény forrása Fotó: Reuters 

A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követ?en Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol t?z, mennydörgés és füstfelh? közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó k?táblákat Istent?l. A frigyládával együtt ez a különleges er? is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggy?z?dhettek. 

Intelligens er?

A frigyláda nem a méretével hatott: az akácfából készült és kívül-belül arannyal borított láda 115 centiméter hosszú és 70-70 centiméter mély, illetve széles volt. Két hosszú rúd – amelyek szintén arannyal borított fából készültek – tartozott hozzá. Ezek segítségével szállították, mivel a f?pap kivételével senki nem érhetett a ládához. Az Isten és ember közötti kapcsolat tárgyi bizonyítékait kellett elhelyezni benne: a Tízparancsolat k?tábláit, majd Mózes testvérének, Áronnak a pusztában egy éjszaka alatt kivirágzott botját, valamint egy különleges élelmiszerb?l, a mannából meg?rzött mintát tartalmazó aranykorsót. Ezekre a különleges találkozásokra utal e tárgy másik elnevezése, a Szövetség Ládája. 
A frigyláda fedele tiszta aranyból készült. Két mennyei lényt, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényb?l szólt. Ez a leírás a közelmúltban megihletett néhány ufókutatót is, akik arra gondolnak, hogy a fedélen keresztül egy földön kívüli civilizáció képvisel?je gondolatátvitellel kommunikált az általuk kiválasztott és átkódolt X-emberrel – mármint Mózessel. 
Az er? és energia rendkívüli koncentrációjára, ami a frigyláda körül megmutatkozott, más, praktikusabb magyarázatok is születtek. A Disco-very Channel Elveszett frigyláda cím? filmje felveti annak lehet?ségét, hogy a tárgyban a fa szigeteléssel elválasztott küls?-bels? aranybevonat révén – egyfajta ?si akkumulátor mintájára – hatalmas statikus energiamennyiség halmozódhatott fel, amely bizonyos esetekben a két pólus, azaz a kérubok szárnyai között kisült, és ez magyarázza a t?z- és fényjelenségeket, illetve egyes emberek megmagyarázhatatlan halálát, akik megérintették a ládát. 
A frigyláda néha valóban rémiszt? volt. Steven Spielberg filmjében emlékezetes jelenet, amikor a nácik által elrabolt frigyláda kinyitását követ?en a felszabaduló energia a neutronbomba hatására emlékeztet? módon olvasztotta szét a körülötte állókat. Ugyanakkor ez az er? intelligens módon viselkedett, hiszen voltak – a filmben természetesen a f?h?s, Indiana Jones és partnere –, akiket elkerült. Ám a frigyládának a Bibliában feljegyzett els? "közszereplése" során valami hasonló történhetett. A Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadó "puccsisták" egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitör? t?zfolyam ölte meg: "És t?z jöve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstöl?szerekkel áldoznak vala."

Megáll a folyó

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezet?jük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt: az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lév? víz akadálytalanul továbbfolyt. Talán a vízlépcs?ket tervez? mérnökök ki tudnák számítani, hogy milyen gigantikus er?nek kellett visszatartania a széles folyó vizét – amely nem lépett ki a medréb?l, és nem zúdult a medren kívül –, mindaddig, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon. A frigyládából itt kiáradó energia nagyságrendje csak a Vörös-tenger vizét felszínt?l a tengerfenékig kettéosztó, természetfeletti szél erejéhez mérhet?. Talán nem véletlen, hogy Spielberg ez utóbbi jelenetet is plasztikusan bemutatta egy másik alkotásában, ahol a hatalmas vízfalak mögött a tarka halrajok mintegy akvárium fala mögött úszkálnak.
A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az els? meghódítandó város, Jerikó körül. Az élénk fantáziával megáldott angol újságíró és kincsvadász, Graham Hancock a frigyládáról írt Jel és pecsét cím? könyvében ezt a jelenetet úgy értelmezi, hogy az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamez?t hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energiafelhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása és a százezernyi torokból feltör? kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszer? er?t, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a k?falakat. Arra azonban Hancock sem tud magyarázatot adni, hogy miért viselkedett ismét intelligens módon a frigyládából felszabaduló energiahullám, amely az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött n?, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Dágon-szindróma

A Kánaán meghódítását követ? id?szakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi gy?zelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda el?tt kellett a f?papnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. S?t, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeret?ikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak. Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes id?szaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegend? lesz ismét el?venni a ládát, és máris garantált a gy?zelem. Nem: a Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. S?t a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székér?l, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsem? neve Ikabód ("Nincs dics?ség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dics?sége!"
A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig: hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát f? istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lév? titokzatos er? egyszer csak ellenük fordult. El?bb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétl?dött. Ezután a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát viszszaküldik oda, ahonnan jött, miel?tt kiirtaná az egész népet.
A frigyláda ezt követ?en hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nev? kirjat-jearimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezet? fiatalok egyike, Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító er? szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelel? szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nev? férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.

Ígéret a nemzeteknek

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Els? Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen a frigyládát elhelyez? papokat eksztatikus élmény érte: a ládából kitör?, s?r? fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép el?tt egy profetikus imában nemcsak meger?sítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent. Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon él? valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz f?z?d? szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben el?ször a babilóniak el?zték a jogos tulajdonosokat a hegyr?l, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelel?en – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dics?ség fedett be. A feszült helyzeten aligha segít, hogy a Templom-hegyet felügyel? muszlim vallási hatóság éppen a héten hozott kötelez? érvény? határozatot – fatvát – arról, hogy tilos a hegyen nem-muszlimok számára az imádkozás. Salamon imájából indulnak ki viszont azok az Izraelben m?köd? zsidó vallási irányzatok, amelyek úgy vélik, hogy a világ békéjének a kulcsa a Templom-hegy feletti eredeti status quo helyreállítása. A mai helyzetbe beavatkozni azonban – vallják – nem szabad, mivel az éppen ellenkez? következményekkel, háborúval járna.
A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részér?l jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejl? frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lév? kövön nyugodott – csak egy személy, a f?pap láthatta, ? is csak évente egyszer. S?t, ha a f?pap valamilyen b?n miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató f?pap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda el?l. 

Hol van a frigyláda?

A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van – ha megvan egyáltalán. Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezel?ttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyheztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35,3).
Ezt követ?en a frigyláda elt?nik a színr?l; amikor mintegy hetven évvel kés?bb Nabukodonozor babilóni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmányjegyzékben. A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által el?re jelzett pusztulás el?l a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekv? titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelm? bizonyítékot. 1981-ben Slomo Goren f?rabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyele-tét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi kés?bb azt állította, hogy meggy?z?dtek arról: a titkos kamra a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.
Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található. Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dics?ségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk. 1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban err?l hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány. Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi felt?nést, hogy azt állította: ? adta az ötletet Spielberg számára h?se, Indy megformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia.
A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg a már idézett Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nev? városban. A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban ?riznek egy ládaszer? tárgyat, amelyr?l úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegn?t?l származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemb?l. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan ?rzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelm? bizonyítékot szerezni.
A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdekl?dés zsidók és keresztények, ezoterikus érdekl?dés? vagy egyszer?en kalandvágyó kutatók és történészek között egyaránt. Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája? nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.

Piramisok Kínában

1945 óta ismerik az amerikaiak, de csak néhány évtized után ismerhette meg a világ a létezésüket


A történelmi Kína építészeti alkotásai közül jól ismert a Nagy Fal vagy a „Tiltott város”, de a kínai piramisok léte a nagy nyilvánosság és a történészek számára is egészen az 1990-es évek elejéig jórészt ismeretlen volt. Pedig Kínában mintegy 100 piramist tartanak nyilván, melyek csonka gúla alakú építmények. Ezek nagy része az „agyaghadseregr?l” is híres Xi'an város közelében található, mintegy 70 mérföldes körzetben.



Megismerésük története

Kínában már az ?sid?kben is élt legenda a "fehér piramisról", mely méretben felül-múlja a világ valamennyi piramisát. Az els? felvétel a II. világháború végén, 1945-ben készült az építményekr?l a Chin Ling Shan hegyekt?l 60 mérföldre északra Xi'an tartomány délkeleti részén. A felvételt egy James Gaussman nev? pilóta készítette. Ezt a felvételt hivatalosan az amerikai hadsereg csak 45 év elteltével, 1990-ben publikálta. A hidegháborús id?szakban a terület Kína elzárt zónája lett, ahová idegeneknek bejutni szinte lehetetlen volt. Újabb értesüléseket a piramisok létezésér?l 1967-ben Robert Charroux szolgálatott a nyugati világnak ( Masters of the World). Az els? nyugati utazó, aki eljutott a lezárt övezetbe, egy német író, Hartwig Hausdorf volt, aki számos felvételt készített róluk, majd megjelent saját m?ve, a Die Weisse Pyramide (A fehér piramis) 1994-ben el?bb németül, majd lefordították angol nyelvre is, The Chinese Roswell (A kínai Roswell) címmel 1998-ban. Hausdorf könyvének megjelenését követ?en számos honlapra felkerültek a képek a kínai piramisokról, azonban egzakt régészeti információk mind a mai napig nem állnak rendelkezésünkre.

Hausdorf egyik forrása Bruce Cathie Híd a végtelenbe (Bridge to Infinity, 1983) cím? könyve volt, melyben Cathie leírja Gaussman felfedezésének történetét. Eszerint, Gaussman a II. világháború idején repüléseket végzett India és Kína felett, amikor egyszer m?szaki hiba miatt alacsonyabb repülési magasságba kellett ereszkednie. Kés?bb egy hírszerz? tisztnek így mondta el a vele történteket: „Megdöntöttem a gépet, hogy elkerüljek egy hegyet, és egy síkság fölé értem. Közvetlenül alattam egy hatalmas fehér piramist pillantottam meg. Amit láttam, olyan volt mint valami álom. A piramis csillogóan fehér volt, mintha fémb?l, vagy valamilyen k?b?l lett volna. Mindegyik oldala tiszta fehér volt. A legkülönösebb a teteje volt, ami hatalmas drágak?re vagy kristályra hasonlított. Nem tudtunk leszállni, noha szerettünk volna. Mellbevágó élmény volt.”



Nem tudjuk, hogyan került Cathie birtokába Gaussman beszámolója, és azóta is számos könyv és honlap idézi a történetet. Steve Marshall egyik cikkében (The White Pyramid, Fortean Times, 2002 December) lehetségesnek tartja, hogy Gaussman csak újramesélte azokat az élményeket, melyek Maurice Sheahan ezredest, a TransWorldAirline távol-keleti igazgatóját érték. Sheahan cikke a fehér piramisról 1947 március 28-án jelent meg a The New York Times-ban, „U. S. Flier Reports Huge Chinese Pyramid in Isolated Mountains Southwest of Hsian” címmel. Leírja, hogy a kínai piramis, amit látott, „eltörpül” az egyiptomi piramis mellett, és magasságát 1000 lábra, alapélének hosszát 1500 lábra becsüli, ami valóban nagyobb, mint a gizehi Kheopsz-gúla, mely 450 láb magas. Sheahan elmondja, hogy a piramis egy megközelíthetetlen völgyben fekszik a Qin Ling hegyek lábánál, 40 mérföldre délkeletre Xi'an (Hsian, Sian) városától. Közelében van egy kisebb piramis, és a völgy vége felé kisebb temetkez?dombok, melyek láthatóak a Longhai-i vonatról. Mindazonáltal Sheahan a cikkében nem írja le, hogy a piramis fehér lenne, sem azt, hogy kristályszer? lenne a teteje. Fénykép nem jelent meg a cikkben, csak kés?bb volt látható egyetlen fotó a New York Sunday News 1947. március 30-i számában a kínai fehér piramisról. Sheahan egy völgybe helyezi a piramist, míg a fotó egy nyílt síkságot mutat. Az is ellentmondásos, hogy Sheahan „tökéletes gúla formáról” beszélt, a fenti képen viszont a piramis élei er?sen lepusztultak.




Földrajzi elhelyezkedésük

A f? régészeti terület, ahol méretében a Gizai nagy piramissal veteked? építmény is található, a Qin Chuan Síkságon fekszik, közép Kínában. Továbbiak találhatóak a Qin Lin völgyben, Qin Ling Shan hegységben, 100 km-re délkeletre Xi'an-tól, Moa Lingnál, közel Xianyanghoz, 50 km-re keletre Xi'an-tól, a Wei Ho folyónál, Xi'an-tól északra Stensi Shandong (k?piramisok), és Taibai Shan hegységben, a Qin Ling hegység legmagasabb részén. A kínai piramismez? koordinátái: N 34° 20′ 17″, E 108° 34′ 11″


  A történelmi Kínát olyan dolgokból ismerjük, mint a Nagy Fal és uralkodói dinasztiái vagy a remek kínai áruk. A kínai piramisokról nem sokan hallottak, pedig Kínában sok piramis is található, számuk meghaladja a 100-at. Legtöbbjük Xi’an városától 70 mérföldes körzetben található. Ez a térség teljesen ismeretlen számunkra, bár ez változhat, ha Kína nyitottabban áll hozzá.



  A kínai piramisról készült els? fotó 1945-ben készült, a II. Világháború végén. Ez a Nagy Fehér Piramis, a Qin Ling Shan hegyekben áll, kb 60 mérföldre délkeletre Xi'an városától. A fényképet 45 éven keresztül a Amerikai Hadsereg ?rizte, miel?tt a nyilvánosság tudomására jutott.




  A legnagyobb áttörés akkor következett, amikor Hartwig Hausdorf, német író és kiadónak lehet?sége volt bejutnia néhány tiltott területre. Ekkor talált meg és fotózott le sok piramist. Aztán Hartwig Hausdorf megírta kínai útjának tapasztalatait és a beszámolót a piramisokról.


   Ahogy azt a fotókon lehet látni, a piramisok Kínában épp olyan hatalmasak, mint bármely más piramis, melyek Egyiptomban, Mexicoban vagy a világ más pontján láthatóak. 
   Ezek a képek, és mások, melyek id?r?l id?re el?kerülnek, lehet?vé teszik a kutatók számára, hogy az ?si világ képének darabjaiból összerakják a múltat.

 

A f?piramis területe a Qin Chuan alföldön van, Kína középs? részén.

Qin Lin Völgy
Qin Ling Shan hegység - 100km-re délnyugatra Xi'an-tól
Moa Ling - Xianyang városka közelében, 50km-re nyugatra Xi'an-tól
Wei Ho folyó – északra Xi'an-tól (Kínai Birodalom)
Stensi
Shandong - K? Piramis
Taibai Shan hegység - 10,000 láb magasan, a Qin Ling hegység legmagasabb pontján


   Vajon a piramisok a kínai uralkodók síremlékeként épültek, vagy csak másolatai voltak a már létez? nagy Fehér Piramisnak? "Az els? császár" c. televíziós dokumentumfilmben a piramisokról úgy nyilatkoztak, hogy azok kínai császárok síremlékei voltak. Hartwig Hausdorf elmélete szerint földön kívüliek kapcsolatára utal, melyet könyvében, a ’Kínai Roswell’-ben fejt ki.

  Az ?si szövegek szerint, melyet az agyag hadsereg melletti földhalomban találtak, úgy számolnak be róla, mint a kínai császár pihen? helye. Úgy feltételezik, hogy tartalmazza a kínai birodalom modelljét, folyékony higanyból folyókkal, a tet?n pedig az eget ábrázolták csillagokkal és konstellációkkal. A szöveg beszámol a létez? agyaghadseregr?l is. Ez a leírás pedig korrektnek bizonyult, ennek tekintetében feltételezhetjük, hogy a szöveg többi része is igaz.

   Eddig még senki sem ásta ki ezt a sírt, de a próbálkozások mérgez? anyagok jelenlétét mutatták, ezért erre bármiféle kísérlet nagyon veszélyes lenne.

Egy nagy kérdés marad: Minden piramis olyan mint ez, vagy ez a kivétel? Ezek azok a kérdések, melyeket nem lehet megválaszolni addíg míg egy alapos feltárás el nem kezd?dik.  

http://www.earthquest.co.uk/articales/theory.html


A z 1998 második felében kezd?dött kutatás során az internet segítségével kerestünk információkat az ?si világról. Találtunk egy honlapot, mely új információkkal szolgált a kínai piramisokról. Az oldal közölt egy cikket

Hartwig Hausdorf –tól, ’A földön kívüliek hagyatéka’ The Exterritorial Legacy címmel. Ez a cikk az ? elképzeléseit tartalmazza a piramisok keletkezésér?l. Az oldal sok fényképet közöl, melyeket Hartwig Hausdorf készített, amikor eljutott olyan helyekre, ahová Kínában korlátozzák az odautazók számát. Ez az egyik f? oka annak, hogy a világon nem tudnak ezekr?l a piramisokról. A piramisok egy 100 km-es körzetben állnak Xi'an városa körül, mely város az agyagharcosoktól kapta hírnevét. Ez a hadsereg egy másik piramis dombját ?rizte, mely feltehet?en az els? kínai császár, Chin sírhelye volt. Kínának ezen részében több mint 100 piramis található.

M ivel Kínában nem volt lehetséges kutatást végezni a helyszínen, sem a többi piramisnál, nem maradt más választásunk, azzal a kevés anyaggal dolgoztunk, ami a rendelkezésünkre állt. Az egyik fénykép több piramist mutat, melyek sorba rendezettnek t?nnek. Ez a fénykép t?nt a legalkalmasabbnak a vizsgálatra. Számítógépes technológiát alkalmazva, el?ször kinagyítottuk és feler?sítettük a képet, aztán kinyomtattuk két A3 lapra. Ez alapján tudtunk tovább dolgozni a piramisok körülbelüli elhelyezkedésén.


   Szükség volt a sarkalatos irányvonalra, hogy viszonylagosan megállapítsuk a piramisok fekvését. Mivel nem állt rendelkezésünkre több információ, ez elég nagy gondot okozott. A megoldás a fotó kinagyításában rejlett. Nagyjából megbecsültük a magasságát, ennek következtében a helyzetét a Naphoz, a fákról vetett árnyékok hosszúsága alapján (kb. 32 fok). Aztán ezeket az adatokat, hivatkozásokat bevittük egy számítógépes programba, és úgy tippeltük, hogy a fénykép délután 14.30-kor készült, a nap délnyugatra volt. Ezek után azt következtettük, hogy a négy központi piramis a Kelet-nyugati tengelyben fekszik.


A ztán a Graham Hancock's féle ötlet, a "Heavens Mirror" (Mennyei tükör), és a "Keeper Of Genesis" (Eredet örz?i) c könyvekben, és Robert G. Bauval Orion - Giza elképzelése a "The Orion Mystery" (Az Orion misztérium) frissítette fel a memóriánkat. Csillagtérképeket kezdtünk tanulmányozni, figyelve a legmeghatározóbb konstellációkat. Nem volt nehéz rájönni, hogy az a feltételezésünk, hogy a piramisok állásának helyzete megegyezik az Ikrek csillagképpel, hozzáadva a szomszédos Orion csillagkép Betelgeuse nev? csillagát is. A fotó alapján úgy t?nt, mintha azt egy másik piramis tetejér?l készítették volna. Amennyiben ezt is hozzászámítjuk az eddigi feltételezéseinkhez, megkapjuk a Taurus (Bika) csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebarant.


    ezen információk birtokában számítógépen modelleztük a csillagos eget, hogy megvizsgáljuk az égbolt eme részét az id?ben visszafelé menve, különösen kiemelve egy id?pontot, i.e. 10 500-at. Graham Hancock feltevései alapján ez az id?pont fontossággal bír a múlt felderítésében. Megállapítottuk, hogy ebben az id?pontban az Ikrek csillagképben kelt fel a nap a tavaszi napéjegyenl?ség idején. A piramisok helyzetével tehát megegyezett az égbolt, ekkor a napfelkelte idején.


  Mindezt egy számítógép segítségével és néhány technikai rajzzal értük el.   Ezt úgy kellene kezelni, mint jelen teóriát. Egyetlen útja, hogy meger?sítsük feltevéseinket, a terület professzionális feltárása. Azért tettük közzé, hogy mások véleményét is megkapjuk róla, melyekkel esetleg Graham Hancock elméletét is összekomponáljuk.



    Az új információk és fényképek birtokában vált lehet?vé, hogy megtaláljuk a második kapcsolódást Graham Hancock és Robert G. Bauval munkájával a kínai Piramisokhoz.

Talán Ön látta már a kínai piramisokról készült két fotó másolatát a világhálón, ha még nem, úgy legyen nagyon körültekint?. Miközben nézzük a képeket, úgy t?nik ez nem az a terület, ahol Hartwig Hausdorf készítette a fotóit. Mi csak megbecsülni tudtuk a piramisok igazi méretét, bár volt néhány benyomásunk a körülöttük elterül? mez?gazdasági terület láttán.


   Most vessünk egy közelebbi pillantást a másodikra, mely az els? képnél közelebb hozza, és jól látható, hogy néhány piramis nagyobb a többinél. Több dolgot vehetünk észre ebb?l a képb?l. Az els?, hogy van két nagy piramis, melyek külön állnak a többit?l. Másodszor: a legtöbb kisebb piramist egy egyenes vonal mentén rendezték el. Harmadszorra: lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, de fontos lehet, hogy megérthessük bel?le a piramisok elhelyezkedését. A négy legnagyobb piramis egy alap mintát rajzol ki a földön, és közülük három egyenes vonalban fekszik, a negyedik kicsit beugrik a többihez képest.

   Ha most a két két legnagyobbra koncentrálunk, és a vonaltól kicsit beugró harmadikra, ugyanezt a rajzolatot látjuk Gízában, Egyiptomban is, és Teotihuacanban, Mexicoban. (Robert Bauval és Graham Handcock szerint). A grafikus program segítségével össze lehet hasonlítani a három földi helyszínt és (Giza, Teotihuacan, Kíina) és az Orion csillagkép övcsillagainak elhelyezkedését. Ezzel egy további lépést tettünk meg, hogy a sok képb?l egy egységes szülessen, bár ez sokak számára meglep? lehet.


   A következ? csillagtérképhez tudjuk viszonyítani a kínai piramisok földi elhelyezését. Nagyon sok oldalt találtunk, ahol hasonló következtetésekre jutottak. Ha ezeket Ön is olyan magával ragadónak tartja, mint mi, nem kell többet találgatnia, csak olvassa el ezen feltevések atyjainak oldalait: Robert G. Bauval és Graham Hancock



     Csak a képek alapján ezek az adatok nagyon hozzávet?legesek. Az ókori egyiptomiak és kínaiak csak felnéztek az égre és fent látták az Orion csillagképet, így mi most láthatjuk milyen pontos volt az ókoriak munkája.



Ezek az elméletek megegyezést mutathatnak vagy nem, de felfedhetik régmúlt civilizációk rejtett tudását.

 

 

Fekete J. József
A Da Vinci-kódról

Dan Brown amerikai regényírónak köszönhet?en, 2003 júliusában megszületett a feln?ttek Harry Pottere, A Da-Vinci-kód, amely 2004-t?l már magyarul is olvasható. Népszer?ségét mi sem támasztja alá jobban, mint hogy immár tizenhét milliónál több példányban adták el, olvasói lelkesen ajánlják barátaik és ismer?seik figyelmébe, az Interneten rajongói oldalakat nyitottak a regényr?l való csevegés érdekében, eddig tíz "ellenkönyvben" igyekeztek cáfolni a regény állításait, és jelképes pert is indítottak a m? és szerz?je ellen, ugyanis egyes olvasói, akik képtelenek elválasztani a tényeket a fikciótól, szó szerint veszik a könyv állításait, és egyenesen a kereszténység elleni támadást olvassák ki bel?le.

A regényben a h?sök körül bonyolódó történések során fölbukkan a Sion-rend, amelynek a korai középkortól kezdve esküdt feladata azoknak az els? kilenc templomos lovag által a Szentföldön, Salamon temploma alól kiásott, majd Európába csempészett és ott elrejtett dokumentumoknak és ereklyéknek, a Szent Grálnak - legyen az bármi is - a meg?rzése, majd, amennyiben elérkezik a megfelel? id?, feltárásuk. Másfel?l a katolikus egyház Opus Dei elnevezés?, hagyományelv? rendjének vezet?je, miután a Vatikán megvonni látszik támogatását a prelátusi rendt?l, magának szeretné megkaparintani a korlátlan hatalmat biztosító Grált, az ugyanis a közhiedelemmel szemben nem az a kupa, amib?l Jézus az utolsó vacsorán ivott, és amibe keresztre feszített testének vérét felfogták, hanem olyan igazságok dokumentumai, amelyek Constantinus, a pogányból lett keresztény császár parancsára ki lettek ebrudalva a Bibliából, és ezáltal végzetes történelemhamisítás irányította a keresztény világ életmenetét. A titokhoz vezet? kód Leonardo da Vinci festményein van elrejtve. és innét pereg a regény.

 

Leonardo Utolsó vacsorája. Dan Brown szerint a fest? egy titkos rend nagymestere volt 

Tény, hogy a Vatikánról nem sok jó szó hangzik el a m?ben, de annak távolról sem a kereszténység, vagy a katolikus és a protestáns egyházak támadása a célja, hanem egy revizionista Mária Magdolna-történet megalkotása, amely visszavezet egészen a világot uraló n?i princípium kezdeteihez, a Földanya mítoszaihoz, hogy a pogány rítusokon keresztül Krisztus után a harmadik századig nyomon kövesse a n?nek a természetfilozófiában, a családban, a közéletben és a spirituális létben való kitüntetett, és/vagy bár egyenrangú szerepét, ami a harmadik századtól fogva egyszer?n megsz?nt, a vallási-közéleti el?írások visszakormányozták a n?t a családba, azon belül is a konyhába és a hitvesi ágyba. A lázadókat pedig válogatott, leleményes és kíméletlen eszközökkel térítették jobb meggondolásra. A katolikus inkvizíció adta ki azt a könyvet, amely alighanem a legvérszomjasabb kiadvány az emberiség történetében. A Malleus Maleficarum - avagy a Boszorkányok pörölye - oltotta be a világot "a szabadgondolkodó n?k veszélyeivel', és iránymutatással szolgált a klérusnak, hogyan azonosítsa, kínvallassa és pusztítsa el ?ket. Akiket az egyház "boszorkányoknak" bélyegzett, azok között voltak tudósok, papn?k, cigányasszonyok, misztikusok, természetimádók, javasasszonyok és mindenféle n?k, akik "gyaníthatóan az anyagi világban gyökereznek". Bábákat öltek meg azért az eretnek praxisért, hogy orvosi tudásukat használva enyhítették a szülési fájdalmakat azt a szenvedést, amelyr?l az egyház azt állította, hogy Isten jogos büntetésként mérte Évára, mert evett a tudás fájáról, és ezzel kaput nyitott az eredend? b?nnek. A boszorkányüldözések három évszázada alatt az egyház elképeszt? számú - ötmillió! - n?t égetett meg máglyán.

"A propaganda és a vérontás megtette a hatását. A mai világ rá az él? bizonyíték." - írja err?l Dan Brown. Az általa támogatott alternatív Jézus-történet szerint Jézus halála el?tt Mária Magdolnával megházasodott és gyermeket, vagy gyermekeket nemzett, aki a gyerekekkel francia földre menekült, ahol a zsidó közösség királyi vérként tisztelte ?ket. Leányuk, vagy leszármazottja beházasodott a Meroving-házba, így Jézus vérvonala ezen az uralkodóházon belül él tovább, a regény szerint napjainkig töretlenül. A Da Vinci-kód nem egyedülálló m?alkotás, amely támogatja ezt a feltevést. Martin Scorsese például nagy port felvert, több helyen betiltott filmet rendezett Krisztus utolsó megkísértése címmel Nikosz Kazantzakisz Az utolsó kísértés cím? regényéb?l, Karen King Mária Magdolna Evangéliuma cím? könyvében pedig azt állítja, hogy Mária Magdolnát a férfisovinizmusból fakadó féltékenységb?l állították be megtért prostituáltnak, hogy eltitkolják, milyen buzgó munkatársa volt Jézusnak, mert féltek attól, hogy példája alapot szolgáltathat a n?k el?retöréséhez az egyházon belül, és érvanyagot nyújt majd a n?i vezetés elterjedéséhez. Az azonban a biblia-történészek által is bizonyított tény, hogy a Magdala városából származó Mária, magdalai Mária, vagy Mária Magdolna, Jézus társa, a keresztény egyházakban a n?i szolgálat mintája, nem azonos a Jézus által megmentett prostituálttal. A tévedés még 591-b?l származik, amikor Nagy Szent Gergely egy prédikációjában Mária Magdolnát azonosította azzal a névtelen b?nös n?vel, aki Lukács szerint egy alkalommal kenettel kente meg Jézus lábát. Szent Gergely két különböz? bibliai történetet mosott egybe, amelynek sem a szerepl?i, sem a helyszínei nem azonosak.

Tény az is, hogy a Bibliában bizony kevés a n?szerepl?, háromezer személyiség közül még háromszáz sem. Tény az is, hogy a Szentírás bemutat olyan n?ket - Ráháb, Debóra, Eszter királyné, Abigail -, akik fontos feladatokat végeztek a társadalom irányításában, olyanokat, akik kimondottan spirituális tevékenységet folytattak, az Ószövetségben például Hulda prófétan? és Anna prófétaasszony, az Újszövetségben Lidia és Priscilla. Ezek a hölgyek nem tagadták meg a férfi tekintélyelvet, hanem éppen a férfiak védelme alatt töltöttek be nagyon fontos szerepkört. Dan Brown pontosan ezt állítja: a világban nem létezik férfi tekintélyelv, hanem csak van férfi és n?i princípium, és ezeknek a harmóniája adja meg a lét élhet?ségét. A Time magazin cikkírója szerint: "A kereszténység története során egy olyan szemlélet alakult ki a férfi és a n?i szerepekr?l a társadalomban, a családban és a keresztény hitéletben is, amely a férfit magasabb rend? lénynek állította be a n?nél, és ezzel a n?ket hosszú évszázadokra megfosztotta olyan alapvet? jogoktól, amelyeket pedig maga a Szentírás biztosítani szándékozott a számukra. A hosszú id?re valóban méltatlan társadalmi és egyéb szerepre kárhoztatott n?k jogfosztásuk, társadalmi, szellemi, erkölcsi és szexuális kizsákmányolásuk ellen tiltakozva olyan mozgalmat kezdeményeztek, amely úgyszintén számos ponton nem harmonizál a Bibliával."

De térjünk vissza a könyvhöz! A Da Vinci-kód olyan regény, amely megváltoztatta a világot. Nem abban az értelemben, hogy világnézeti változást hozott volna, noha elhintette a kételkedés magvát, hanem hatása kivetült a világra: Párizsban turistautakat szerveznek, amelyen az érdekl?d?k végiglátogathatják a könyvben szerepl? helyszíneket, a regény utolsó oldalain felt?n? skóciai Rosslyn-kápolna gondnoksága pedig kénytelen volt korlátozni a látogatások számát, ugyanis a regény megjelenését?l fogva 56 százalékban növekedett a látogatottsága, egy hónappal a m? megjelenését követ?en már kilencezren keresték föl a kápolnát, és fél?, hogy a jelképekt?l zsúfolt, tizenötödik századi homokk?-faragványokat a látogatók tapogatásukkal és leheletükkel tönkreteszik. A Firenze, pontosabban Empoli közelében lév? Vinciben (itt, Vinckastélyban született Leonardo 1452-ben, és innét a da Vinci neve is) megtartották "A Da Vinci-kód perét". Bizony, ez engem a boszorkányüldözésre emlékeztet, különösen az, hogy a perben a könyv védelmében senki sem szólalt fel. Renato Bellini helybeli tiszteletes szerint a könyv semmit sem mond el a hit lényegér?l, egyszer?en csak misztikus és hamis képet fest a konzervatív római katolikus mozgalom, az Opus Dei céljairól. "A könyv szerint a mozgalom annak a politikai és gazdasági hatalomnak a misztikus középpontja, mely Jézus és Magdolna történelmi igazságát próbálja elkend?zni, ám ez képtelenség" - mondta a tárgyaláson Bellini. Valóban képtelenség, a regény ugyanis ezt nem állítja. Jose Antonio Ullate Az igazság a Da Vinci-kódról cím? könyvében keresztényellenesnek, tévedésekkel teli, "kocsmai szellemesség?" könyvnek nevezi Dan Brown regényét, ami "ezoterikus hiedelmeken alapul, amelyek tagadják a természetfeletti Isten létezését, valamint olyan szabados etikán, amely a szabad szexualitást hirdeti. [...] A zagyvalékok és a vulgáris hibák mögött az olvasóknak észre kell venniük, hogy a könyv a kereszténységet a szívében támadja. A ravasz krimi mögött a katolikus doktrína és az egyház történetének lerombolási szándéka áll." A végs? és támadhatatlan igazságot Martin Lunn mondta ki A Da Vinci-kód megfejtése cím? munkájában: "Egy regény, bármilyen mértékben támaszkodjon is a valóságra, szükségképpen fikció marad, s nincs ez másképp Dan Brown A Da Vinci-kód cím? világsikerével sem."

B?vebb információ:                      www.davincikod.lap.hu

           www.sonypictures.com    www.thelostsymbol.com           www.intercom.hu

              

A Szent Grál nyomában
 
Megszámlálhatatlan elmélet született a Jézus és az apostolok által, az utolsó vacsorán érintett serlegr?l. Ezek közül sok hihetetlennek t?nik, némelyik ésszer?nek látszik, de mindegyik valamiképpen a szellemi felébredés eszméjéhez kapcsolódik. A Grált legtöbben a halhatatlanság ígéretének, az emberi álmok és vágyak beteljesülésének tekintik. Mások úgy vélik, a kehely nem más, mint az örökkévalóság bizonyossága.

A földi élet célja a "mindent tudás" birtokbavétele volt - ezért keresték és keresik a Szent Grált ma is. A szellemtudomány szerint a kehely az égb?l materializálódott, és Noé vette el?ször kezébe. Sokan azt vallják, hogy a Grál Lucifer koronájának smaragdékszere, amely az alázuhanás után edénnyé alakítva szolgált, s aki birtokolja, képes legy?zni a gonoszt. Megint mások úgy mondják, hogy Sába királyn? vitte el, és adta Salamonnak. Van, aki szerint Szemirámisz ajándékozta Melkizedeknek, "Szálem királyának, a fölséges Isten papjának", de az a vélemény sem ritka, hogy Séth visszatért az Édenkertbe, hogy gyógyító írt kérjen apja bajára, s ekkor hozta magával a kelyhet a földi világba, amely mindent képes meggyógyítani.

Arthur király legendája

Ahogy a Szent Grál eredetér?l, úgy kinézetér?l is számtalan elmélet kering. A jelentése eredetileg "széles tál", amely minden pillanatban ételt és italt nyújt tulajdonosának. Az utolsó vacsorán ebb?l ivott Jézus és az ?t körülvev? apostolok, kereszthalálakor pedig ebbe fogták fel a Megváltó, lándzsa ütötte sebb?l kifolyt vérét. Az Isten fiának feltámadása után az ereklyét angyalok tartották ég és föld között, majd a Templomos lovagok ?rizték a Megváltás hegyén. Az edény jáspisból való, és aki rápillant, örökké fiatal marad. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja, mert létezése óta szüntelenül ?r vigyázza.
A Grál-mítoszok nagy része azonban szorosan kapcsolódik az Arthur legendákhoz is. Az 5. században élt lovagkirály tanítója az ?si kelta-druida hagyomány ?rz?je, tudója és varázslója, Merlin, aki tisztánlátásával vezeti és oktatja uralkodóját. - "A h?si cselekedetek addig mit sem érnek, ameddig a földi királyságot szolgálják, és nem törnek egy magasabb cél felé" - tanítja Merlin Arthurnak, mikor a lovagkor híres kerekasztal-társasága elindul a Grál keresésére.

Ám nemcsak távoli id?k homályába vesz? h?sök kutattak az ereklye után. Annak erejében hitt Hitler is, aki felettébb áhította a szent tárgyat, amelyben földi hatalma égi biztosítékát látta. H? csatlósa, Himler vezetésével kerestette lázasan, de eredménytelenül.

A megváltó vérvonala

A témát feldolgozó m?veket a katolikus egyház hosszú évszázadokig tiltólistán tartotta. Kérdés, hogy ezek az irodalmi alkotások vajon mivel vívták ki Róma ellenszenvét?
Az egyik hagyomány szerint, a Jézus Krisztus kiöml? vérével jelképpé átlényegül? edény más értelemben is kapcsolódik a vérhez, a vérséghez. Egyesek Jézus családvonalának titkos, ma is meglév? folytatását vélik felfedezni és tisztelni a Grál hagyományban. Ez az értelmezés abból indul ki, hogy Jézusnak volt felesége, mégpedig Mária Magdolna, így a Grál az asszony méhe, a Megváltó vérvonalának továbbvitele, tehát az e kapcsolatból születettek, és az ?ket követ? utódok szimbóluma. Állítják, hogy a Templomos lovagrend tagjai Jézus vérrokonai voltak. Nem véletlenül küldték ?ket a Szentföldre, céljuk az volt, hogy Salamon templomából Európába hozzák a kincseket. A kincsek között volt a Jézus családfájára vonatkozó dokumentum is. Ennek oltalmazói voltak a vöröskeresztes lovagok, a Szent Grál ?rz?i.
Jézus földi halála után a rokonai és követ?i elmenekültek Jeruzsálemb?l, néhányan Marseillesben telepedtek le. Beházasodások révén a kés?bbi frank uralkodók családjába is bekerültek. 1209-ben, III. Ince pápa utasítására a keresztes hadak kiirtották a Pireneusok északkeleti lábánál lev? tartományok védtelen lakosságát. Az itt él? katharok, vagy albigensek, még hittek a reinkarnációban, elutasították a katolikus egyház tanításait. A fizikai világot sem értékelték igazán, az életutat, amit mindenkinek végig kell járni, csupán próbak?nek tekintették. A perfectek, a katharok f?papjai az ostrom hevében kimenekítették a titkos, szent tárgyakat Montségur várából, így azok biztonságos helyre kerültek. Azóta is keresik a Szent Grált.

Mária Magdolna méhe

Titokzatos kelyhek többször is felbukkantak a középkorban. Az Anjouk birtokában is volt ilyen, azzal a babonával kísérve, hogy "aki iszik bel?le, az meglátja Jézust és Mária Magdolnát". Akik azt gondolják, hogy Mária Magdolna méhe a szent kehely, a párizsi Notre-Dame -ra mutatnak, amelynek formája valóban anyaméhre hasonlít.

   Egy másik történet szerint, arimathiai Józsefet megvádolták Jézus testének eltulajdonításával, ezért börtönbe zárták. Kiszabadulása után egy 12 f?b?l álló csoporttal elvitte a kelyhet Angliába - egyesek szerint Avalonba. Itt elkészítették az utolsó vacsora asztalának pontos mását, és felépítettek egy templomot, Máriának felajánlva. Ez a szent hely vált a Grál ?rz?jévé. Nagy Lajos is "Grál - ivadék" volt, bens?séges kapcsolat f?zte a magyar alapítású Pálos rendhez, ahol 1786-ig tartották arimathiai József ünnepét. A Grál - keres?k szerint a kereszténység el?tti kelta vallás két talizmánjának, Dagda üstjének és az uralkodói hatalom jelképének eszmei hordozója lehet a kupa. C.G. Jung és követ?i úgy tartják, hogy a Grál azt a bels? teljességet szimbolizálja, amit az emberek mindig is kerestek. 

                     /idézet az EZO élet magazin 2009. június-i számából. www.ezo.tv /

             

Illuminátusok - Angyalok és démonok a világuralomért

A nyár kétségkívül egyik legtöbb néz?t vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek.

A nyár kétségkívül egyik legtöbb néz?t vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek. A történet ez alkalommal a Vatikánvárosban játszódik, f?szerepl?i pedig az illuminátusok. A Rend, amelynek a katolikus egyház a leg?sibb ellensége. A Rend, amely minden bizonnyal a mai napig m?ködik.

Valóban ?k irányítják a világot?
Sokan úgy vélik, Dan Brown nem tesz mást, csupán elméleteket gyárt. Ha viszont ez így van, akkor miért fordulhat el? az, hogy a római katolikus egyház ennyit foglalkozik vele, a könyveivel, és a könyvei alapján készült filmekkel? Úgy t?nik, Dan Brown író, m?vészettörténész nagyon is felkeltette a Vatikán érdekl?dését, amelynek egyik oka, hogy a Da Vinci-kód, majd az idei nyár egyik legnagyobb slágerfilmje, az Angyalok és démonok alapjaiban rengetheti meg az egyházba vetett hitet.

Az elit társasága
Az Illuminátus Rendet Adam Weishaupt kánonjogi tanár (1748-1811) 1776 május elsején alapította Inglostadtban. Igaz, Illuminátusokról az ? megjelenése el?tt is lehetett hallani, viszont ma már kizárólag Weishaupt követ?ire használjuk ezt a kifejezést, aki még diákévei alatt keveredett a szabadk?m?vességbe. A Rend nagyon gyorsan magába olvasztotta a szabadk?m?vesség vezet?it. A szervezet rögtön el is kezdett dolgozni a tervükön, amelynek lényege az új világrend volt, amit a "Protocols of the Elders of Zion" nev? dokumentumba részletesen le is írtak. Különös módon taglistát, egyéb dokumentumot soha nem találtak, ezért tulajdonképpen csak találgatni lehet, hogy mely korokban kik voltak a követ?i. A történészek abban egyetértenek, hogy az Illuminátus Rend általában az elitb?l, a fels? tízezerb?l verbuválta tagjait. Az Illuminátusok által megálmodott új világrend hét pontban foglalható össze:
1. minden fennálló kormányzat megdöntése
2. a magántulajdon eltörlése
3. az öröklés megszüntetése
4. a patriotizmus felszámolása
5. a vallás megszüntetése
6. a házasság eltörlése
7. egy világkormány létrehozása
Egy mondatba összefoglalva: a cél nem más, mint létrehozni egy olyan szervezetet, amely az egész világ felett áll.

De vajon sikerülhet az illuminátusok terve? Ha kíváncsi a válaszra, olvassa el a róluk szóló cikket az Ezo élet magazin ötödik lapszámában.

        

Atlantisz

Az elsüllyedt birodalom

Atlantisz évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, elt?nése, pusztulása számtalan legenda és találgatás forrása lett. A civilizációjáról festett képet a mindenkori korszellem alakította, pusztulását pedig isteni büntetésnek tartották, még akkor is, ha természeti er?k hatására következett be. Egykori helyének megtalálása mindig is vonzotta a kutatókat, de földrajzi elhelyezkedésér?l máig csak feltételezések láttak napvilágot. Ám egy új felfedezés talán véget vethet a találgatásoknak. De ne menjünk a dolgok elébe.

Atlantisz létezésér?l Platón írt el?ször, Timaiosz illetve Kritiasz cím? dialógusaiban. A filozófus szerint ez a földrész Héraklész oszlopaitól, a mai Gibraltári-szorostól nyugatra terült el. Több mint kilencezer évvel ezel?tt történhetett a terület tragikus pusztulása. Földrengések és árvizek következtében egyetlen nap alatt a tengerbe süllyedt. Platón ismereteinek forrása Szolón, az athéni tudós volt, ? pedig egyiptomi papoktól hallotta a történetet, és a papirusztekercseket is megtekinthette, amelyekre Atlantisz történetét írták.
Nem csoda, hogy több ezer éve izgatja a kutatókat, az álmodozókat és az okkult tudományok m?vel?it ennek az elt?nt civilizációnak a sorsa. Platón leírásából kiderül, hogy az itt él? nép mesésen gazdag volt. B?velkedtek természeti kincsekben, nemesfémekben, drágakövekben és élelemben. Ám, amikor az egész világra ki akarták terjeszteni hatalmukat, az istenek elhatározták, hogy nagyravágyásuk miatt megbüntetik ?ket, és egyetlen éjszaka alatt a tenger fenekére süllyesztették birodalmukat. A legenda szerint a szigeten egy nagyon nemes emberi faj élt, amelynek tagjai rendkívüli tudás birtokában voltak. ?k uralták az Európával és Afrikával folytatott, virágzó kereskedelmet. Az atlantisziak fejlett technológiával rendelkeztek, ?k alkották meg a szfinxet, illetve tanították piramis építésre az egyiptomiakat és a majákat. Minden óriásépítmény az ? nevükhöz f?z?dött a Földön. Szigetükön pompás hegyek védelmezték ?ket a kegyetlen északi szélt?l, vad és szelíd állatok sétáltak szabadon, a réteken és erd?kben.
A paradicsomi sziget tíz vidékén egy-egy király uralkodott, tökéletes egyetértésben, hiszen mindannyian Poszeidón leszármazottai voltak. A tengerek és a földrengések fejedelme a világ felosztásánál kapta meg Atlantiszt. Itt kötött házasságot a halandó Klétóval. Leszármazottai az atlanteuszok, Poszeidón tiszteletére aranytemplomot építettek, amelynek homlokzatát ezüsttel borították. Bent az istenség aranyszobra állt, amint harci kocsiját irányítja, amelyet hat szárnyas ló húz. A templom közelében forró és hidegviz? források táplálták a gy?jt?medencéket és a fürd?ket. Szemet gyönyörködtet? kertek és lóversenypályák sorakoztak, s a kiköt?ben teljes felszereléssel várakoztak a hajók.
A római ihletés? mítosszal ellentétben a múlt század talán legkiválóbb filozófusa, az Akasha krónikában olvasni tudó Rudolf Steiner szerint, Atlantiszon még egészen másfajta lények éltek, mint a mai ember. Akkor még az emberek androgünök, vagyis kétnem?ek voltak, és szoros kapcsolatban álltak az égiekkel. Azt is mondhatnák a kozmosz szellemeinek irányítása alatt álltak. Hatalmas kristálypalotákat építettek, és a mai értelemben halhatatlanok voltak, nem ismerték a betegségeket. Akkoriban a bolygón Atlantiszon kívül még két másik földrész, Múr és Lemúr is fontos szerepet játszottak, ezeket azonban senki nem keresi. Azóta a küls? és bels? természeti er?k hatalmas változásokat hoztak bolygónk földrajzi viszonyait illet?en. De hol is keressük a mai térképünkön Atlantiszt?
A 16. században I. Erzsébet csillagásza, dr. John Dee az újonnan felfedezett Amerikát tartotta a titokzatos kontinensnek. A 17. század végén a svéd Olof Rudbeck Svédországnál kereste a tengerbe merült földrészt. Az id?k folyamán a kutatók számtalan helyet jelöltek meg Ausztráliától Brazílián át Máltáig, de még Grönland neve is felmerült, mint lehetséges terület.
A spanyol Francisco Lopez de Gomora 1522-ben úgy vélte, hogy az amerikai ?slakók Atlantiszról származnak. Dönt? bizonyítéka az volt, hogy azték nyelven az "ati" vizet jelent. A Troano maja kódex fordításánál több spanyol püspök is kapcsolatot talált az ?si egyiptomiak, a maják és az atlantisziak között. A tudomány köreiben legelfogadottabb nézet szerint, Platón írásait Kréta egykor nagyhatalmú minószi kultúrájának gyors bukása ihlette. Itt egy hatalmas vulkánkitörés okozott végzetes katasztrófát.
Sokan szentelték életüket és vagyonukat Atlantisz felkutatásának. Az angol Percy Fawcett ezredes, aki egyben geodéta volt, 1913-ban a Brazil Állami Levéltárban talált egy 1700-ban íródott kéziratot, amely egy elhagyatott, ?serdei városról számol be. Ennek leírásában az épületek kvarckristályból készültek, sok hatalmas szobor van mindenütt, melyek anyaga megegyezik az épületek anyagával. Az angol katonatiszt ennek nyomán több expedíciót szervezett a város felkutatására, de a csoport tagjai közül senki nem tért vissza.
1968-ban már általánosan elterjedt az a nézet, hogy a földrész az Atlanti-óceánba süllyedt. A Bahamákon, Bimini szigete mellett, egy könny?búvár víz alatti különlegességre lelt. Megmutatta dr. J. Mason zoológusnak, aki nagyon szeretett régészkedni. A hosszan elnyúló területet különféle vastagságú, négy- és sokszöglet? k?lapokkal burkoltak. Némelyik k? súlya eléri a tíz tonnát, s akad közöttük ötszáz méter hosszú is. Azóta is több márványoszlopot és rozettát találtak itt. Dr. R. Cedric Leonard néhány templomszer? romot tárt fel a tenger alatt, az Androsz sziget mellett. A víz alatti kutatások jelenleg is folynak.
Az 1900-as évek közepén Edgar Cayce, az akkori id?k legnagyobb látnoka a következ?ket mondta Atlantiszról: - Atlantisz templomának egy része el?kerül majd a történelem üledéke alól, Bimini közelében a tenger fenekén.- Cayce szerint a katasztrófát a napenergiával való visszaélés indította el. A t?zkövek - ahogy ? nevezte ezt a kristályt - az emberi szem számára láthatatlan sugarakat bocsátottak ki, amelyek azonban mindenen áthatoltak. Ezek éppúgy lehettek a halál, mint - energiaként - az élet forrásai. A kristályt a Nap sugarai aktivizálták - mondta Cayce. A csiszolt prizmák vagy üveglencsék segítségével az összegy?jtött sugarak m?ködtették a különféle közlekedési eszközöket (vasutakat, hajókat is). Nem szándékosan ugyan, de túl magas fokozatra állították a berendezést, és ez okozta a pusztító er?k elszabadulását. Ekkor az óriássziget öt részre szakadt, majd újabb romboló er?k léptek m?ködésbe, melyek hatására mindegyik a tengerbe merült. Ezt a sugarat a tudósok csak huszonöt év múlva fogják felfedezni. " Atlantisz jelt ad majd magáról a világnak: a századfordulón a szigetek kiemelkednek hullámsírjukból" - szól a látnok. A megjövendölt id?ben a kaliforniai egyetem kísérleti fizikusai bejelentették: az antineutronok elvileg egyesíthet?k az antiprotonokkal és az egyesülésb?l létrejön az "antianyag". Ha az ez közönséges anyaggal kerül kapcsolatba, egész tömege energiává alakul, nem csupán egy kis töredéke, mint maghasadás, vagy a magfúzió esetén.
Talán végre pont kerülhet a történet végére, hiszen nemrég egy m?hold jóvoltából különös rajzolat vált láthatóvá az Atlanti-óceán fenekén, a Kanári-szigetek közelében. A szabályos négyszög alakú mintáról a szakért?k azt állítják, hogy semmiképpen nem lehet a természet m?ve, így meggy?z?désük, hogy ember alkotta leletre bukkantak. Azonban feltehet?en még sokáig kell várnunk a bizonyosságra, hogy valóban az ideálisnak képzelt civilizáció egykori lakhelyét találták-e meg. Valamint kérdés az is, hogy milyen titkokat tartogathat még ez az óceán mélyén rejt?z?, Wales nagyságú terület.
Az egyiptomi kapcsolat

- Egy felirat, amelyet a mükénei Oroszlánkapun tártam fel, arról tudósít, hogy Miszor, akit?l a felirat szerint az egyiptomiak származnak, Thot egyiptomi isten fia volt, ki pedig egy atlantiszi papnak a fia, aki beleszeretett Chronos isten egyik leányába, és emiatt menekülnie kellett. Hosszú hányódás után Egyiptomba jutott. ? építette az els? szaiszi templomot, és ? tanította a papokat anyaországának bölcsességére"- írja Heinrich Schliemann, az egyebek mellett Mükénét és Tróját is feltáró régész.  

             

Peru, az inkák öröksége

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, ?rhajósra emlékeztet? emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak.

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, ?rhajósra emlékeztet? emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak. Máig kérdés: vajon hogyan készülhettek a Nasca-vonalak? Arra sincs pontos válasz, hogy er?d, vagy szent imádságok helye volt anno az inkák mestermunkája a Macchu Picchu? Megannyi rejtély övezi Perut, köztük a legutóbbi ásatások, melyek 9000 éves kultúra nyomaira bukkantak.

 

Peru jegyzettömbje

Peru déli partvidékét ma inkák lakják, de az ie. 500 és isz. 500 közötti id?kben egy indián népcsoport, a nazcák telepedtek le a területen. A kutatások szerint ?ket dicsérik a hatalmas ábrák, amelyeket a sivatag agyagjába véstek. A feltételezések szerint a csaknem 200 km hosszú rajzhálózat úgy született, hogy a földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, így el?t?nt az alsó, világosabb földréteg.

A legkorábbi vonalak állati és növényi alakzatokat ábrázolnak, majd ezek kombinációit: pl. van bagolyfej? ember, és kígyócs?r? madár is. Kés?bb, ezeket keresztezve kerültek a sivatagba a geometrikus írások/rajzok. Érdekes, hogy mindegyik egyetlen, folytonos vonalból áll, akad olyan, amelyik 300 méter hosszú. Mivel a régészek nem találtak állatok jelenlétére, illetve használatára utaló nyomokat, vélhet?en mindez kézzel készült. De vajon hogy?

Leszállópálya vagy öntöz?rendszer?

Az alakzatok csak bizonyos id?járási körülmények esetén látszanak a magasból. Annak idején a nascák nem ismerték a repülést, mégis olyan precízen futnak a vonalak, hogy azok kilométerenként is legfeljebb 1- 2 métert térnek el. Vannak egyéb furcsaságok is: a pók figura például a világ egyik legritkább, amazóniai pókfajtáját ábrázolja, olyan részletességgel, amely csak mikroszkóp alatt lenne látható. De hogyan kerültek volna a nascá az ?serd?be?
Nem csoda, ha Erich von Daniken szerint földönkívüliek munkáiról van szó, akik vélhet?leg ?rhajóik leszállópályáit jelölték azokkal. Akad, aki óriási atlétapálya maradványainak tartja a vonalrendszert. Dr. Paul Kosok szerint a Nazca hátság "a világ legnagyobb csillagászati könyve", szerinte a vonalakat csillagászati naptárnak használták. Dr. Maria Reiche, német csillagász és matematikus teóriája szintén arról számol be, hogy a vonalak a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok helyzetét jelölték, ennek alapján állapították meg a vetés és az aratás idejét, a nap- és holdfogyatkozást, a napfordulókat, és a tavaszi illetve ?szi napéjegyenl?séget is. Dr. Hans Horkheimer perui történész és Tony Morrison brit filmrendez? egészen új szempontból közelített a rajzokhoz.

Elméletük alapján minden vonal egy családhoz tartozott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. Zelkó Zoltán szerint a vonalak egy öntöz?rendszer emlékeit ?rzik, mint ahogy nemzetközi geodéták is azon a véleményen vannak, hogy az ábrák föld alatti víztartalékokat jelöltek annak idején. Az 1930-as évekt?l a rajzhálózat tájékozódási pont lett a repül?pilóták számára, az UNESCO 1994-ben pedig a Kulturális Világörökség részévé nyilvánította azokat.

Macchu Picchu, az Öreg csúcs

A hagyomány szerint a várost Pachacutec inka király építtette, az 1460-as években. A település újkori felfedezése 1911-ben történt, amikor még f?leg indiánok menedékhelyeként szolgált. Anno Nap-tisztelet és a titokzatos szertartások színhelye volt, ahol a n?k voltak többségben, a Nap-templomot is a Nap-leányai ?rizték. Valójában azonban valamiféle er?d lehetett, amelyen er?szakos beavatkozásnak nyoma sincs; nem falak védték, hanem a természet. Lakói valószín?leg vízhiány miatt hagyták el.
Méretei és kialakítása, megtervezettsége és ésszer?sége mai szemmel is bámulatra méltó. Az inkák csaknem római színvonalon építkeztek. Kavics- és agyagrétegekkel alakították ki az altalajt, amire termékeny földréteget hordtak a folyóból. Ennek tetejébe habarcs nélkül rakták egymásra a hatalmas köveket. Az épületek - tetejüket kivéve - mind épségben fennmaradtak, köztük mez?gazdasági teraszok, lakóházak, vallási- és szertartási célokat szolgáló kegyhelyek.
A település egy teljes hegycsúcsot elfoglalt. Felfedez?je, Hiram Bingham, a Yale Egyetem történésze, aki 1911-ben járt itt el?ször, s az akkori kormányzótól engedélyt kapott, hogy ásatásokat végezzen és a leleteket restaurálás céljából az Egyesült Államokba szállítsa. A professzor több mint 100 sírt, 555 db kerámia, 220 db bronz, réz és ezüst ékszert, és szerszámot talált, s egyúttal 109 n?i, 22 férfi és 4 gyermek csontvázra bukkant. A mai napig komoly csatározások folynak a leletek tulajdonjogáért, f?leg, amióta a romváros az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségének része, 2007-ben pedig a Világ Hét Új Csodájának egyike lett.

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. júniusi számában. Keresse az újságárusoknál!

           

A kristálykoponyák rejtélyes titkai

Különös lelet egy maja piramisból - Megtalálója azóta is ?rzi és beszélget vele - Hajjal csiszolt k? - Éppúgy tárolja az információt, mint a számítógép - Üzenetét az indiánok legendái ?rzik - Földöntúli vagy azon kívüli információk?

Közép-Európa dzsungeleinek mélyén eltemetve egy elveszett város romjai között egy fiatal hölgy 1920-ban felfedez egy csodálatos kristálykoponyát. Angliából érkezett édesapjával, Mr. Frederic Mitchell-Hedges-el, hogy régészeti ásatásokat végezzenek Belize ?serdeiben, keresve a híres maja települést, a "Zuhanó Kövek Városát".

Az archeológiai feltárás alkalmával így találta meg Anna a furcsa leletet: - Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy felmásszak a legmagasabb piramis tetejére. Persze szigorúan tilos volt felmászni bárhová is, hiszen a kövek nagyon lazán illeszkedtek egymáshoz, és veszélyesek voltak. Miután végre felértem a piramis tetejére, mérföldekre elláttam. A nap er?sen sütött, s valami a szemembe villant. Valamivel alattam volt egy hasadék, ahonnan tükröz?dött valami. Nagyon izgatott lettem. Gyorsan lerohantam szólni édesapámnak, aki persze nagyon összeszidott, mert felmentem oda.

Másnap reggel apám az összes emberével felment a hasadékhoz, ahol napokig hordták a köveket, míg egy megfelel? szélesség? nyílást sikerült kialakítani. Engem engedtek le a testemre er?sített köteleken, fejemen zseblámpával. Lassan süllyedtem a sötétségbe. Nyugtalan lettem, hiszen kígyók és skorpiók lehetnek odalent. Ezért gyorsan felkaptam a tárgyat, bebugyoláltam az ingembe, és szóltam, hogy gyorsan húzzanak fel".
Mikor Annak felért, letörölte a tárgyról a port. Ekkor látta meg, hogy egy teljesen átlátszó, kristályból kifaragott emberi koponyát tart a kezében, amely varázslatosan szórta szét a nap sugarait. Édesapja kivette kezéb?l, és felemelte a nagy fáradtsággal el?hozott leletet, hogy ?k is lássák. A helyben toborzott munkások örömükben nevettek, sírtak, kiabáltak, leborultak, megcsókolták a földet, és ölelgették egymást. Olyan volt, mintha egy ?si és hatalmas er? tért volna vissza azok közé, akik akkor, ott jelen voltak. Örömtüzet gyújtottak, dobok szóltak, a maják leszármazottai madártollakkal, jaguár b?rökkel felékesítve rituális táncot jártak a koponya körül. Kantálás és énekszó töltötte be a teret. Közben a dzsungel fel?l, a környez? falvakban él?k közül is számosan érkeztek, mintha valami ideszólította volna ?ket. Az ünnepség napokig tartott. Az egyik id?s varázsló a következ?ket mondta: "A tárgy több mint százezer éves, és az egyik magas rangú papunkról mintázták, hogy meg?rizzék számunkra a bölcsességet. A koponyát beszédre is lehet bírni".
A lubaantuni ásatások 1927-ben már a vége felé közeledtek. Mitchell-Hedges úr lelkén viselte a helybeli indiánok sorsát, tisztelte szokásaikat, ugyanakkor igyekezett segíteni is ?ket. Gyógyszereket hozott, munkát adott, embereit megbecsülte. A koponyát visszaadta a falunak, akik oltárt emeltek a tiszteletére. Apa és leánya hazaindult Angliába. Az indiánok megbecsülésük jeleként megajándékozták ?t az értékes kinccsel, amellyel visszatértek Angliába. A kristálykoponya els? tudományos vizsgálatára csak 1964-ben került sor, majdnem negyven évvel azután, hogy megtalálták. Anna Mitchell-Hedges egy restaurátornak, Frank Donaldnak adta át a koponyát, aki hat éven keresztül igyekezett megfejteni rejtélyét. Vizuális, és fényképészeti eljárásokat, polarizált ultraviola- és infra fényforrásokat alkalmazott, és röntgenkészüléket használt. Mikroszkópja segítségével egy új, rendkívüli fénytant ismert meg. A lelet szájpadlása közepén egy széles, síklap van lehelyezve, amely egy negyvenöt fokos prizmára hasonlít. Ez a felület a koponya szemüregeibe vetíti a külvilág fényeit. A t?z lángja él? hatást kölcsönzött a fejnek.
Az els? prizma mellé véstek egy másikat, amely egy olvasószemüveghez hasonlóan m?ködik.
A fejben lév? tizenhat centiméteres fúrt csatorna, amely mentes minden zárványtól. Ezen keresztül az írott szöveg torzulásmentesen olvasható. A lelet hátulja olyan akár egy fényképez?gép lencséje, amely minden mögötte lév? fényt összegy?jti, és a szemgolyóra tükröz. Ezt láthatta meg Anna, a felfedez?je. A járomíveket a pofacsontok mellett domborúan vésték ki, ezért olyan mint az emberi koponya. Ezt a módszert egyetlen szobornál, sehol a világon nem alkalmazták. Ezeken a járatokon keresztül hatoló fény megdöbbent? optikai jelenségeket produkál. A mai napig nem tudták meghatározni sem a kristály keletkezésének, sem a koponya készítésének a korát.
A tárgyat 1970-ben Hewlett-Packard kaliforniai, Santa Clara-beli laboratóriumába vitték tesztelni. Oda, ahol a világon el?ször alkalmazták a kvarctechnológiát. A cég a világ legnagyobb preciziós kvarckrisály gyártója. A modern számítógépekben az információt parányi sziliciumkristály-chipek tárolják. Ezek adják a computer memóráját. Vajon, miért pont ezt az anyagot, ezt a kristályt választották az ?sök a különös koponya elkészítéséhez? A laboratóriumban két fontos vizsgálatot végeztek, és egyértelm?en arra az eredményre jutottak, hogy az egy tömbb?l kifaragott tárgy egynem?, és csodaszámba men? tisztaságú kristályból származik. Az egyik kutató kijelentette: "Nincs mód a korának meghatározására. Ahogy a rá irányított fényforrásokat elmozdítjuk, a fénytörési jelenségek szinte hipnotikus állapotot képesek el?idézni".
Az id?k során több hasonló, kisebb koponya is el?került. A British Múzeumban jó néhányat ?riznek bel?lük. A fejek mellett egy szintén kristályból készült, és egy tömbb?l faragott serleg is a gy?jtemény részét képezi. Az ?si kupát a mexikói Monte Albani-ban végezett ásatások során találták a hetes sírban. Kisebb fejeket a világ több múzeuma is ?riz. A legszebb és legkülönlegesebb mégis a Mitchell-Hedges ereklye, amelyen a legizgalmasabb vizsgálatot 1986-ban végezték. Törvényszéki rekonstrucióval "életrekeltették" a koponyát, ugyanis elkészítették az arc hasonmását, amilyen életében lehetett. Megdöbbent? módon egy n?i fej rajzolódott ki a szakemberek keze alatt. Papn? volt-e, vagy uralkodó, azt persze senki sem tudja.
Egy novajo-indián legenda szerint a koponyákat a megszenteltek készítették, és a csiszolásra a saját hajukat használták Ez az anyag a lélek számára olyan, akár egy antenna: információt közvetít, ugyanakkor az adott ember egész földi élete is kiolvasható bel?le. A koponyák feltehet?en rendkívül hosszadalmas készítése során tehát a megszenteltek összes tudásukat "átörökítették" a kristályba. A fejek tehát az emberiség bölcsességét, tudását ?rzik, miként a számítógép chipei az információt. Az ?sök hite szerint a megszenteltek kétszázötven-ezer évvel ezel?tt jöttek a Földre, a tizenkét lakott bolygó közül az egyikre, amelyen a legkevesebben éltek akkor. Ezért tizenkét koponyában a tizenkét bolygó ?studását rejtették el. A legenda úgy szól, hogy id?vel mind a tizenkét fej el?kerül. Ám létezik egy tizenharmadik is, amelyet ametisztb?l csiszoltak, és "Bárka" a neve.
A rejtélyes koponyák nem véletlenül kerülnek el? éppen a mi korunkban, mivel az emberiség bajban van, jóllehet üzenetüket a legmodernebb laboratóriumok helyett a sokak számára különös képesség? emberek képesek csak megfejteni. A maják azonban már tudtak valamit, hiszen az ?sök úgy tartották: "ha nem változnak meg az emberek, 2012-ben az id? lejár, és leszáll a szürkület".

Déri Zsuzsánna
Ismét lesz Magyarországon Koponya meditáció
Sue Kitts volt az egyik el?adója a magyarországi Nemzetközi Kristálykoponya Fesztiválnak 2008 októberében. 2009-ben ismét eljön, hogy jobban megismerkedhessünk a Koponyákkal.
Vezetésével ismét lesz közös meditáció. A csiszolt tárgyakból áradó energiákkal ismerteti meg a hallgatóságot.
A Nemzetközi Kristálykoponya-társaság három kategóriába sorolja a kristálykoponyákat:
1. Új vagy jelenkori kristálykoponyák, melyeket ma él? mesterek, a hagyományos csiszolási technikával készítenek. Napjainkban is több ezer készül bel?lük.
2. Régi kristálykoponyák-melyeket több száz évvel ezel?tt, de inkább 1000-1500 évvel megel?z?en készítették az akkori csiszolási eljárásokkal. Régmúlt kultúrák és civilizációk hagyatékai.
3. ?si kristálykoponyák, melyek kora minimum 2000 évesre tehet?ek.
A kristály beszél- médiumi üzenet

Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek segítségét a helyi rend?rség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, arra is képes, hogy a kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Itt olvasható egy ilyen "szeánsz" rövidített anyaga. 

 -Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, melyet ti "kristálykoponyának" hívtok... Elmondom hát nektek, hogy sok-sok évezreddel ezel?tt alkották, egy magasabb intelligencia tagjai... Egy olyan civilizáció alkotta, mely megel?zte azokat, akiket ti "majáknak" hívtok. A mi civilizációnk szintje, ahogyan ti mondanátok, "akkoriban", sok tekintetben fejlettebb volt, mint amilyen a tiétek most...

Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét...Nem az általatok "fizikainak" nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte.

A világ java része, amit mi teremtettük, a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a kristálytechnológia a maga részletességében is rendelkezésére fog állni azoknak, akik megértették...hogy a kristály az él? anyag, és hogy a szellem az anyag szerves része...
Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra... Formája megkönnyíti a számára, hogy az elméhez csatlakozzék, anélkül, amit ti személyiségnek hívtok... Ti azonban tisztelitek a személyiséget, a fejet, az agy keretét... így az edény ebben a formában ?rzésre és oltalomra talált a korok során... Az edény földi életének hossza 17 000 esztend? volt... Generációról generációra örökítették, csiszolták homokkal és sz?rrel... és sértetlen maradhatott.

Információt akarsz kapni a szellem többi tárolóedényével kapcsolatban... További edények fognak el?kerülni... miután számosan vannak még... miután sem egyetlen ember, sem egyetlen szellem nem birtokolhatja az összes tudást... Az edények mindegyike tartalmazza az információt, hogy hol található meg a többi...
Egyet ott adunk át nektek, ahol jeleket hagytunk a földben... és fent a hegyekben... Egy váratlanul kerül majd el? a régióból, amit ti "Dél-Amerikának" hívtok... Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok "Atlantisznak" hívott elveszett civilizáció felmerül el?ttetek... és arra ösztönzünk benneteket, hogy fedezzétek fel az általatok "Bimininek" nevezett területet... Mi majd irányítunk benneteket... megmutatjuk nektek, amit ti "templomnak" hívtok... Ez volt az a terület, ahol a kommunikáció zajlott a Föld és a többi rendszer között...

Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává... A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelel? rezgést el?állítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van... De az id? még nem jött el... Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek... és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén... De ti nem találhatjátok meg azokat, ahogy ti mondjátok a "ti id?tökben"... Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt... túl korai az evolúció szempontjából... "mert az  emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör"....
Fotók:

1. A Mitchell-Hedges által megtalált lelet
2. A British Múzeum laboratóriumában vizsgált tárgyak
3. Vizsgálat Hewlett-Packard laboratóriumában
4. Egy ufo holografikus képe a fej belsejében
5. A törvényszéki szakért?k munkája egy n?i arcot eredményezett

        

Mentalisták

Csodálatos képességek vagy ügyes b?vésztrükkök?

A középkorban máglyára kerültek azok, akikr?l kiderült, netán csak feltételezhet? volt, hogy a "normálistól" eltér? képességekkel bírnak. A boszorkányüldözések hosszú évszázadai után egyszer?en tébolydába zárták azokat, akik bármiben is kilógtak a sorból. A múlt században azonban már nem üldözték, s?t, megkülönböztetett figyelmmel kísérték a különleges mentális képességeket. De hányadán állunk 21. század elején a paranormális, azaz eddigi tudományos ismereteinkkel meg nem magyarázott jelenségekkel?

Hányadán állunk a telepátiával, a levitációval, a távhipnózissal, az auraérzékeléssel, a tisztánlátással, a gyakran emlegetett hatodik érzékkel, a majdan bekövetkez? események el?revetítésével és mindazokkal a különös képességekkel, amelyekr?l beszélünk ugyan, de hisszük is meg nem is, hogy valóban léteznek. Mivel az emberek elenyész?en csekély százaléka hiszi el magáról, hogy akár ? is képes volna az érzékszerveken kívüli (ESP) érzékelésre, a többség személyes meggy?z?dés híján csak csodálkozik, hogy ilyen is van.
Nem meglep?, hogy közkedveltek lettek a témáról szóló könyvek és filmek.
Az évszázadokon át titkos, csupán a beavatottak számára hozzáférhet? okkultista, vagy ezoterikus tudáskincs ma már nem számít tiltott gyümölcsnek, bárki által elérhet? lett. Ezt kihasználva, futószalagon jelentek és jelennek meg a többség számára csak hátborzongató élményt kínáló bestsellerek. Nehéz kiválasztani közülük, hogy melyek szolgálnak pusztán hatáskeltésre, illetve melyek azok, amelyek valóban megtörténhetnek. A m?faj egyik nagymestere Stephen King, akinek számtalan könyvét megfilmesítették, és a magyar televízióban ma is futnak az ezekb?l készült, világszerte népszer? sorozatok, mint például a Holtsáv (The Dead Zone).  Biztos kasszasikert jelent, ha egy film f?h?se valamilyen különös adottsággal bír, médium, léleklátó, jövend?mondó, gondolatolvasó, de mindenesetre elviszi a néz?t abból a valóságból, amelyben él. Ugyanakkor egyre többen fedezik fel, hogy a hatodik érzék nem is olyan különleges adottság, csupán oda kell figyelnünk a jelekre. A titkos, üldözött jelenségek lassan a mindennapok részévé váltak, a felmérések szerint például az amerikai lakosság több mint hetven százaléka hisz a természetfölötti jelenségekben, s bár meglehet?sen eltér? formában, de a túlvilági életben, az újjászületésben is.

Természetesen a tudósok figyelmét sem kerülhették el a jelenségek, de ?k is az öt érzékszervük valamelyikével kívánják vizsgálni, bizonyítani olyan jelenségek mibenlétét, amelyekre azok teljességgel alkalmatlanok. A laboratóriumi kísérletek els?sorban azzal a céllal zajlanak, hogy kiderüljön: miként lehetne állami szinten is kihasználni ezeket a lehet?ségeket. Az eredmények dönt? része persze éppoly titkos, mint korábban az egész témakör volt. A filmipar jóvoltából mégis lehet némi sejtésünk a felhasználás módjáról, hiszen már a háborús akció- és kémfilmekb?l sem maradhatnak ki a "paranormálisok", akik sajátos módon segítenek az ellenség legy?zésében.
S míg korábban a hagyományos szavak is elegend?nek bizonyultak a megszokottól eltér? képesség? emberek vagy jelenségek leírására, ma újabb és újabb elnevezések születnek annak érdekben, hogy felkeltsék a témától lassacskán megcsömörlött néz?k figyelmét. Ilyen fogalom a mentalista is, amely - mi sem természetesebb - egy filmsorozat címe is egyben. A mentalizmus leginkább a parafenomén jelenségekhez köthet?, de nem természetfeletti er?kt?l származtatják, hanem agyunk hatalmas kapacitásának tágabb kihasználásából. Mindez a mindenkiben létez? csodálatos képességek felismerésére, használatára buzdít. A mentalitás ismert fogalom, lelki alkatot jelent, amely a legkülönböz?bb kérdéseket is azonos, jellegzetes felfogással szemléli és ítéli meg. Ugyanakkor a mentális melléknevet az elmebeli folyamatokra használják. Aki nincs a mentális képességeinek a birtokában, az beszámíthatatlan. A kett?b?l pedig egyenesen következik, hogy mindaz, amely az elménkben zajlik, kihat a lelkiségünkre is.

A mentalista tehát éppúgy lehet médium, tisztánlátó, gondolatolvasó, vagyis bármely, a parapszichológia témakörébe utalt jelenség képvisel?je. S ha mindezen "csodákat" bizonyos elmebeli képességnek tulajdonítjuk, még sokáig várhatunk a hivatalos magyarázatra, hiszen az agykutatás jelenleg is gyermekkorát éli, és egyel?re az álmok keletkezésére sincs megnyugtató elképzelés. Mégis ez utóbbiak kínálják a paranormális jelenségek legkézenfekv?bb megértését. Álmodni ugyanis mindenki szokott, és anélkül, hogy öt érzékszerve bármelyikét használná, az álmában valóságosnak tetsz? élmények átélése során hall, lát, cselekszik, érez, holott nincs is éber tudatánál. Ilyenkor a "harmadik szemével" lát, amelynek létezése ?sid?k óta természetes volt.

A természeti népeknél a mai napig az úgynevezett varázsló a közösség feje, aki a természetfelettivel tartott kapcsolata segítségével hozza meg a fontos döntéséket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a varázslók is mentalisták, médiumok, tisztánlátók, spiritualisták, vagyis különleges képesség? emberek. Ahogyan a tibeti, vagy zen buddhisták is, akik életük nagy részét tudatos énjük háttérbe szorításával, meditációban töltik. Így csiszolják elméjük azon részét, amely más dimenziókat nyit meg a földi ember számára, aki az agyi kapacitásának mindössze 3-8 százalékát használja. Játsszunk el a gondolattal, mi volna, ha a teljesség birtokában lennénk!

A Föld lakói azonban sokfélék, ezerféleképpen gondolkoznak, és elmebeli képességeik is eltér?ek. A véleménykülönbségek tehát összebékíthetetlenek a tekintetben, hogy valaki az ?t körülvev? valóság részének tekint-e olyan jelenségeket, amelyek túlmutatnak az általa ismert, és érzékszerveivel megtapasztalt világon. Pedig tény, hogy az emberi elme képes olyan dolgokról is tudomást szerezni, amelyet nem öt érzékszervünkkel fogunk fel. Ennek a jelenségnek a neve extraszenzoros percepció (ESP), vagyis érzékszerven kívüli érzékelés. Kísérletek tömegét végezték annak bizonyítására, hogy vannak olyan jelenségek, amelyekre ma még nincs tudományos magyarázat.

Ami a megérzéseket illeti, a legtöbb ember átéli néhányszor, jóllehet véletlennek tartja, vagy oda sem figyel rájuk. Aki azonban komolyan veszi, arra hamar rásütik, hogy látnok. Miként történt ez Emanuel Swedenborggal, az 1700-as években élt svéd filozófussal is, aki egy alkalommal az otthonától ötszáz kilométerre tartózkodott, amikor megérezte, hogy az utcájukban t?zvész pusztít, de az els? rémület után azt is "tudta", hogy a tüzet sikerül megfékezni. Pár nap múlva egy királyi futár meg is hozta az err?l szóló hírt.
A híres fizikus, Sir Oliver Lodge már a múlt század elején elkezdte kutatni a telepátia képességét. Eredményeit és tapasztalatait 1909-ben megjelent könyvében tette közzé. A húszas évek végén dr. J. B. Rhine és felesége is hasonló kísérleteket végzett, egy 25 kártyából álló paklival, melynek minden lapjára öt különböz? szimbólumot rajzoltak. Ezeket az úgynevezett Zener-kártyákat összekeverték, és egy lapot átadtak a csoport egyik tagjának, míg a többieknek az épület egy távoli pontjára vonulva kellett megmondaniuk, milyen jeleket lát az illet?. A telepatikus képességgel megáldott résztvev?k minden esetben hibátlanul megoldották a feladatot.

Stanley Kripper parapszichológus, gyerekként, 1946-ban szeretett volna egy lexikont. Szülei nem tudták neki megvenni, így törte a fejét, hogyan szerezhetne pénzt a könyvre. Eszébe jutott nagybátyja, Max bácsi, aki megvehetné neki az értékes olvasmányt, de egyúttal áthasított rajta az a gondolat, hogy "Max bácsi nem segíthet, hiszen halott". Ebben a pillanatban telefonon érkezett a hír, hogy a bácsit kórházba szállították, és meghalt.

Kripper három pszichikus úton szerezhetett tudomást nagybátyja haláláról, ezek: a telepátia (gondolatátvitel), a clairvoyance (tisztánlátás) és a prekogníció (el?relátás). A telepátia esetén ráhangolódunk az érkez? információra, tehát el?bb tudunk valamilyen eseményr?l, mintsem a hírt megkapnánk. A tisztánlátó téren és id?n kívül, képekben, filmszer?en lát eseményeket, arcokat, távoli történéseket, amelyeket az adott pillanatban nem is mindig tud értelmezni. A prekogníció során egy történés szinte kiemelkedik az id?b?l, és az erre érzékeny ember a jöv?ben - pár perc, vagy akár év múlva - bekövetkez? eseményeket már megtörténtnek látja.
1978-ban nagy port kavart a hír, miszerint Viktor Korcsnoj sakknagymester azzal vádolta ellenfelét, Anatolij Karpovot, hogy parapszichológusokkal zavartatja koncentrálását a mérk?zés alatt. Ez az eset megtörte azt a csendet, amely a parajelenségeket és a különleges képességeket övezte. Az sem véletlen, hogy mindez orosz sakkozókat érintett, hiszen a Szovjetunióban akkor már több évtizede komoly kutatások folytak a témában, s?t, az egyik, erre szakosodott kutatóintézetet a matematikai és a fizikai tudományok doktora, E. E. Gogyik vezette.Nemrégiben egy akadémikusunk könyvet írt arról, hogy e jelenségek nem léteznek. Úgy látszik, a tudós elméket nem hajtja a bizonyítás kényszere, ha cáfolatról van szó. Pedig a paranormális jelenségek létezését az Egyesült Államoktól Japánon át Oroszországig, a világ számtalan helyén bizonyították, és egyetemeken is tanítják. 

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. áprilisi számában.
 
 

Amulettek és talizmánok

Az amulettek és a talizmánok a mágia eszköztárának legegyetemesebb és legnépszer?bb darabjai. Szinte minden népnél és kultúrában ismeretesek, az óegyiptomiaktól és a zsidóktól kezdve, a mezopotámiaiakon, a görögökön és a rómaiakon át, a szibériai népekig vagy Kínáig. Elkészítésük külön tudomány, s valaha a szimbólumok és a megfelelések hallatlanul bonyolult ismeretét igényelte. Manapság a „boszorkányiskolák” foglalkoznak velük, hol tréfásan - hol komolyan, és az ezoterikus boltokban kaphatók, vagy az interneten rendelhet?k meg.

*

Amulett
Az amulett els?sorban védelmül szolgáló tárgy (az „amulett” szó arab gyöker?, jelentése viselni, hordani), amelyet általában a testen elrejtve, például a nyakban viselnek. A mágikus védelem a legtöbb esetben egyet jelent a rontás megakadályozásával, a démonok vagy más ártó szellemek elijesztésével, távoltartásával. Aki amulettet hord, szellemi-fizikai egészségét védi. Természetes vagy ember alkotta tárgyat egyaránt lehet amulettként alkalmazni. A legkedveltebb természetes amulettek közé tartoznak a különféle kövületek, drága- és féldrágakövek, csigák, kagylók, karmok, fogak és gyökerek, az ember alkotta amulettek közé pedig az isteneket, angyalokat, szemeket és kezeket ábrázoló szobrocskák, a megmunkált fémek, vagy akár a fotók. A drágak?-amuletteket a bolygóállásoktól függ?en asztrológiai jegyek alá rendelték az id?k során.

Scathach bárdja

 Scathach bárdjaAz ég szigete, a tüzes kelta harcos Istenségt?l, Scathach-tól kapta nevét. Az ? katonai képességei mindenkit felülmúltak, és a fiatal kelta harcosok felkeresték mindenfel?l katonai kiképz? iskoláját.
Scathach harci bárdja képességekkel és energiával áldanak meg téged.

Talizmán
A talizmán nem pusztán megvéd valamit?l, hanem konkrét célok elérésében segít, és különleges er?vel ruház fel, tehát alkalmasabb a varázslat el?idézésére, mint kivédésére. Anyaga szintén változatos, ám minden esetben mágikus szöveggel vagy képpel látják el. A középkorban külön m?fajként ismeretes a talizmán-mágia. Elkészítését az asztrológiailag megfelel? id?pont határozza meg, és csak egy személyhez tartozhat, az áhított cél elérése után pedig általában meg kell semmisíteni. A “talizmán” szó vagy a görög „telesma” (tökéletesség), vagy a török „talism” (csodakép) kifejezésb?l származik. Manapság ezt a varázser?t a projekció jelenségével és az energetikával magyarázzák. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tárgyak rendelkeznek egy csak rájuk jellemz? rezgéssel. Ha érintkeznek velünk, képesek arra is, hogy felvegyék, feler?sítsék, majd visszasugározzák ránk az energiát. Így voltaképp a mindennapi viseléssel és dédelgetéssel mi töltjük fel energiával ?ket.

K?medál

 K?b?l faragott medál(egészség ?rz?)


Rózskvarc medál (szerelem vonzó)


Rózskvarc medál

Achát fog  Achát fog b?r szíjon (fizikai er?t adó)
 Szürke achát fog b?r szíjon (bátorságot er?sít?) Szürke achát fog
Fekete achát fog Fekete achát fog b?r szíjon (oltalmazó)
 Korall fog b?r szíjon (szerencse hozó) Korall fog
Ametiszt 5 x 3 cm-es átfúrt ametiszt k? (boldogság hozó)
Talizmán zacskó

Talizmán

A torinói lepel

 

A torinoi lepel a kereszténység egyik legnagyobb ereklyéje. Jelenleg a torinoi Szent János székesegyházban ?rzik. A kend?n háromszög alakú égési nyomok találhatók, ezek között néhol hiányosak a foltok. Így rajzolódik ki a leplen egy megkínzott és keresztre feszített férfi képmása.

Elölr?l és hátulról is úgy látszik, mintha fel lenne függesztve, és még valamilyen koszorút is lehet rajta látni. 1898-ban készült róla az els? fényképfelvétel. A torinói lepel tudományos vizsgálata 1898-ban kezd?dött, mikor el?ször lefotózták és észrevették, hogy a vásznon negatív lenyomat látható – egy meztelen, keresztre feszített férfit ábrázolva elölr?l és hátulról. A képmáson megjelen? szakállas, hosszú hajú férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban.

Jól láthatók a megkorbácsolás nyomai, a töviskorona okozta sebhelyek. Annyi bizonyos, hogy a testet nem festették, a vöröses elszínez?dés emberi vért?l származik, mégpedig a kutatók szerint egy AB-s vércsoportú emberét?l. Az 1988-as izotópvizsgálatok azt mutatták ki, hogy a lepel az 1260-1390 közötti id?szakból származik. Az amerikai kutató szerint az 1988-as vizsgálathoz használt szövetminta teljesen más kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vászon többi része. Az ereklye összetev?i hasonló tulajdonságokat mutatnak a Holt-tenger környékén talált nagyon régi anyagokkal. A hagyomány szerint ezzel a lepellel takarták be Jézust, majd ebben temették el. Az anyag története tele van rejtélyekkel Vannak emberek, akik dönt? bizonyítékokat látnak a lepel hitelességére, és ötödik evangéliumként emlegetik az ereklyét. Számos t?zvészt élt túl amióta létezésér?l el?ször Franciaországban tettek említést 1357-ben, beleértve az 1997-es rejtélyes t?zesetet a torinói székesegyházban. Egy ezüst díszdobozban feltekerve tárolják. Amikor legutóbb 2000-ben kiállították, több mint 3 millió ember látta Az ezüstládikában összegöngyölve tartott lepel az elmúlt évszázadban csupán öt alkalommal került nyilvános bemutatásra. Legközelebb 2025-ben lesz látható.

A lepelr?l ide kattintva továbbiakat is olvashat!

 

Atlantisz-legenda: mítosz vagy történelem

Az elveszett aranykor nyomában

Nemrégiben jelent meg egy gazdagon illusztrált könyv a múlt nagy birodalmairól (Let?nt civilizációk nyomában, Alexandra Kiadó, 1999). A kötet szerz?i nem kevesebb, mint 49 hajdanvolt civilizációs központ maradványait mutatják be, a krétai Knósszosz romjaitól a mai Irakban található Babilónon át a dél-amerikai Machu Picchu sziklavárosáig. Ami a helyszínekben közös: a pusztulás, amely ezeket az egykor virágzó államokat sújtotta. Természeti katasztrófák és háborúk nyomait ?rzik a megmaradt kövek – innen tudjuk, hogy léteztek. Egy hajdani szupercivilizáció nyomait azonban máig sem találják. Ez a legendás Atlantisz, amely Platón görög filozófus leírása szerint egyetlen éjszaka t?nt el a tenger habjai között. Némelyek szerint Atlantisz titkai számos hajdani, s?t modern civilizációra is hatást gyakoroltak.
Tovább
 

Tudatalattid csodálatos hatalma

A Titok, azaz a "The Secret" cím? film felfedi az univerzum Nagy Titkát. A Titkot, mely századokon keresztül vándorolt, hogy elérjen hozzád is, hogy az egész emberiség javát szolgálhassa. Ez a Titok, a mindenség Titka - a titok a végtelen boldogsághoz, egészséghez, pénzhez, kapcsolatokhoz, szerelemhez, fiatalsághoz: mindenhez, amire vágysz. Ebben a bámulatos filmben minden információt megtalálsz ahhoz, hogy megérthesd és megélhesd a Titkot. Most el?ször a történelem során, a világ vezet? tudósai, írói, filozófusai, felfedik Neked azt a Titkot, amely véglegesen megváltoztatta mindazok életét, akik valaha is tudtak err?l. Hogy csak néhány példát említsünk, Plató, Newton, Beethoven, Shakespeare, Einstein. Most te is megtudhatod a Titkot. És ez örökre megváltoztathatja az életed!

A tudatos elme olyan, mint a hajó parancsnoki hídján álldogáló kapitány vagy kormányos, ? irányítja a hajót, jelzéseket küld a gépteremben dolgozó matrózoknak, akik a kazánokat, m?szereket, szelepeket stb. kezelik. A gépteremben serényked? személyzet nem tudja, hová tart a hajó; ?k csak parancsoknak engedelmeskednek. Zátonyra is futtathatják a hajót, ha a hídon álló ember a saját irányt?je, szextánsa vagy más m?szerei alapján hibás vagy rossz utasítást ad. A gépterem személyzete engedelmeskedik neki, mivel ? a f?nök; gépiesen végrehajtják utasításait. A legénység tagjai nem beszélnek vissza a kapitánynak: egyszer?en teszik a dolgukat.

A hajó gazdája a kapitány, döntéseit végrehajtják. Tudatos elméd a te hajód - tested, környezeted, összes körülményeid - kapitánya és gazdája. Tudatalattid annak alapján veszi át a parancsokat, amit tudatod hisz, és igaznak elfogad.

Ha ismételten kijelented embertársaidnak: “Én ezt nem engedhetem meg magamnak!" - akkor tudatalattid szavadon fog, és gondja lesz rá, hogy valóban ne szerezhesd meg, amit akarsz. Mindaddig, amíg ragaszkodsz hozzá, hogy “Nem engedhetem meg magamnak azt az autót, európai körutazást, családi házat, bundát vagy hermelingallért!" - bizonyos lehetsz benne: tudatalattid engedelmeskedik parancsaidnak, és egész életedben fájhat a fogad a felsorolt kincsek után.
Múlt karácsonykor egy csinos diáklány egy meglehet?sen drága útitáskát nézegetett a kirakatban. Hazafelé tartott, a New York állambeli Buffalóba. Már majdnem kimondta: “Nem engedhetem meg magamnak azt a táskát!" - amikor felötlött benne valami, amit egyik el?adásomon hallott: “Sose fejezz be egy negatív állítást! Azonnal fordítsd visszájára, és csodák történnek életedben."

A leány tehát így szólt: “Az a táska az enyém. Eladó. Lelkileg elfogadom, a többi a tudatalattim dolga."
Szentestén, este nyolc tájt a v?legénye pontosan olyan táskával lepte meg a leányt, amellyel lelkileg azonosította magát aznap reggel tíz órakor. Nem csupán azonosította magát: várakozással töltötte el elméjét, s az egészet rászabadította mélyebb tudatára, mert az birtokolja a végrehajtás “know-how"-ját (,,tudod-hogyan"-ját).

A diáklány, a Dél-Karolinai Egyetem hallgatója elmesélte: “Nem volt pénzem arra a táskára, de már tudom, hol találjak pénzt és minden mást, amire szükségem van. Tudom, hogy kimeríthetetlen kincsestár rejlik bennem."

Lássunk még egy szemléletes példát. Ha így szólsz: “Nem szeretem a gombát" - és alkalmasint gombára bukkansz a salátában vagy a mártásban, emésztési zavaraid támadnak, mivel tudatalattid jelentkezik: “A f?nök (tudatos éned) nem szereti a gombát." Mulatságos példája ez a tudatos és tudat alatti elme viselkedése közötti szembeszök? különbségeknek, eltér? m?ködési módoknak.
Így szól egy asszony: “Ha este kávézom, hajnali háromkor felébredek." Ha tehát kávét iszik, tudatalattija id?ben megbökdösi: “A f?nök azt akarja, hogy ébren töltsd az éjszakát!"
Tudatalattid a nap huszonnégy órájában dolgozik, gondoskodik jólétedr?l, öledbe zúdítja megszokott gondolkodásmódod gyümölcseit.

Az id?s hölgy példája
Néhány hónapja levelet írt nekem egy hölgy:

Hetvenöt éves vagyok, megözvegyültem, gyermekeim feln?ttek. Egyedül éltem nyugdíjamból. Meghallgattam az Ön el?adásait a tudatalatti hatalmáról. Megtudtam, hogy ismétléssel, hittel és várakozással átadhatók az elképzelések a tudatalattinak.
Mély átérzéssel ismételgetni kezdtem: “Szükség van rám. Boldog házasságban élek, a férjem kedves, szeret?, lelkiekben gazdag férfi. Biztonságban vagyok."
Körülbelül két héten át ismételgettem ezt, naponta többször is. Egyszer aztán a sarki gyógyszertárban bemutattak egy nyugdíjas gyógyszerésznek. Kedves, megért?, mélyen vallásos embert ismertem meg személyében. Tökéletes válasz volt ? fohászaimra. Egy héten belül megkérte a kezemet, most nászúton vagyunk Európában. Tudom, hogy a tudatalattim mélyén rejt?z? intelligencia hozott minket össze, isteni elrendelésnek megfelel?en.
Ez az asszony tehát felfedezte, hogy a kincsestár ?benne található. Szívében igaznak érezte imádságát, és meggy?z?dése ozmotikusan tudatalattijába, a kreatív közegbe szivárgott. Mihelyt sikerült végrehajtania a szubjektív megtestesülést, tudatalattija a vonzás törvényének megfelel?en el?állította a keresett választ. Bölcsességgel és intelligenciával teli mélyebb énje egymáshoz vezérelte ?ket, az isteni elrendelésnek megfelel?en.
Ügyelj rá, hogy csak olyasmit gondolj, amelyek csak igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek és jó hír?ek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekr?l gondolkodjatok. (Fil. 4:8)

Érdemes megjegyeznünk!

1. Benned rejlik a kincsesház. Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.
2. Az emberiség történetében a bölcsek felismerték, hogy a nagy titok nem más, mint az a képességük, hogy felébresztik és felszabadítják tudatalattijuk hatalmát. Mindezt te is megteheted.
3. Tudatalattid minden problémádra tudja a választ. Ha elalvás el?tt ezt sugalmazod tudatalattidnak: “Reggel hatkor fel akarók ébredni", akkor pontosan hatkor fel is ébreszt téged.
4. Tudatalattid építette testedet, s meg is gyógyíthatja. A tökéletes egészség képzetével ringasd magad álomba mindennap, s tudatalattid, legh?ségesebb szolgád, engedelmeskedni fog.
5. A gondolat az ok, a létrejöv? körülmények - az okozat.
6. Ha könyvet vagy remek színdarabot írnál, és még jobban szeretnél szólni hallgatóságodhoz, akkor továbbítsd szeretettel, érzéssel elgondolásodat a tudatalattidnak, s az megfelel?en reagál majd.
7. Te vagy a hajód kapitánya. A kapitánynak helyes parancsokat kell adnia; hasonlóképpen neked is a megfelel? gondolatokat és képzeteket kell tudatalattid számára továbbítanod, mert a tudatalattid kormányozza összes tapasztalataidat.
8. Sose mondd: “Nem engedhetem meg magamnak", vagy “Képtelen vagyok rá". Tudatalattid szavadon fog, és gondoskodik róla, hogy ne legyen elegend? pénzed vagy képességed, s csakugyan ne tehesd meg, amit akarsz. Jelentsd ki: “Bármit megtehetek a tudatalattim hatalma révén."
9. Az élet törvénye a hit törvénye. A hit: elmédben megfogamzott gondolat. Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked, vagy sérthet téged. Higgy tudatalattid gyógyító, ösztönz?, er?sít?, gazdagító hatalmában. Kinek-kinek hite szerint adatik.
10. Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál!

Dr.Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma

 

Nibiru – a halálbolygó?

Visszatér Marduk csillaga?

 

Kutatási anyag - 2002. szeptember

 

Naprendszerünk bels? térségei szabályos id?szakonként katasztrofális kozmikus csapásokat szenvednek el. Ezek olykor olyan súlyosak is lehetnek, hogy bolygók térülnek le pályájukról, megváltozik keringési idejük, tengelyforgási sebességük vagy irányuk, netán szinte megsemmisül rajtuk az élet. A jelek szerint nincs már messze az az id?, amikor hasonlóan válságos korszak köszönhet ránk.

 

Anomáliák a Naprendszerben

 

A Merkur bolygó rendkívüli módon hasonlít holdunkhoz. Talán egykor maga is egy hold volt.

 

Már a bolygók pályasíkjával is gond van. A legbels? bolygó, a Merkúr kivételével egyetlen egy bolygó sem kering a Nap egyenlít?i síkjában. Lennie kell egyfajta „küls? er?nek” amely eltéríti ?ket ebb?l a síkb?l.

A Merkur különös bolygó. Tengelyforgása igen lassú, két merkúri év mindössze három merkúri napig tart. Felszíne ugyanolyan kett?sséget mutat, mint a mi holdunk. Egyik oldala kráterekkel s?r?n felszaggatott, míg a másikon inkább a nagy medencék dominálnak. Ez a megoszlás arra utal, hogy egykoron egy nagyobb égitest holdja lehetett. De ha így volt, vajon hogyan került új pályájára?

A Vénusz nem kevésbé különös. Tengelyforgási iránya ellentétes a megszokottal. Ráadásul egy vénuszi nap hosszabb, mint egy vénuszi év. A felszíne nem kevéssé különös. Hatalmas felföldek találhatók rajta, valamint olyan gigantikus repedésvölgyek, amilyenek a kontinensek szétválásakor keletkeznek. Ilyen jelleg? tektonikai tevékenységet csak egy nagytömeg? hold jelenléte válthat ki. Kézenfekv? a következtetés: a Merkur bolygó volt egykoron a Vénusz holdja. Igen jelent?s „küls? er?t” kell ahhoz feltételezni, amely ezt a bolygókett?s eltépte egymástól.

 

A Vénusz egyik kontinense csaknem akkora, mint az Egyesült Államok.

 

A Földdel és a Marssal semmi gond, bár a Holdunk alacsony s?r?sége mindenképpen magyarázatra szorul. E kér bolygó tengelyforgási sebessége normális, tengelyhajlási szögük is, ennek köszönhet?en mindkét égitest életet hordoz.

A Naptól távolodva a négy k?zetbolygót négy gázóriás követi, a kisbolygó öv választja el ?ket egymástól. A kisbolygó-övr?l feltételezik, hogy egykor szintén egy bolygó, a Pheaton, keringett itt, de aztán valamilyen „küls? er?” miatt darabjaira hullott, s manapság már csak a roncsai figyelhet?k meg. Elképzelhet?, hogy a Pheaton is hordozott egykoron életet.

 

A Vénuszon pontosan olyan hasadékvölgyeket láthatunk, mint a Földön az óceánok alzatán, a kontinensek kéreglemezeinek határán.

 

 A Jupiter és a Szaturnusz már a kezdetekt?l fogva ismert, szabad szemmel látható égitestek. Mindkett? körül keringenek „gyanús” holdak, melyek akár életet is hordozhatnak. Amikor a csillagászati mérések tökéletesedtek, kiderült, hogy Naprendszerünkben további hatalmas égitesteknek kell lenniük, hiszen mind a Jupiter, mind a Szaturnusz mozgásában a számítotthoz képest eltérések adódtak. Az Uránuszt tehát el?ször „papíron” fedezték fel.

Az Uránuszt egykor hihetetlen er?s kozmikus csapás érte. Forgástengelye szinte benne fekszik pályasíkjában, a bolygó majdhogynem „gurul” a pályáján. Ráadásul, tengelyforgási iránya, a Vénuszéhoz hasonlóan, fordított. Holdjai azonban pontosan egyenlít?i síkjában keringenek, ezért adódik a feltételezés: holdrendszere a bolygó katasztrófája után születhetett. Talán ez is az oka annak, hogy nincs jelent?s méret? kísér?je. A számításokban mutatkozó eltéréseket a küls? bolygók pályáinak megfigyeléséb?l nyert adataihoz képest, az Uránusz felfedezése sem oldotta fel, további küls? nagybolygót kerestek tehát.

 

Az Atlantiszt elpusztító kisbolygó krátere az óceánfenéken.

 

A Neptunuszt ismét csak „papíron” fedezték fel. A különös vele kapcsolatban az, hogy legnagyobb tömeg? holdja az ellenkez? irányban kering körülötte, mint a többi, melyek egyébként a megszokott nyugat-keleti mozgási irányt mutatják. A Neptunusz szokatlan viselkedés? holdja más szempontok miatt is figyelemre méltó: légkörrel rendelkezik, felszínén folyékony nitrogén tavak találhatók, és ezek a tavak akár él?lényeknek is otthont adhatnak. A furcsaság az, hogy vajon hogyan kerülhetett ilyen nagytömeg? hold az el?bb említett pályára úgy, hogy eközben a többi hold pályája mintsem változott.

Talán említeni sem kell, a Neptunusz pályájának pontos meghatározása sem tisztázta a helyzetet, a számításokban mutatkozó eltérések további nagybolygók létét tették szükségessé. A Plútó felfedezése nem tette egyszer?bbé e helyzetet, ellenkez?leg, tovább bonyolította. A Plútón túl további jelent?s méret? égitestek tucatjait fedezték már fel (Kuiper-öv), de a gázóriások mozgásában mutatkozó eltéréseket sehogy sem sikerült megmagyarázni.

A távoli üstökösök pályáit már többen elemezték, számításokat végeztek küls? nagybolygók feltételezett helyére vonatkozóan, azonban ezeket a számításokat nem követte a megjósolt távoli égitestek felfedezése. A „küls? er?” azonban kétséget kizáróan létezik, a Naprendszer távoli térségeiben járó ?rszondák pályája eltér az el?re számítottól, igaz, csak parányi mértékben. Az eltérésekb?l azonban egyértelm?en adódik a következtetés: valami van odakint!

Ciklikus fajpusztulások, lesz-e ismét „világvége”?

 

A fentebb említett „küls? er?” nem véletlenszer?en, elszórtan ad hírt magáról, hanem ciklusosan. Kiderült, hogy a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygó-öv mellett egy további is található a Plútón túl. Emellett a jól ismert Oort-féle üstökösfelh? is folyamatos veszélyforrást jelent, amennyiben nagytömeg? égitest közelíti meg az ott kering? objektumokat, és pályájukról letérítve a Naprendszer bels? tere felé zúdítja ?ket.

 

 

Az Oort-féle felh?

 

Az üstököspályák elemzése révén jutott Oort és Lindblad arra a feltevésre, hogy a Naprendszert egy „küls?” üstökösfelh? burkolja, ennek távolsága a Naptól körülbelül 150.000-200.000 CSE (CSE = Nap-Föld távolság). Itt mozognak milliárd számra az üstökösmagok. A Naprendszerhez közeli csillagok perturbáló hatására – vagy más okokból – egy-egy ilyen nagy pályasugarú üstökösmag mozgása megváltozhat, és olyan irányt vehet, amely a Nap felé tart. A Jupiter távolságában légkört, majd látványos csóvát fejleszt. Az üstökösök élete többféleképpen folytatódhat: visszatérhetnek a végtelen kozmoszba, ahonnan érkeztek, a Nap vagy valamelyik nagybolygó hatására itt maradhatnak a Naprendszer bels? terében, felaprózódhatnak és meteorrajjá alakulhatnak, netán becsapódhatnak valamelyik nagybolygóba vagy holdjába.

 

A kráterekkel borított égitestek felszínét elemezve egyértelm?vé vált, a becsapódásos kráterek nem folyamatosan és alkalomszer?en keletkeztek, ellenkez?leg, voltak id?szakok amikor nagyszámú kráter jött létre, míg hosszabb id?szakokon át szinte egy sem.

Mindezek a megfigyelések csak úgy magyarázhatók, hogy valamilyen nagytömeg? égitest rendszeresen megzavarta a kisbolygó öv, illetve az Oort-féle felh? égitestjeinek mozgását. Ilyen szóba jöhet? égitest lehet er?sen elnyúlt ellipszis pályán kering? egy vagy több bolygó, barna törpe vagy vörös törpecsillag.

A Föld írott történelmét mindössze párezer évesre teszik, habár rendelkezünk a Pont d’Arc barlang múzeumában látható legalább 33.000 éves feliratos k?táblával is, ilyesmir?l nem igazán szeretnek a régészek beszélni. Az is nyilvánvaló, hogy ha az emberiség írásos korában történik jelent?s kozmikus katasztrófa, akkor a civilizáció túlnyomó többsége megsemmisül, egyszer?en nem maradnak fenn régészeti emlékek. Az emberi alkotások többsége így is, úgy is elporlad 5.000 évnyi id?távlatban, a nyomokat tehát nagyon nehéz felkutatni. A nehézségeket csak fokozza a Föld szüntelenül változó arculata, a jelent?s erózió.

Hosszabb id?távlatokat kell tehát el?ször megvizsgálni, földtörténeti korszakokat. A kérdés tehát úgy hangzik, hogy földtörténeti léptékben ki lehet-e mutatni a kozmikus katasztrófákban bármiféle ciklikusságot. A válasz természetesen: igen.

A Nemezis-hipotézis

 

 

Ciklikus fajpusztulások.

 

1984-ben a New York Times két szerkeszt?ségi cikkben a Time magazin pedig címlap történetben foglalkozott a Nemezis-hipotézissel. Két évtizede sincs tehát, hogy el?ször vetették fel tudósok annak lehet?ségét, hogy Napunk kett?scsillag, kísér?je az üstökösfelh? megbolygatásával pusztulást hozó Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Erre a következtetésre az ?smaradványok elemzésével jutottak. Elméletük megfogalmazásában korábbi, hasonló felvetések is szerepet játszottak. Összefüggést találtak a nagyarányú fajkihalások és az adott földtörténeti rétegek magas iridiumtartalma között. Az irídium ritka fém, a meteoritokban azonban jelent?s mennyiségben található.

David Raup és John Sepkowski Jr. Az utóbbi 250 millió évet átfogó földtörténeti leleteket tanulmányozta alaposan. Azt találták, hogy az irídium mennyisége az egyes rétegekben jelent?sen emelkedik nagyjából minden 26. millió év tájékán. Találtak egy jellemz? 30 millió éves ciklust is, bár nem annyira éleset. (Ez arra utalna, hogy a Nap nem is kett?s, hanem sokkal inkább hármas rendszer. ) A csillag a nevét a Nature egyik szerkeszt?jét?l kapta: Nemezis.

 

A Jupiterbe csapódó üstökösdarabok akkora lökéshullám-felh?ket keltettek, mint a Föld átmér?je.

 

Az elméletet természetesen sokan bírálták, igyekeztek mindenféle más megoldást találni a ciklikus fajkipusztulásra. Próbálkozásaik azonban már eleve kudarcra voltak ítélve a szilárd bizonyítékok miatt. Az ellenz?k csupán egyetlen megfontolandó érvet vetettek fel: a Nemezist látni kellene. Azonban a Kígyótartó csillagkép fel?l Naprendszerünk bels? tere felé s?r? kozmikus felh? tart, ha pedig a Nemezis éppen ebben az irányban tartózkodik, akkor fénye elnyel?dik.

Napközeli pontján fél fényévre közelíthet meg bennünket, hogy aztán 3 fényévre is eltávolodjon. Mivel a legutóbbi nagy kipusztulás nagyjából 13 millió éve volt, adódik a feltevés, jelenleg pályájának legtávolabbi pontján rója körét. Átmér?je 100.000 km-nél nagyobb lehet, tömege a Napénak 5-10%-a. Rendelkezhet saját bolygórendszerrel is, melyen minden további nélkül élet is kifejl?dhetett, hiszen a vörös törpecsillagok rendkívül hosszú ideig sugároznak egyenletes teljesítménnyel. Természetesen akár intelligens élet is. A látogatók a Nemezis bolygóiról is érkezhetnek (világos b?r, átlátszatlan fekete szemüveg).

Marduk csillaga – a Nibiru

 

Bizonyított tény tehát, hogy a Nemezis rendszeresen „világvégét” okoz. Jelenleg szerencsére nem kell tartanunk t?le, hiszen messze jár. A mérések az utóbbi években finomodtak és az egész Földre kiterjedtek. Ha az írásos emlékek túlnyomó többsége meg is semmisült, a népek emlékezete, rajzaik meg?rizte történelmüket. Az események alapos megismeréséb?l levonható következtetések nem jeleznek rózsás jöv?képet. Ahogy azt már Szolón révén a szaiszi papoktól is tudhatjuk, az emberi faj többször pusztult már ki szinte az utolsó szálig. És ha eddig így volt, ezután sem lesz másként. A kérdés az: tudunk-e valami kézzelfoghatót mondani közeli jöv?nkkel kapcsolatban, magyarán: lesz-e a közeljöv?ben világvége?

A Mars példáját látva nem ringathatjuk magunkat illúziókban. Testvérbolygónk fejlett civilizációját kisbolygóbecsapódás törölte el a felszínr?l. Igaz, a kisbolygó-övhöz közelebb kering mint Földünk, viszont a mi bolygónk tömege többszöröse a Marsénak.  Hasonló jelenségnek lehettünk szemtanúi, amikor 1994. július 18-án a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva a Jupiterbe csapódott. Ilyen csapás-sorozatot a földi élet nem igazán élt volna túl.

 

 

Kozmikus fenyegetettségünk

 

Victor Clube és Bill Napier: „Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszer?en késlelteti a következ? pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk meglehet?sen törékeny: elég csak felnézni az égre.”

Fred Hoyle: „Több mint különös az, hogy az emberiség kíváncsian fürkészi a világ?rt, és annak távoli galaxisait, ugyanakkor látszólag tudomást sem vesz arról a lehet?ségr?l, hogy esetleg a Földet kozmikus katasztrófák fenyegetik…”

 

 

A Tunguszkai becsapódás környezete.

 

Fred Hoyle és Chandra Vickranasinghe közelmúltunkat kutatta. Úgy találták, hogy egy óriás-üstökös érkezett Naprendszerünk bels? terébe úgy 20.000 ével ezel?tt. Darabokra szakadt, majd egyik hatalmas része becsapódott a Földbe Kb. 13.500 évvel ezel?tt, eltörölve az atlantiszi civilizációt, kiirtva az emberiség 90-95%-át, hasonló mérték? pusztítást végezve a többi faj között is, valamint egy csapásra megszüntetve a jégkorszakot.

A h?mérsékleti változásokat és a régészeti leleteket elemezve arra következtettek, hogy további – bár arányaiban messze kisebb – becsapódások következtek be 9000, 7000, 6000, 4500, 3000 és 1500 évvel ezel?tt is. Minden egyes esetben a kaotikus állapotok több évtizeden át tartottak, s?t, akár egy évszázadig is, és ez id? alatt többször is tunguszkai méret? repeszek csapódtak a Földbe, évente akár 100 is. Duncan Steel szerint a becsapódások aránya id?nként annál sokkal nagyobb méreteket is ölthetett, és számításai szerint ilyenkor: „kataklizmák sújtották bolygónk kiterjedt területeit, annak köszönhet?en, hogy napokon keresztül összefügg? kozmikus meteorzápor hullott a Földre. Teljes mértékben elképzelhet?, hogy ilyenkor pár nap alatt a Föld több száz olyan ütést szenvedett el, mint a tunguszkai becsapódás idején.

 

 

A Tunguszka meteorit

 

1908. nyarán hatalmas katasztrófa történt a szibériai köves Tunguszka folyó vidékén. A legújabb feltevések szerint üstökösmag okozhatta. 6 km-es magasságban felrobbanva több tucat kilométeres körzetben kidöntötte a fákat. A lökéshullám-front háromszor megkerülte a Földet. Az északi féltekén hónapokon át „ezüst éjszakákat” lehetett megfigyelni. A detonáció ereje másfél ezerszer múlta fölül a hirosímai atombomba robbanását. A tunguszkai eseményeket a mai napig titokzatosság veszi körül, hiszen a katasztrófa területén megnövekedett radioaktív sugárzás mérhet?, és ez az ott él? növények és állatok szervezetére is folyamatosan hatást gyakorol.

 

 

A tunguszkai becsapódás helye a térképen.

 

A Nemezis tehát nem jelent ránk jelenleg veszélyt. A kérdés most úgy szól, ismerünk-e olyan égitestet, netán többet is, amely elnyúlt ellipszispályán keringve akár a Kuiper-öv, akár a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygó-öv égitestjeinek pályáját megbolygatva a Föld felé térítheti ?ket? A válasz ismét csak: igen. S?t, jó néhányukat már sikerült lefényképezni is.

1981-ben, az USA-ban számos napilap közölte különböz? tudósok véleményét a Plútón túl kering? óriásbolygó létezésével kapcsolatban. A NASA 1982-ben tanulmányt készített, ahol pontos számításokat és igen precíz elemzést találhatunk. Nevezett m? megtalálható a NASA Astrophysical Data System - 1988AJ.....96.1476H kódjelzés alatt. Pontos képletet találhatunk a Planet X, azaz a tizedik bolygó legvalószín?bb feltalálási helyére vonatkozóan - R.S. Harrington munkája nyomán. Mindössze egy évvel kés?bb bocsátották fel az IRAS (infravörös távcs?vel felszerelt csillagászati mesterséges holdat) és szinte azonnal meg is találta a 10. bolygót. A Washington Post mindjárt le is közölte a hírt, az IRAS holdat vezérl? tudóscsoport vezet? csillagászát megszólaltatva. Kijelentését idézve: „…egy nagyjából Jupiter nagyságú, Naprendszerünkhöz tartozó bolygó (jellemz?iben tökéletesen megfelelve az ?si iratokban fennmaradt adatoknak) felfedezésér?l számolhatok be. Jelenleg az Orion csillagkép irányában tartózkodik. Az IRAS hold szinte abban a pillanatban megtalálta, mihelyt f? m?szerét a korábban meghatározott irányba fordítottuk. Létezésér?l és pontos helyér?l már hosszú évek óta tudtunk, most technikai meger?sítésre is szükségünk volt. Amit mondok azt a lehet? leghatározottabban alátámasztják a mérések, és a legteljesebb mértékben biztosíthatom önöket arról, hogy megfelel a valóságnak. Ellen?rizhetik. Próbálkozások történtek arra vonatkozóan, hogy mindezeket a tényeket letagadják, s ezáltal meghamisítsák a történelmet.”

A Planet X mozgását két csillag határozza meg: a Nap és a Nemezis. A jelenlegi legkorszer?bb távcsövek használatával bizonyosnak t?nik, hogy 2003. tavaszán, május végén vagy június elején, a Jupiter pályáján is belül kerülve, Naprendszerünk bels? térségébe hatol. A NASA 1995-ben készített jelentése szerint elképzelhet?, hogy sokkal inkább barna törpér?l, mint bolygóról van szó, hiszen nagy érzékenység? m?szerek segítségével sikerült érzékelnie a mágneses terét.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy mindeközben a Plútón túl már kb. 400 égitestet fedeztek fel, s csak töredéküknek sikerült a pályáját legalább hozzávet?leges pontossággal meghatározni. Ami viszont felt?n?, hogy igen tekintélyes méret? égitesteket is találtak, többek közt a valaha felfedezett legnagyobb kisbolygót, a 2001 KX76-et. A Planet X mellett akár tucatnyi égitest is Naprendszerünk bels? tere felé mozoghat. Elkövetkezett a b?ség zavara.

Fontos hangsúlyozni: rendkívüli nehézségekbe ütközik az ekkora távolságra lév? égitestek tömegének, átmér?jének, s?r?ségének és pályájának meghatározása. Furcsa mód, a NASA mindig is kereste a 10. bolygót, csak éppenséggel nem volt hozzá m?szere, hogy meg is találja. A Planet X-nek nevezett objektum felfedezése akár véletlen is lehetett, volt már ilyesmire példa, hogy az egyik nagybolygó helyét tévesen számolták ki, aztán mégis ott volt, ahol nem lett volna szabad lennie. Elképzelhet?, hogy szándékosan kuszálták össze a híreket, hogy eltereljék a figyelmet a lényegr?l. Ez sem újkelet? módszer. Hirtelen azzal találtuk szembe magunkat, hogy már nemcsak egy 10. bolygó van, de akár több száz is. Tessék, lehet válogatni! De vajon melyik az igazi?

A kérdést úgy is módosíthatjuk, hogy mivel egyes népek történelmi hagyományaiban, „mondáiban” említést tesznek ilyen égitestr?l, akkor fel tudjuk ismerni egyáltalán? Nem árulok el titkot, a válasz ismét igen, meg is nevezik Marduk csillaga, más néven Nibiru. És hogyan ismerjük fel? Onnan, hogy Marduk csillaga vörös. Az összes Plútón túl felfedezett égitest fénye fehér. De van egy kivétel: és ez a Nibiru.

  

 

A Nibiru felfedezését biztosító képlet.

 

A NASA 1982-ben igen precíz elemzést készített az ?si sumer-magyar szövegekben leírt, a NASA által Planet-X-nek nevezett, Nibiru pontos helyzetére vonatkozóan. Az Infravörös távcs?vel felszerelt csillagászati mesterséges hold, az IRAS, a pályára állítását követ?en szinte azonnal meg is találta az el?re kiszámított helyen, mint ahogy err?l be is számoltak akkoriban. Azóta azonban a helyzet megváltozott, a hírek és álhírek összevisszaságában szinte lehetetlen rátalálni az igazságra.

 

Mezopotámiai feljegyzések

 

            Miel?tt a régészeti leleteket ismertetem fontos megjegyezni, hogy a sumér-magyarok által leírt égitestet a legtöbben számos holddal rendelkez? bolygóként azonosítják. A lehet?sége azonban annak is fennáll, hogy a Nibiru nem bolygó, hanem barna törpecsillag, hét kísér?vel. Ha ez utóbbi feltételezést fogadjuk el – márpedig a NASA mérései erre utalnak -, akkor könnyebben értelmezhet? az égitest napközelben megfigyelt jelent?s sebessége, a leírt gravitációs hatásai (áradások, földrengések), er?s mágneses tere, hirtelen felfénylései, mélyvörös színe.

 

1. ábra. Nippurban (Nap - Úr -ban) talált pecséthenger. Földm?vesek figyelik az égen nappal is látható Nibirut.

 

            A mezopotámiai szövegek nem gy?zik hangsúlyozni az égitest jelent?s fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhet?: „látható napkeltekor és napnyugtakor t?nik el”. Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földm?vest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert m?veiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gy?r?rendszere van, s a megfigyel?k éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek” is innen jöttek, akkor célszer? volt a bolygó jelével azonosítani ?ket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten” jeleként.

 

2. ábra. A Nibiru közeledésekor metszett jellegzetes pontok.

 

            Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földr?l nézve. Földközelbe érve megfigyelésére els? lehet?ségként az az id?pont adódik, amikor együttáll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelít? égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az el?z? pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a szület? Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).

            A manapság a „Mennyek Királyságának” visszatérésér?l szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ?si emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk bels? terén.

            Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.

 

3. ábra. Berlini Múzeumban ?rzött pecséthenger - a Naprendszer ábrázolásával.

 

            Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ?si szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár”, melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus”, illetve „teljes kör”, egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebb?l csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelm?en összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.

            Az ?si feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó felt?nését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenésér?l mint el?relátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhet? eseményr?l beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös.” Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint es?zések, áradások és földrengések kísérik.

            A következ? képen a Berlini Múzeumban ?rzött, az ?si Közel-Keletr?l származó pecséthenger látható. Amikor a középs? istenalakot, illetve mennyei lényt kinagyítjuk, megfigyelhetjük, hogy igazából egy hatalmas, sugárzó csillagot ábrázol, 11 égitestt?l övezve. Ezenkívül, mintegy láncra felf?zve, 24 kisebb objektumot láthatunk. Igen valószín?nek látszik, hogy ezek a kisebb testek Naprendszerünk nagyobb holdjait képviselik.

 

 

 

4-5. ábra. A törökországi Nimrud-tábla és az ábrázolt égitestek beazonosítása

 

            Természetesen bizonyítást igényel az a kijelentés, hogy ez az ábrázolás valóban Naprendszerünket reprezentálja. Még ha a Napot és a Holdat belevesszük is, akkor is csak 11 égitestet kapunk (Nap, Merkur, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). A sumér-magyarok azonban mindezt pontosan megmagyarázzák. Határozottan állítják, hogy a Naprendszer 11 bolygóból áll (beleértve a Holdat is), meggy?z?déssel hangoztatják, hogy a manapság ismert nagybolygókon kívül van még egy tagja Naprendszerünknek, a 12. bolygó, a bibliai Nephilimek (Annunakik) otthona, a manapság Planet-X-ként hivatkozott égitest.

            A régészek bárhol is kutassanak a közel-keleti társadalmak nyomai után, mindenhol beleütköznek a 12, a szárnyas bolygó jelképébe. Uralkodó jelképként figyelhet? meg templomokon és palotákon, sziklákba vésve, pecséthengereken, falakra festve. De megtalálhatjuk királyokkal és papokkal együtt ábrázolva a trónjaik felett.          

            A különböz? vallási tárgyú és csillagászati ábrázolások között rendszeresen visszatér? momentum visszatérésére és a nagy ciklusra vonatkozó információk. A Földpályát rendszeresen megközelít? égitest, a „találkozás”, az „elhaladás”, vagy a „keresztez?dés” bolygójának jele a kereszt. A kett?s kereszt (csillag – dingir) egyébként „isten” jelentéssel is bír.

 

Marduk

 

A babiloni panteon központi istensége, Babilon város f?istene. Els? írásos említése 4500 évvel ezel?ttr?l ismert. Babilon véd?isteneként már a III. Úr-i dinasztia (Kr.e. 22. sz.) alatt megemlítik. Központi istenséggé Babilonnak az I. Babiloni dinasztia (Kr.e. 16. sz.) alatti felemelkedése során lett, amikor is felvette más, f?leg sumer-magyar (a sumer-magyar nyelvazonosság bizonyított!) istenek vonásait és jelz?it. Már Hammurápi törvénykönyvének bevezet?jében, mint Ea els?szülött fiának Anu és Enlil átadják neki az emberek fölötti hatalmat, és minden égi isten fölé emelik. Számos átvett epithetonja és tulajdonsága között az Enkit?l és Aszalluhitól származók vannak túlsúlyban, amelyek Marduk bölcsességét, gyógyító-tudományát, igéz?erejét hangsúlyozzák. Megkapja a víz és a növények istenének funkcióját is. Utu istent?l, akit olykor fivérének mondanak, rászáll az „Istenek Bírája” cím. F? epitheonjai: „Istenek Ura”, „Istenek Atyja”. Felesége Szarpánítu, fia Nabu. F? temploma az Észagila (Babilon f?temploma, ahol az „isten megszabja a sorsot”.  (Mitológiai Enciklopédia)

 

 

            A Nibiru legutolsó átmenete egy törökországi hatalmas k?faragványon, a Nimrud-táblán is látható (4-5. ábra.) Az Oroszlán csillagkép felett három bolygó, a csillagképt?l jobbra a Nibiru. Az átmenet id?pontjára csak találgatások lehetnek, hiszen az adott bolygóegyüttállás nagyjából ötven évenként el?fordul.

A Nephilimek

            De kik is azok a Nephilimek, akik nevét a legtöbb Biblia-fordító „óriásnak” értelmezi, „égb?l jött lakók” helyett?

            Mózes els? könyvében a következ?ket olvashatjuk a Vízözön biblikus változatában:

„Abban az id?ben, amikor az istenfiak bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – s?t még azután is – óriások (Nephilimek) éltek a Földön. ?k azok a vitézked?k, akik ?sid?kt?l fogva hírnevesek voltak.”

            A sok ezer évvel korábbi sumér-magyar táblák tömege említi a Vízözönt. Az egyik, Úr-Ninurtáról szóló így beszél:

 

„Azon a napon, a hajdankor hajnalán,

azon az éjjelen, a hajdankor éjjelén,

abban az évben, a hajdankor távoli évében,

amikor a Vízözön eláradt a Földön.”

           

A földlakókat figyelmeztették a közelg? Vízözönre. A veszélyt felismer?k nem lehettek mások, mint a Nephilimek, akik aztán el is menekülhettek a Földr?l. De honnan tudták a Nephilimek, hogy mikor indul pusztító útjára a Vízözön?

 

 

6. ábra. Fantáziakép a Nibiru áthaladásáról

 

            A mezopotámiai szövegek a Vízözönt és az azt megel?z? klímaváltozást hét „elhaladáshoz” kapcsolták, ami kétségkívül a 12. bolygónak a Föld melletti rendszeres elhaladását jelenti. Tudjuk, hogy a Hold, a Föld kísér?je is, a tömegvonzás révén árapályt okoz. A mezopotámiai és a bibliai szövegek egyaránt megemlékeznek arról, miképpen rázkódott meg a Föld, amikor az Égi Úr elhaladt a Föld mellett. Elképzelhet?-e, hogy a Nephilimek, akik az éghajlati változásokat megfigyelték, felismerték a labilitásokat, és rájöttek arra, hogy a soron következ? „elhaladás” nagyarányú katasztrófát vált ki?

            Az ókori szövegekb?l erre következtethetünk.

            Egy Asszurban talált sumér-magyar miniat?r tábla azzal a kijelentéssel kezd?dik, hogy hatalmas ereje és nagy termete dacára a bolygó („a h?s”) a Nap körül kering. Idézzük:

 

„Fegyvere a Vízözön;

fegyvere halált hoz a gonoszakra.

Fenséges, fenséges, felkent úr!…

ki mint a Nap halad át az országon,

s a Napot, istenét, rettegés tölti el.”

 

            Az áradás végér?l is olvashatunk:

 

„Amikor a bölcs így kiált: Áradás! –

Nibiru isten az [„a Találkozás Bolygója”],

A h?s, a négyfej? bolygó.

Az isten, kinek rettenetes fegyvere

az áradást hozó vihar,

visszafordul.

Visszatér nyughelyére.”

 

 

7. ábra. A Nibiru mérete a Naprendszerünk égitestjeihez képest

 

            A Vízözön léte ellen az egyik leghatározottabb érv, hogy egyszer?en nincs annyi víz a Földön, mely elboríthatná a legmagasabb hegyek kivételével az egész Földet. Néhány hónappal ezel?tt még legalábbis mindenki így tudta. A nyáron azonban brit geofizikusok kiderítették, hogy a kontinensek gyökereiben akkora mennyiség? víz van, mely a Föld óceánjainak háromszoros tömegét jelenti! Ha tehát a gravitációs hatások folytán ennek az irdatlan vízkészletnek csak a töredéke is kiszabadult, már meg is van a „hiányzó vízkészlet”.

 

 

8. ábra. A 2001 KX766 jel? kisbolygó ezen a képen még ragyogóan kék.

 

9. ábra. A Newsweekben megjelent fotón már kissé "bepirosodott".

 

            Az ?skori és ókori emberek tehát pontosan tudtak a Nibiru id?szakos átvonulásáról, és arról is, hogy ez – adott esetben – milyen katasztrofális kihatásokkal lehet a Földre. Lehet?ségük volt tehát felkészülni az ilyen eseményekre, s ezt minden bizonnyal meg is tették, hiszen a krónikákból egyértelm?en ez derül ki. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a „primitívnek” tartott ?skori és ókori ember évezredekkel el?re megtervezte cselekedetit. Velünk bizony meglehet?sen sokszor fordul el?, hogy még azt sem tudjuk, mit hoz a holnap. Persze, ha a környezetszennyezés és készleteink felélése egyre gyorsuló tempóban tovább folyik, ennek a kérdésnek hamarosan nem lesz semmi jelent?sége…

Gondolatmenetünket folytatva, most azt kellene megvizsgálni, mikor várható a következ? „áthaladás”.

 

 

Teremtés-eposz

 

Székhelyet teremtett az isteneknek.

Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat

az égre fölszegezte.

Megmérte az esztend?t,

felosztá szakaszokra,

tizenkét hónapja fölé eggyel-egyen

három csillagot rendelt.

Megjelölvén az évnek napjait,

Níbirunak székhelyet szentelt, köré feszes övet vont.

Hogy ne kísértsen vétek, tévedés:

Enlil s Éa helyét is kijelölte.

Kaput nyitott ki mindkét oldalon,

balra-jobbra er?s reteszt rakott föl;

az égbolt tet?-csúcsát Tiámat legbens?bb bensejébe helyezé.

Fölragyogtatta Nannart fényesen, reábízta az ég ?rizetét:

villanjon, mint a zord éj ékszere, sugáraival mérje az id?t.

"Hónapról-hónapra, jöjj csak el?, lépj ki az ékes tiarából;

hó elején, a föld fölött ragyogva

hat napon át szarv alakban világíts;

hetednapon fél-koronát utánozz,

sabbátu-napon állj szembe a Nappal!

Ha pedig a látóhatáron utólér a Nap tüzes fogata,

attól fogva izzó korongod kisebbedve ragyogjon!

Bubbulu-napon közelítsd meg a Nap-pályát, majd

a harmincadik napon újra szemt?l-szembe kerülj a Nappal!

Adj jósjelet, útján haladván.

Közeledvén hozzá, ítélkezz!"

 

Gilgames – Teremtés eposz (Enúma Elis). 5. tábla.

Nyersfordítás: Komorócy Géza, Vers: Rákos Sándor

 

 

           

2003 - az áthaladás éve?

 

A Nibirut közel húsz éve sikerült el?ször megfigyelni. Természetesen azóta is folyamatosan nyomon követik. A hírek és fotók azonban er?sen esetlegesek. Különös módon, amikor a 2003-as „áthaladás”, mint lehet?ség el?ször a köztudatba szivárgott, az Internetr?l szinte azonnal elt?nt valamennyi fotó… A hivatkozások megmaradtak, „csak furcsa” mód a képek t?ntek el… Ellenben az akkoriban felfedezett 2001 KX76 kisbolygóról elterjesztették, hogy tulajdonképpen az a Nibiru. Igyekeztek is alátámasztani, hiszen napvilágot látott olyan fotó, amelyen mélyvörös szín?nek t?nik. Csakhogy „elfelejtették” azokat a képeket törölni, melyeken a 2001 KX76 kisbolygó egyértelm?en kék szín?. Tehát nem alaptalan a gyanú, hogy valami turpisság történt… Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai kormányzat utasította a NASA-t, 2005-re fejlesszen ki olyan ionhajtóm?vet, mely 100 t-ás tömeget képes nagysebességre felgyorsítani. Aránylag még nyíltan is dolgoznak, hiszen az emberek már várják, mikor lép ember a Marsra. Csakhogy ez a hajtóm? nem a Marsra visz ?rhajósokat, sokkal inkább a csillagközi tér a célja. De ha ott nincs semmi, akkor mégis hová repül?

           

            Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy a NASA meghatározó emberei tudnak a Nibiruról hiszen ?k fedezték fel. Arról is hallhattak, hogy az égitest az „Istenek Lakhelye”. Ha pedig tényleg az, nem lehet érdektelen meglátogatni ?ket, miel?tt ?k jönnek ide. Már csak a miheztartás végett is.

 

 

A Palomar-hegyi távcs?vel felfedezett, s Földünk irányába tartó hatalmas üstökös kontrasztjavított képe.

 

A 2003-as „áthaladás”-ra vonatkozó híreknek is azért van némi valóságalapja. A jöv? tavasszal ugyanis egy gigászi üstökös érkezése várható a Naprendszer bels? térségébe. Amíg az emberek azt hiszik, hogy az a Nibiru volt, mindössze "néhány ufókutató ismét elszámította magát" addig nincs gond, nyugodtan lehet a háttérben dolgozni. A gond akkor lesz, ha az emberek észreveszik a becsapást. A szándékos és hivatalos becsapást. De addig még eltelik néhány évtized, hiszen a Nibiru érkezése csak 30-50 év múlva várható. A világvége tehát kicsit kés?bb lesz. Persze, az emberiségen is sok múlik.....    

 

 

Barna törpék

 

Fantáziarajz egy barna törpér?l

 

A csillaggá válás kritikus határa a naptömeg néhány százalékánál húzódik (a Jupiter tömege kb. 1%-a a Napénak). Az ennél nagyobb tömeg? összes?r?söd? gázgömbök elegend?en nagy tömeg?en ahhoz, hogy saját súlyuk hatására a középpontjukban elegend?en nagy h?mérséklet és nyomás alakuljon ki a fúzió beindulásához. És ha a s?r?söd? gázgömb tömege kevéssel alatta marad ennek a határnak? Akkor belsejében sohasem indul meg a fúzió és az összehúzódásából származó gravitációs energia lassan szétsugárzódik a felszínér?l. A kicsiny égitest felszíne is szükségképpen kicsiny, így a szétsugárzódás, a h?lés is nagyon lassú lesz. A modellszámítások szerint ezek a soha lángra nem lobbanó csillagzsarátnokok akár a Nap élettartamánál tízszer hosszabb ideig is elpislákolhatnak, azaz 100 milliárd évig. Az ilyen égitest felszíne legfeljebb néhány ezer fok h?mérséklet?. Energiáját els?sorban az infravörös tartományban sugározza ki. A valamivel melegebb, már igazi csillagnak számító vörös törpék sugárzási maximuma a közeli infravörösben van. a teljesen kih?lt fekete törpék már szinte semmit sem sugároznak. A vörös törpék és a fekete törpék közé illeszkednek a csillaggá válás határát éppen megközelít? égitestek, a barna törpék. Az els? barna törpe, a HD 114762 körül kering?, a Jupiternél 11-szer nagyobb  égitest felfedezése óta kb. 10 éve telt el. Azóta számolatlanul bukkantak rá a csillagászok. S?t, egyre inkább úgy t?nik, hogy a Naprendszerek születésének teljesen normális „melléktermékei” a barna törpék. A Nibiru tömegére vonatkozó számítások elég jelent?s szórást mutatnak, a legbizonyosabb érték nagyjából 5 Jupiter-tömegre adódik. Mivel a barna törpék rendkívül hosszú ideig bocsátanak ki állandó sugárzást, az élet minden nehézség nélkül kifejl?dhet körülöttük.

 

A NASA tudósai 1982-meghatározták a Nibiru helyét, 1983-ban pedig az IRAS mesterséges hold – igazolva a számítások pontosságát – fel is fedezte. A siker bejelentését követ? években azonban minden a visszájára fordult: álhírek és félrevezet? információk tömege jelent meg a médiában. A „hivatalos” hazugságok kora ennél azonban jóval régebbre nyúlik vissza. Többek közt az ?srobbanás, az evolúció, valamint a fénysebesség abszolút voltára vonatkozó elméletek már-már kötelez? érvény? elfogadtatásával…

 

 

„Honnan jöttünk, hová megyünk?”

 

Naprendszerünk mása a Rák csillagképben.

 

Az ember mindig is kereste, kutatta az élet és önmaga eredetét. Kétféle, alapvet?en különféle lehet?ség kínálkozott: a Világot – és benne az embert – Isten teremtette, illetve, hogy mindez magától, fejl?dés útján jött létre. A két tábor mindent elkövetett (vélt) igaza alátámasztására, azonban kudarcot vallottak. Ahogy a teremtés megtörténtét tudományosan semmi sem támasztja alá, úgy az 1800-as évek második felében, a hivatalos tudomány által inkább támogatott ateista-materialista-evolúcionista világnézetet sem (az innen-onnan összeszedett, olykor összehamisított leletdarabok leszármazási sorba illesztése tudománytalan és elfogadhatatlan!). A Tan Darwinban öltött csúcsot, s minden más elképzelést és ezzel mindenki mást is félresöpörtek, akik nem feleltek meg a korszellemnek. Többek közt Cuvier-t is, aki nemcsak felderítette, hanem be is bizonyította az igazságot… Ám ellenpélda is akad, az USA számos államában törvénnyel tiltották meg az evolúciós tan oktatását.

Az élet többi területe sem maradt kivétel. Lehetne említeni az ?szrobbanást, a származás-elméleteket, a Biblia nevében legyilkolt emberek tízmilliót, emberfajták állati sorban tartását, tömeges kiirtásukat mondván például, hogy a „vadaknak” nincs szüksége akkora területekre, ?seik földjére…

 

Ultrakönny? anyagból készült repül? csészealj.

 

A tudományos világban a vezet? tudósok szinte „nemzetiségi alapon” kerülnek kiválasztása, nem pedig tudományos munkájuk értéke alapján. Mindehhez a politika is keményen asszisztál, jobban mondva diktál. A mai világban szinte lehetetlen „független” kutatásokat végezni, hiszen az ember szinte mindenhol félrevezetéssel, szándékos megtévesztéssel, érdekekkel, hatalmasságokkal találkozik.

A relativitás-elmélet is „ideológiai alapon” született. Be kellett bizonyítani, hogy az ember az egyetlen értelmes lény a világegyetemben, tehát szabadon kizsákmányolhatja, tönkreteheti azt. Földönkívüliek nincsenek, hiszen az élet „véletlenül” keletkezett. Ha meg netán „véletlenül” mégis léteznének, akkor sem tudnának meglátogatni bennünket, mert „fénysebességnél gyorsabban semmiféle hatás nem terjedhet”, tehát számunkra nincsenek. Az ufómegfigyelések, az ufóleszállások, a személyes találkozások a földönkívüliekkel tehát már eleve a „képzel?dés” kategóriába sorolhatók, hiszen az ufonauták úgysem képesek meglátogatni bennünket, hiszen már a Michelson-Morley kísérlet is igazolta, hogy fénysebességnél… stb.  A kísérletb?l aztán azt a következtetést is levonták, hogy „természetesen” éter sem létezik. A Nobel-díjas Wheeler (biztosan véletlenül kapta meg!) hiába számolta ki az 1980-as években az éter tömegét és s?r?ségét, senki a „hivatalos” tudomány részér?l nem foglalkozott komolyan vele.

Természetesen a Michelson-Morley kísérlet értelmezése is, hm, legalábbis megtéveszt?… Mindössze azokat a részeket „felejtették el” közzétenni, amelyek az éter létezését bizonyították, és teljesen ellentmondtak a fénysebesség abszolút voltát illet?en…

 

 

A Michelson-Morley kísérlet

 

Soha még egyetlen, többször is megismételt kísérlet sem gyakorolt talán akkora hatást a fizikára, mint az, amelyet Abraham Michelson hajtott végre 1881-ben, 1883-ban és végül, Williams Morley-vel közösen 1887-ben. E kísérletek némiképp különböztek egymástól elrendezésben. Lássuk az egyiket!

Ebben a következ? felépítést látjuk: a fénysugarat egy félig átereszt? tükörrel kettéosztották, és egymásra mer?legessé tették. A Föld a világ?rben 30 km/s sebességgel halad a Nap körül. Az els? fénysugár útja egybeesik a haladás irányával, a másiké pedig mer?leges arra. A két fénysugarat aztán tükörrel újra egyesítették egy interferométerben, ahol interferencia-vonalakat kaptak. Ezután 90 fokkal elfordították az interferométer-karokat, és azt várták, hogy az interferencia-vonalak ismét megjelennek, de eltolódást szenvednek. Azonban nem volt eltolódás. Valójában nem is lehetett, hiszen a kísérlet kiindulópontja már eleve hibás volt!

Nézzük a két esetet!

1. eset I. fényútja (1/I) a következ? – el?re: A; vissza: A/2; mer?legesen: A/2; összesen: A+A/2+A/2=2A   az 1/II fényút – el?re: A/2; mer?legesen: A/2; el?re: 2A; összesen: a/2+A/2+2A=2A

2.  eset I. fényútja a következ? – mer?legesen: A; mer?legesen A/2; el?re: A/2; összesen: 2A a 2/II fényút – mer?legesen: A/2; vissza: A/2; el?re: A; összesen 2A

Az 1/I=2/II és 2/1=1/II, vagyis a fényutak egyszer?en felcserél?dtek. Miért kellett volna eltolódást kapni az interferencia-vonalakat illet?en??? (Az el?bbi cáfolat vektorösszegzéssel is alátámasztható.)

A Michelson-Morley kísérlet – ez a része legalábbis – azt igazolta, amit Galilei óta tudunk: egyenes vonalú, egyenletes mozgást semmiféle „trükkel” sem lehet kimutatni. Ebb?l a néhány elrendezésb?l a fénysebesség abszolút voltára, és az éter nem létezésére következtetni, hm, legalábbis nagy merészség… De mindenféleképpen tudománytalan.

 

 

Amit nem szoktak elmondani a kísérlettel kapcsolatban az a következ?: amikor a rendszert megforgatták, azonnal megjelentek az interferencia-eltolódások. Az elrendezés tehát érzékeny volt a gyorsuló mozgásra (minden körmozgás gyorsuló mozgás!). Ha tehát „valami” hatást fejt ki a gyorsuló mozgással mozgó fényre, akkor ott van is valami. Ez pedig a vákuum, vagy más szóval az éter, melynek létét éppenséggel cáfolni igyekeztek…

 

Ha pedig a fénysebesség nem abszolút sebesség, ha létezik éter, akkor természetesen az idegenek is meglátogathattak bennünket. Ez esetben viszont el kellene ismerni a létezésüket, a beismerést viszont nemzetközi szerz?dés tiltja meg. Patthelyzet.

Mellesleg a Nibiru eléréséhez nincs is szükség különleges technikára. A küldetés megvalósításán lelkesen dolgoznak is. De mivel „idegenek nem léteznek”, az „Interstellar Probe” nev? katonai ?rszonda sem létezik. Tehát most „nem létez? dolgokról” beszélgetünk.

Az USA a következ? költségvetési évre közel háromszorosára növelte katona ?rprogramjának kiadásait, az el?rejelzések szerint további, hasonló arányú b?vítés várható az elkövetkezend? években. Vajon mire, ki ellen irányul ez a lépés, ha nincs odaát senki?

           

Csillagközi utazás

 

A NASA csapkodószárnyú repül?gépe.

 

Ember-alkotta ?reszközt juttatni egy távoli csillaghoz még az ezredvégi tudásanyag birtokában is nagy kihívás. Mindenesetre már az 1950-es években is próbáltak olyan ?rhajót tervezni, amely elhagyhatná a Naprendszert. Abban az id?ben, amikor hivatalosan még semmiféle ?rhajó sem létezett… akkoriban minden áron emberes küldetést szerettek volna megvalósítani, így született meg az Orion-terv. Az ?rhajó meghajtását kicsiny atombombák felrobbantása szolgáltatta volna.

Hasonlóan fantasztikus elvekre építve született a Nova-program, amelyben az óriási távolságok leküzdésére magfúziós elven m?köd? hajtóm?vet alkalmaztak volna. A cél a Barnard-csillag lett volna, hajtóanyagként folyékony deutériumot, illetve a hélium hármas izotópját használták volna.

Az els?, csillagközi repülésre vonatkozó reális terv a Daedalus volt, amelyet a British Society dolgozott ki 1977-ben. Az általuk elképzelt ?rhajó 500 tonnás, az utazás mintegy 40 évig tartana.

A robot-technika alkalmazása azonban olcsóbbá és kivitelezhet?bbé tesz egy ilyen vállalkozást.

 

A szemtanúk szerint így nézett ki a roswelli ufó.

 

Jelenleg alkalmazott technika segítségével a Voyager ?rszondák jutottak legtávolabbra bolygónktól, mintegy 11 milliárd km-re, 25 év alatt. Ez a Plútó távolságának nagyjából kétszerese. Ezzel a sebességgel haladva több tízezer év kellene a legközelebbi csillag elérésére, tehát egy ilyen vállalkozás végrehajtásának különösebben nincs sok értelme. A tervezés alatt álló Kuiper-express ?rszonda 17 év alatt érné el a Plútót. Nagyobb távolságba indulva lényegesen más technika szükséges.

A 2005. táján indítandó (szigorúan titkos) katonai ?rszonda „hivatalosan” a csillagközi teret vizsgálná, a napszél és a csillagközi tér ütközésekor keletkez? lökéshullámfront térségét. Ha „csak” err?l volna ténylegesen szó, akkor természetesen fölöttébb buta dolog lenne a titkolódzás és a honvédség bevonása. Tehát nemcsak err?l van szó. A véletlen úgy hozta, hogy a Nibiru is nagyjából ebben a távolságban található.

 

Napvitorlás a Mars mellett. Fantáziarajz.

 

Egy csillagközi utazás során igen sok hiba felmerülhet, amelyek próbára teszik az irányítók problémamegoldó képességét. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy ilyen küldetés megvalósíthatatlan. Viszont rendkívül súllyal kell figyelembe venni azt a tényt, hogy a távolodó ?rszonda végleg magára marad, s a rádiójelek gyengülése miatt hosszú id? múlva már nem is lesz irányítható. Erre megoldást jelenthet az ?rszonda létfontosságú részeinek többszörözése, így meghibásodás esetén be tudna kapcsolódni valamelyik tartalék példány. Azonban túlzott óvatosság esetén az ?rszonda nagy és nehézkes szerkezetté válna, növekedne a szerkezeti anyagok tömege is, ami miatt a hajtóm? teljesítményét is meg kellene növelni. Mindezekb?l úgy t?nik, hogy egy megfelel? csillagközi szonda tervezése még hosszú évtizedeket is várathat magára. A látszat azonban csal.

Az Interstellar Probe

A Nibiru 1983-as felfedezését követ?en lázas munkálatok kezd?dtek. Igaz már korábban is alkalmaztak és teszteltek ion-, plazma-, és atomhajtóm?veket, azonban nem ekkora távolságra. Az intelligens vezérl?rendszerek fejlettségi szintje is lényegesen eltért a maiakétól. Az ár sem volt közömbös. Mindent egybevetve, alapvet?en három fejlesztési irányt jelöltek ki az Interstellar Probe hajtóm?vét illet?en.

Az ?rszonda tömege kb. negyed tonnát tesz majd ki, s a legközelebbi csillag, a Proxima Centaurihoz vezet? út mindössze 1%-ig jut el. A tervezet bár szigorúan titkos, azért elég sok minden kiszivárgott róla.

 

Egy ionhajtóm? szerkezeti rajza.

 

Jelenleg a kémiai meghajtás mellett a legtöbb tapasztalat az ionhajtóm?vek használata révén gy?lt össze. A legsikeresebb alkalmazása az Eros kisbolygóra leszállt NEAR ?rszondához köthet?. A kormányzat és a honvédség is ezt a megoldást támogatja, hiszen a NASA-t utasították, 2005-re legyen kész egy akkora teljesítmény? ionhajtóm?vel, mely a földkörüli pályán 100 tonnát képes megmozgatni. (Ennél jelent?sen kisebb tömeget nyilván jóval nagyobb sebességre gyorsíthatna.). Ekkora teljesítmény? hajtóm?vel lehet?ség nyílik arra, hogy egy adott égitest körül lefékezve tartós vizsgálatokat lehessen végezni, majd visszatérni a Földre, s mindezt emberi lépték? id? alatt!

Alternatív megoldásként a napvitorlást vizsgálták meg. Hihetetlenül vékony, er?s és könny? hártyákat képesek a tudósok el?állítani. Az ?rszonda a Nap felé indult volna, nagyjából a Merkur pálya környékén kibontotta volna több négyzetkilométer felület?, de mindössze néhány kilogramm tömeg? vitorláját, s a Nap sugárnyomását felhasználva, akár a fénysebesség 10%-ra gyorsulva, rövid id? alatt elérhette volna a kívánt térséget. A napvitorlával az volt a probléma, hogy az ide-oda száguldozó kozmikus porszemek széttépték volna, s a visszaút sem lett volna kivitelezhet? egy esetleges probléma esetén.

 

Csillagközi szonda magnetoszférikus buborékban.

 

A harmadik elképzelés már szinte a Csillagok Háborúja sorozatban alkalmazott technikákon is túltesz. Ez nem mást, mint a földi magnetoszférát és a napszél kölcsönhatását használná fel. A földi magnetoszféra a Nap felöl er?sen belapult, míg az ellentétes oldalon hosszú uszályként nyúlik el. A Nap sugárnyomása gyenge ahhoz, hogy magnetoszféránkat letépje, de ahhoz elég er?s, hogy kisebb részeket szakítson le róla. A NASA Marshall ?rközpontjában, Dennis Gallagher dolgozta ki egy egészen speciális napvitorlás tervét. Eszerint az ?rszondát a körülötte kialakított mágneses mez? és a napszél kölcsönhatása juttatná el a célállomáshoz. Számításaik szerint, egy 15 km átmér?j? mini-magnetoszférára a Föld pályája mentén 1-3 Newton nagyságú er?vel hat a napszél. Ez az er? pedig igen jelent?s: három hónap alatt akár 290.000 km/h sebességre gyorsíthatna fel egy negyed tonnás ?reszközt. A magnetoszféra-meghajtás kísérleteit egy 6x10 méteres vákuum-kamrában végzik, ahol a mágneses teret elektromos tekercs segítségével állítják el?. Ezek után a mágneses buborékot felfújják ionizált gáz, azaz plazma segítségével, innen ered a kísérlet neve is M2P2 (Mini-Magnetospheric Plazma Propulsion). Az ?rben 1 KW energiára, s mintegy 1 kg héliumra lesz szükség naponta a buborék fenntartásához. Ezáltal a napszélb?l 600 kW energia csapolható meg. A mágneses buborék egyfajta véd?pajzsként is szolgál. A problémát itt is a visszatérés nehézsége jelenti. A megnetoszféra-hajtású ?rszonda nem tudna visszatérni.

 

 

Ilyen mágneskatapultokkal akarják felvinni az ?rbe a csillagközi szonda elemeit.

 

Természetesen Oroszország sem tétlenkedik. ?k a napvitorlást részesítik el?nyben. A titkolózás sem kisebb, mint az óceán túlpartján, s?t, ha lehet, még szigorúbb. Olyannyira, hogy kísérleti napvitorlásukat nem is közönséges rakétaindító-állomásról bocsátották fel, hanem egy tengeralattjáróról, a víz színe alól! Az ?sszel végrehajtott teszt állítólag sikertelen volt. A napvitorlás – ha nem jön közbe sérülés – gyorsabban célhoz érhet, mint az USA ionhajtóm?ves ?rszondája, csak persze a visszatérés szinte kizárt. Lehet, hogy nem is cél. Talán egy újabb ?rverseny bontakozott ki a nagyhatalmak között a háttérben.

Az egész emberiség szempontjából nem rózsásak a kilátások. Az USA hadserege Irak területén porrá bombázta a sumer-magyar régészeti lel?helyeket, egyszer s mindenkorra megsemmisítve azokat. Egyiptomban vízzel árasztották el az avar-hun emlékeket. Mindent elkövetnek hát, hogy a már napvilágra került tényeken kívül többet ne tudhassunk meg ?seink tudásából. Ezek után milyen szándékkal indulhatnak az „Istenek bolygójára”, arra az égitestre, ahonnan a magyarok ?sei a tudást kapták? Fél?, hogy a Holdra helyezett plakett szavaival ellentétben, korántsem békés szándékkal…

 

 

 

Lap tetejére Vissza kezdooldal
Művész honlapok Családi oldal Támogatóim oldala A régi SPR honlap
Spreading tagjai Zenék Videók Spreading jelentése, története Spreading Formation Zenekari fotók Dalszövegek
Filozófiai gondolatok Blog Hajdú Gabi művei Titkok, rejtélyek Titkok, rejtélyek2 Versek
Oktatás Barátaim sportja Versenyúszás Természetgyógyászat képek a világ úszósportjából Fotógaléria 2010 úszóeseményei