Az oldalon igyekszem érdekességeket gyűjteni az emberiség múltjából, legendáiból és esetleges jövőjéről... 

Az emberiség legősibb építészeti feltárása!http://www.youtube.com/watch?v=HAkCi8cPQwA&NR=1&feature=endscreen

A frigyláda története

A frigyládát mindig is legendák övezték. A Biblia szerint az Úr hangja szólt belőle, a zsidók számára Isten jelenlétét szimbolizálta. De még ma sem tudni biztosra, mit Őriztek benne, vagy mire használták pontosan. Amit biztosan tudunk a frigyládáról, hogy fából és aranyból készült karikákba dugott rudakon hordozták, tetején pedig két szárnyas angyal állt egymással szemben, vakító fényben. A legenda szerint benne őrizték az Isten, és a zsidók közötti szerződés megpecsételését jelképező kőtáblákat, melyeken a Tízparancsolat állt.


Mágikus energia áradt a ládából

A frigyládát a Bizonyság ládájának is nevezik, mert a Tízparancsolatot rejtette, amit Mózes kapott a Sínai hegyen az Úrtól annak bizonyságául, hogy Ő valóban kiválasztott. Mások szerint a láda egy manna nevű élelmiszert előállító készülék tartója volt. Ez a gép a XX. századi rekonstrukciók alapján egy atomenergiával működő, elektromosságot termelő szerkezet lehetett, amely zöldalgából állította elő fehérjetartalmú eledelt a Sínai-félszigeten negyven évig vándorló, 600 000 lelket számláló izraelita törzs számára. A vizet a hajnali harmat szolgáltatta, a sugárzáshoz szükséges rendkívüli energiát pedig állítólag egy mini-atomerőmű termelte, amely elektromosságot is előállított. Ez az energia a láda fedelén lévő két angyal szárnyai között jól láthatóan meg is jelent. Köztudott ugyanis, hogy a láda fedele fénylett, világított. Az ókori források alapján annyi biztosnak tűnik, hogy a zsidók a ládán keresztül kommunikáltak az Úrral, és az is, hogy fedele erős fényt árasztott magából. Továbbá ha valaki hozzáért, azt „villám sújtotta”, és azonnal meghalt. Talán áramütés érte? Mi lehetett ez a titokzatos tárgy? Egy mini atomreaktor, vagy egy adóvevő készülék?



Titokzatos atlantiszi adóvevő készülék

Néhány feltételezés szerint Mózes nem a teremtővel, hanem egy másik kultúra képviselőivel tartotta a kapcsolatot a díszes „adóvevő készüléken” keresztül. Az a teória is szárnyra kapott, hogy Atlantisz spirituálisan magasan fejlett lényei vehették fel a kapcsolatot különböző népekkel, így a zsidókkal is, hogy tudásukat továbbadhassák. A Tízparancsolat formájában azokat a törvényeket határozta meg az emberiség számára, amelyek annak fennmaradását segítették elő. Néhányan azt is feltételezik, hogy a frigyládán keresztül Atlantisz lényei folyamatosan tanácsokkal látták el a zsidókat. E feltevést két dolog is alátámasztja. Az egyik, hogy miután már nem birtokolták a ládát, kultúrájuk hanyatlásnak indult, a másik, hogy akik megszerezték, mind hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. A templomos rendek például a Szentföld visszafoglalása után bukkantak rá a mágikus ládára, ezután- vélhetően ennek köszönhetően – jelentős mértékben nőtt a befolyásuk. Gyakran még a királyokat is kisegítették, és nemcsak anyagiakban, de szellemi téren is. Ha a legendák igazak, akkor az első kilenc templomos lovag egyfajta univerzális fizikai törvényre bukkant a kőtáblákon, amelyeknek birtokában elképesztő tudásra tettek szert.


Mi lett a sorsa?

A természetfeletti erővel bíró ládát sokan keresték a történelem folyamán. Még a második világháborúban is jó néhányan hinni vélték, hogy akinek a birtokába jut, az lépéselőnyt szerezhet az ellenfelével szemben. Ám az kétséges, hogy valaha is a nyomára bukkantak volna. Hogy hová tűnt, arról több feltételezés is született.


Mózes a Sínai hegy lábánál készíttette el a ládát, és a negyvenévnyi bolyongás alatt a sivatagban magukkal hordozták. Pusztai vándorlásaik során mindig a zsidókkal volt, míg végül Dávid király a jeruzsálemi Salamon-templomba nem vitette. Az épületet több száz évvel később lerombolták, és ezután a Bibliában többé nem esik szó a szövetség ládájáról. Megsemmisült, eltűnt vagy elvitték?

Bizonyos feltételezések szerint Etiópiában található. Eposzukban, a Királyok dicsőségében arról olvashatunk, hogy a Salamont elcsábító etióp királynő, Makeda fondorlatai révén került a láda Afrikába. Közös fiúkkal, I. Menelik királlyal ellopatta a frigyládát Salamontól, és az igazi helyére egy másolatot állíttatott. A történetnek azonban ellentmond, hogy az etióp nép ezután nem kezdett szédületesen fejlődni, és hogy a Salamont követően még több mint négyszáz éven át Jeruzsálemben volt a frigyláda – legalábbis a Biblia szerint. Vagy a másolatot őrizték volna a zsidó papok, és a templomosok is máshonnan szerezték kimagasló tudásukat? Ezek a kérdések még mindig nyitva állnak…

Epizódok a frigyláda történetéből

A dicsőség energiája

"Ember készítette, de paranormális erők működnek rajta keresztül. Tűz és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszerű angol szerző, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjesztő sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban – mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője – , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer előkerül az ősi frigyláda.

frigy
Ünnepi tűzijáték Jeruzsálem felett. A fény forrása Fotó: Reuters 

A Biblia szerint a frigyláda a menny és a föld találkozási pontja volt, amelyen keresztül maga Isten szólt Izrael népéhez. Elkészítésére az egyiptomi kivonulást követően Mózes kapott megbízást a Sínai-hegyen, ahol tűz, mennydörgés és füstfelhő közepette átvette a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat Istentől. A frigyládával együtt ez a különleges erő is tovább kísérte a pusztában vándorló népet, amint arról Mózes kortársai hamarosan drámai módon meggyőződhettek. 

Intelligens erő

A frigyláda nem a méretével hatott: az akácfából készült és kívül-belül arannyal borított láda 115 centiméter hosszú és 70-70 centiméter mély, illetve széles volt. Két hosszú rúd – amelyek szintén arannyal borított fából készültek – tartozott hozzá. Ezek segítségével szállították, mivel a főpap kivételével senki nem érhetett a ládához. Az Isten és ember közötti kapcsolat tárgyi bizonyítékait kellett elhelyezni benne: a Tízparancsolat kőtábláit, majd Mózes testvérének, Áronnak a pusztában egy éjszaka alatt kivirágzott botját, valamint egy különleges élelmiszerből, a mannából megőrzött mintát tartalmazó aranykorsót. Ezekre a különleges találkozásokra utal e tárgy másik elnevezése, a Szövetség Ládája. 
A frigyláda fedele tiszta aranyból készült. Két mennyei lényt, kinyújtott szárnyú kerubot mintázó alak foglalt rajta helyet, amelyek mintegy beárnyékolták a ládát. Miután elkészült, a frigyláda elé egyedül Mózes állhatott, akihez Isten a Biblia szerint a két kerub szárnya között felragyogó fényből szólt. Ez a leírás a közelmúltban megihletett néhány ufókutatót is, akik arra gondolnak, hogy a fedélen keresztül egy földön kívüli civilizáció képviselője gondolatátvitellel kommunikált az általuk kiválasztott és átkódolt X-emberrel – mármint Mózessel. 
Az erő és energia rendkívüli koncentrációjára, ami a frigyláda körül megmutatkozott, más, praktikusabb magyarázatok is születtek. A Disco-very Channel Elveszett frigyláda című filmje felveti annak lehetőségét, hogy a tárgyban a fa szigeteléssel elválasztott külső-belső aranybevonat révén – egyfajta ősi akkumulátor mintájára – hatalmas statikus energiamennyiség halmozódhatott fel, amely bizonyos esetekben a két pólus, azaz a kérubok szárnyai között kisült, és ez magyarázza a tűz- és fényjelenségeket, illetve egyes emberek megmagyarázhatatlan halálát, akik megérintették a ládát. 
A frigyláda néha valóban rémisztő volt. Steven Spielberg filmjében emlékezetes jelenet, amikor a nácik által elrabolt frigyláda kinyitását követően a felszabaduló energia a neutronbomba hatására emlékeztető módon olvasztotta szét a körülötte állókat. Ugyanakkor ez az erő intelligens módon viselkedett, hiszen voltak – a filmben természetesen a főhős, Indiana Jones és partnere –, akiket elkerült. Ám a frigyládának a Bibliában feljegyzett első "közszereplése" során valami hasonló történhetett. A Kóré vezetésével Mózes ellen fellázadó "puccsisták" egy részét – a többit akkorra már elnyelte a föld – a frigyládából kitörő tűzfolyam ölte meg: "És tűz jöve ki az Úrtól és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik a füstölőszerekkel áldoznak vala."

Megáll a folyó

A pusztai vándorlás vége felé a zsidók új oldaláról ismerhették meg a frigyládát. Mózes által kijelölt vezetőjük, Józsué azt a parancsot adta a ládát hordozó papoknak, hogy álljanak a Jordán vizébe. Ekkor különös dolog történt: az áradás miatt éppen felduzzadt folyó vize egyszerre megállt a papoktól bal kéz felé "egy rakásban", míg a jobb oldalukon lévő víz akadálytalanul továbbfolyt. Talán a vízlépcsőket tervező mérnökök ki tudnák számítani, hogy milyen gigantikus erőnek kellett visszatartania a széles folyó vizét – amely nem lépett ki a medréből, és nem zúdult a medren kívül –, mindaddig, míg a több százezres tömeg száraz lábbal átvonult a Jordánon. A frigyládából itt kiáradó energia nagyságrendje csak a Vörös-tenger vizét felszíntől a tengerfenékig kettéosztó, természetfeletti szél erejéhez mérhető. Talán nem véletlen, hogy Spielberg ez utóbbi jelenetet is plasztikusan bemutatta egy másik alkotásában, ahol a hatalmas vízfalak mögött a tarka halrajok mintegy akvárium fala mögött úszkálnak.
A frigyláda hamarosan ismét nagy szerephez jutott, amikor Izrael népe némán hordozta hét napon keresztül az első meghódítandó város, Jerikó körül. Az élénk fantáziával megáldott angol újságíró és kincsvadász, Graham Hancock a frigyládáról írt Jel és pecsét című könyvében ezt a jelenetet úgy értelmezi, hogy az egy heti vonulás – összesen tizenhárom teljes kör – révén a különleges szerkezet olyan energiamezőt hozott létre a város falai körül, amely egy pillanat alatt felszabadulva hihetetlen rombolást tudott végezni. A csendre – úgymond – éppen azért volt szükség, hogy az energiafelhalmozódás zavartalan legyen egészen addig, míg a több száz kürt megfúvása és a százezernyi torokból feltörő kiáltás együttes hatása felszabadította a földrengésszerű erőt, amely kéz érintése nélkül ledöntötte a kőfalakat. Arra azonban Hancock sem tud magyarázatot adni, hogy miért viselkedett ismét intelligens módon a frigyládából felszabaduló energiahullám, amely az Izraellel nem sokkal korábban szövetséget kötött nő, Ráháb háza alatti falszakaszt érintetlenül hagyta.

A Dágon-szindróma

A Kánaán meghódítását követő időszakban a zsidók kezdtek megfeledkezni korábbi győzelmeik kulcsáról. Bár a frigyláda előtt kellett a főpapnak a legszentebb áldozatokat bemutatnia, Éli pap idejében ez a szolgálat már egybefonódott az áldozati ajándékokkal kapcsolatos nyílt korrupcióval. Sőt, Éli kéjsóvár fiai, Hofni és Fineás, akik szintén papként szolgáltak a frigyláda mellett, még arra sem vették a fáradságot, hogy félrevonuljanak szeretőikkel, hanem a Silóban felállított szent sátorban szolgáló asszonyok közül választottak ágyasokat maguknak. Tévedtek azonban, amikor úgy gondolták, hogy a konszolidáció csendes időszaka után, amikor a filiszteus seregek megtámadták Izraelt, elegendő lesz ismét elővenni a ládát, és máris garantált a győzelem. Nem: a Sámuel próféta 1. könyvében leírt "mohácsi csatában" minden elveszett: 30 ezer katona, Éli két fia, és ráadásul a frigyládát is zsákmányul ejtette az ellenség. Sőt a csapássorozat folytatódott, amikor a katasztrófa híre eljutott Silóba. A vén Éli a hír hallatán holtan fordult le székéről, míg Fineás várandós feleségére rátörtek a szülési fájdalmak. A koraszülött csecsemő neve Ikabód ("Nincs dicsőség") lett, mert az asszony így kiáltott fel: "Oda van Izrael dicsősége!"
A filiszteusok diadalmámora nem tartott sokáig: hiába tették be a legnagyobb hadizsákmánynak gondolt frigyládát fő istenük, Dágon asdódi templomába, a tárgyon lévő titokzatos erő egyszer csak ellenük fordult. Előbb éjszaka félig, majd egy napra rá teljesen lerombolta Dágon szobrát, aztán megmagyarázhatatlan járvány tört ki az Asdódban lakók között. A "Dágon-szindróma" súlyos fekélyeket okozott, annyira, hogy a helybeliek mindenáron szabadulni akartak a rontást hozó frigyládától. Továbbszállították a szomszédos Ekronba, ahol a pusztító szindróma megismétlődött. Ezután a filiszteusok elhatározták, hogy a ládát viszszaküldik oda, ahonnan jött, mielőtt kiirtaná az egész népet.
A frigyláda ezt követően hosszú évtizedekig elfeledve porosodott egy Aminádáb nevű kirjat-jearimbeli férfi házában. Miután Dávid király bevette Jeruzsálemet, elhatározta, hogy méltó helyére szállítja a történelem viharaiban elfeledett szent ládát. Elhozatta Aminádáb házából, azonban az úton a szekeret vezető fiatalok egyike, Uzza attól tartva, hogy a kanyarban leesik, kezével megtámasztotta a ládát. A frigyládából váratlanul ismét pusztító erő szabadult ki, amely megölte Uzzát. Dávid ekkor döbbent rá arra, hogy a hosszú ideig "alvó" tárggyal milyen óvatosan kell bánnia. Amíg a megfelelő szállítási módon gondolkodott, a frigyládát útközben egy Obed Edom nevű férfi házában rakatta le. A férfi hamarosan azt vette észre, hogy minden megváltozott körülötte: váratlanul a környék leggazdagabb emberévé vált. A sikertörténet híre eljutott Dávidhoz, aki úgy döntött, nem vár tovább. Egy látványos karneváli menet élére állva maga vitte fel a frigyládát saját házába, Jeruzsálembe.

Ígéret a nemzeteknek

Jóllehet Dávid szeretett volna méltó helyet építeni a frigyláda számára, ezt a tervet végül fia, Salamon valósította meg. A Mórija hegyén (a mai Templom-hegyen) felépített Első Templomban a láda a központi helyre, a Szentek Szentjébe került. A felavatási ünnepségen a frigyládát elhelyező papokat eksztatikus élmény érte: a ládából kitörő, sűrű fény hatására a földre estek, miközben Salamon az ujjongó nép előtt egy profetikus imában nemcsak megerősítette Izraelnek Istennel kötött szövetségét, hanem azt – etnikai hovatartozástól függetlenül – kiterjesztette mindenkire, aki oda utazik, hogy Jeruzsálemben, a Templom-hegyen imádja Istent. Megjegyezzük, hogy a szövetség áldásai a világon élő valamennyi ember számára azzal a feltétellel képesek érvényesülni a Szentírás szerint, ha tiszteletben tartja a zsidóknak a hegyhez és a rajta álló Templomhoz fűződő szuverenitását. Talán nem véletlen, hogy mióta a történelemben először a babilóniak elűzték a jogos tulajdonosokat a hegyről, majd a világbirodalmak felváltva próbálták meghódítani azt, Jeruzsálemben a béke helyett egyik háború követte a másikat. A helyzet 2500 év után, 1967-ben megváltozott, amikor Izrael visszanyerte a fennhatóságot a Templom-hegy felett, de eredetei céljának megfelelően – az imádság helyeként – azóta sem közelíthetnek ahhoz a helyhez, amelyet hajdan a frigyládából kiáradó dicsőség fedett be. A feszült helyzeten aligha segít, hogy a Templom-hegyet felügyelő muszlim vallási hatóság éppen a héten hozott kötelező érvényű határozatot – fatvát – arról, hogy tilos a hegyen nem-muszlimok számára az imádkozás. Salamon imájából indulnak ki viszont azok az Izraelben működő zsidó vallási irányzatok, amelyek úgy vélik, hogy a világ békéjének a kulcsa a Templom-hegy feletti eredeti status quo helyreállítása. A mai helyzetbe beavatkozni azonban – vallják – nem szabad, mivel az éppen ellenkező következményekkel, háborúval járna.
A salamoni fénykor nem tartott sokáig. A bölcs király idejében a világ minden részéről jöttek megcsodálni a Templomot, a Szentek Szentjét azonban a benne rejlő frigyládával – amely a feltételezések szerint éppen a mai Sziklamecsetben lévő kövön nyugodott – csak egy személy, a főpap láthatta, ő is csak évente egyszer. Sőt, ha a főpap valamilyen bűn miatt nem volt megszentelve, meg is halhatott a szenthelyen. Mivel a zsidók ekkor már nem mertek kísérletezni a ládával, a hagyomány szerint a biztonság kedvéért egy kötelet kötöttek az áldozatot bemutató főpap ruhájára, hogy amennyiben véletlenül holtan rogyna össze, tetemét kihúzhassák a frigyláda elől. 

Hol van a frigyláda?

A Biblia egyik nagy rejtélye, hogy mi lett a frigyláda sorsa. Nem tudni, hogy merre van – ha megvan egyáltalán. Az Ószövetségben az utolsó történelmi említés 2600 évvel ezelőttre, Jósiás király idejére vonatkozik, aki arra intette a lévita papokat, hogy "helyheztessétek a szent ládát a házba, amelyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izrael királya, nem kell most a vállatokon hordoznotok" (2 Krónika 35,3).
Ezt követően a frigyláda eltűnik a színről; amikor mintegy hetven évvel később Nabukodonozor babilóni király elfoglalja Jeruzsálemet, és kifosztja a Templomot, már nem szerepel a részletes hadizsákmányjegyzékben. A zsidó hagyomány általában úgy tartja, hogy a próféták által előre jelzett pusztulás elől a papok a frigyládát a Templom-hegy mélyében fekvő titkos járatok és kamrák egyikébe rejtették, és ott van a mai napig. Bár történtek próbálkozások az elmúlt évtizedekben e járatok feltérképezésére, azok nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot. 1981-ben Slomo Goren főrabbi a Siratófal föld alatti részén kutatva felfedezte a hajdani salamoni templom egyik bejáratát, amely a feltételezések szerint egyenesen a szentély bejáratához vezetett. Mivel a befalazott kapu mögül a kutatók vízszivárgást észleltek, ezért megpróbáltak tovább ásni. Egy befalazott kamráig jutottak el, amikor az ásatások híre eljutott a hegy felügyele-tét ellátó muszlim hatóság fülébe, akik felháborodottan tiltakoztak a mecsetek "aláásása" miatt. Bár utólag a feltárt járatot befalazták, Goren rabbi később azt állította, hogy meggyőződtek arról: a titkos kamra a Templom eredeti kincseit, köztük a frigyládát rejti.
Mások úgy gondolják, hogy a láda valahol Jeruzsálemen kívül található. Egy apokrif irat, a Makkabeusok második könyve azt írja, hogy Jeremiás próféta Jósiás király halála után úgy rendelkezett, hogy a papok vigyék a frigyládát a Nébó-hegyre, "ahonnan Mózes meglátta Isten dicsőségét", és rejtsék el ott egy lepecsételt üregbe. Többen kutattak is a jordániai helyszínen, de nem sikerült a frigyládára utaló nyomot találniuk. 1981-ben egy amerikai kincsvadász, Tom Crotser szenzációként bejelentette, hogy egy ládát ábrázoló sziklarajzot talált, azonban erről hamarosan kiderült, hogy néhány hónappal korábban készült hamisítvány. Egy másik amerikai, Vendyl Jones a Jordán másik partján, a Holt-tenger közelében, Jerikónál kereste a ládát. Jones azzal keltett nemzetközi feltűnést, hogy azt állította: Ő adta az ötletet Spielberg számára hőse, Indy megformálásához. A frigyládát azonban – a filmbeli régészprofesszorral szemben, aki Egyiptomban, a Lelkek kamrájának mélyén bukkan a híres tárgy nyomára – nem sikerült megtalálnia.
A szintén apokrif Ezsdrás második könyve ezzel szemben arról ír, hogy a frigyláda elpusztult, amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, míg a már idézett Graham Hancock könyve azt az elméletet vallja, hogy a láda Etiópiában van, egy Akszum nevű városban. A helyszínen kutatva megbizonyosodott arról, hogy a városban valóban őriznek egy ládaszerű tárgyat, amelyről úgy tartják, hogy Salamonnak Séba hercegnőtől származó fia, az etióp Menelik király vitte magával Jeruzsálemből. Hancock szerint az etióp nyomot már a frigyláda után szorgosan kutató templomos lovagok is vizsgálták. Arra azonban, hogy az Akszumban szigorúan őrzött tárgy valóban az eredeti frigyláda lenne, a brit újságíró nem tudott egyértelmű bizonyítékot szerezni.
A kérdés továbbra is nyitott, miközben növekszik a frigyláda iránti érdeklődés zsidók és keresztények, ezoterikus érdeklődésű vagy egyszerűen kalandvágyó kutatók és történészek között egyaránt. Jeremiás a messiási aranykorra utalva azt írta: az "Úr szövetségének ládája? nem jut senkinek eszébe, nem is emlékeznek meg róla és nem is veszik számba, és el sem készítik többé." Ez még nem az a kor.

Piramisok Kínában

1945 óta ismerik az amerikaiak, de csak néhány évtized után ismerhette meg a világ a létezésüket


A történelmi Kína építészeti alkotásai közül jól ismert a Nagy Fal vagy a „Tiltott város”, de a kínai piramisok léte a nagy nyilvánosság és a történészek számára is egészen az 1990-es évek elejéig jórészt ismeretlen volt. Pedig Kínában mintegy 100 piramist tartanak nyilván, melyek csonka gúla alakú építmények. Ezek nagy része az „agyaghadseregről” is híres Xi'an város közelében található, mintegy 70 mérföldes körzetben.



Megismerésük története

Kínában már az ősidőkben is élt legenda a "fehér piramisról", mely méretben felül-múlja a világ valamennyi piramisát. Az első felvétel a II. világháború végén, 1945-ben készült az építményekről a Chin Ling Shan hegyektől 60 mérföldre északra Xi'an tartomány délkeleti részén. A felvételt egy James Gaussman nevű pilóta készítette. Ezt a felvételt hivatalosan az amerikai hadsereg csak 45 év elteltével, 1990-ben publikálta. A hidegháborús időszakban a terület Kína elzárt zónája lett, ahová idegeneknek bejutni szinte lehetetlen volt. Újabb értesüléseket a piramisok létezéséről 1967-ben Robert Charroux szolgálatott a nyugati világnak ( Masters of the World). Az első nyugati utazó, aki eljutott a lezárt övezetbe, egy német író, Hartwig Hausdorf volt, aki számos felvételt készített róluk, majd megjelent saját műve, a Die Weisse Pyramide (A fehér piramis) 1994-ben előbb németül, majd lefordították angol nyelvre is, The Chinese Roswell (A kínai Roswell) címmel 1998-ban. Hausdorf könyvének megjelenését követően számos honlapra felkerültek a képek a kínai piramisokról, azonban egzakt régészeti információk mind a mai napig nem állnak rendelkezésünkre.

Hausdorf egyik forrása Bruce Cathie Híd a végtelenbe (Bridge to Infinity, 1983) című könyve volt, melyben Cathie leírja Gaussman felfedezésének történetét. Eszerint, Gaussman a II. világháború idején repüléseket végzett India és Kína felett, amikor egyszer műszaki hiba miatt alacsonyabb repülési magasságba kellett ereszkednie. Később egy hírszerző tisztnek így mondta el a vele történteket: „Megdöntöttem a gépet, hogy elkerüljek egy hegyet, és egy síkság fölé értem. Közvetlenül alattam egy hatalmas fehér piramist pillantottam meg. Amit láttam, olyan volt mint valami álom. A piramis csillogóan fehér volt, mintha fémből, vagy valamilyen kőböl lett volna. Mindegyik oldala tiszta fehér volt. A legkülönösebb a teteje volt, ami hatalmas drágakőre vagy kristályra hasonlított. Nem tudtunk leszállni, noha szerettünk volna. Mellbevágó élmény volt.”



Nem tudjuk, hogyan került Cathie birtokába Gaussman beszámolója, és azóta is számos könyv és honlap idézi a történetet. Steve Marshall egyik cikkében (The White Pyramid, Fortean Times, 2002 December) lehetségesnek tartja, hogy Gaussman csak újramesélte azokat az élményeket, melyek Maurice Sheahan ezredest, a TransWorldAirline távol-keleti igazgatóját érték. Sheahan cikke a fehér piramisról 1947 március 28-án jelent meg a The New York Times-ban, „U. S. Flier Reports Huge Chinese Pyramid in Isolated Mountains Southwest of Hsian” címmel. Leírja, hogy a kínai piramis, amit látott, „eltörpül” az egyiptomi piramis mellett, és magasságát 1000 lábra, alapélének hosszát 1500 lábra becsüli, ami valóban nagyobb, mint a gizehi Kheopsz-gúla, mely 450 láb magas. Sheahan elmondja, hogy a piramis egy megközelíthetetlen völgyben fekszik a Qin Ling hegyek lábánál, 40 mérföldre délkeletre Xi'an (Hsian, Sian) városától. Közelében van egy kisebb piramis, és a völgy vége felé kisebb temetkeződombok, melyek láthatóak a Longhai-i vonatról. Mindazonáltal Sheahan a cikkében nem írja le, hogy a piramis fehér lenne, sem azt, hogy kristályszerű lenne a teteje. Fénykép nem jelent meg a cikkben, csak később volt látható egyetlen fotó a New York Sunday News 1947. március 30-i számában a kínai fehér piramisról. Sheahan egy völgybe helyezi a piramist, míg a fotó egy nyílt síkságot mutat. Az is ellentmondásos, hogy Sheahan „tökéletes gúla formáról” beszélt, a fenti képen viszont a piramis élei erősen lepusztultak.




Földrajzi elhelyezkedésük

A fő régészeti terület, ahol méretében a Gizai nagy piramissal vetekedő építmény is található, a Qin Chuan Síkságon fekszik, közép Kínában. Továbbiak találhatóak a Qin Lin völgyben, Qin Ling Shan hegységben, 100 km-re délkeletre Xi'an-tól, Moa Lingnál, közel Xianyanghoz, 50 km-re keletre Xi'an-tól, a Wei Ho folyónál, Xi'an-tól északra Stensi Shandong (kőpiramisok), és Taibai Shan hegységben, a Qin Ling hegység legmagasabb részén. A kínai piramismező koordinátái: N 34° 20′ 17″, E 108° 34′ 11″


  A történelmi Kínát olyan dolgokból ismerjük, mint a Nagy Fal és uralkodói dinasztiái vagy a remek kínai áruk. A kínai piramisokról nem sokan hallottak, pedig Kínában sok piramis is található, számuk meghaladja a 100-at. Legtöbbjük Xi’an városától 70 mérföldes körzetben található. Ez a térség teljesen ismeretlen számunkra, bár ez változhat, ha Kína nyitottabban áll hozzá.



  A kínai piramisról készült első fotó 1945-ben készült, a II. Világháború végén. Ez a Nagy Fehér Piramis, a Qin Ling Shan hegyekben áll, kb 60 mérföldre délkeletre Xi'an városától. A fényképet 45 éven keresztül a Amerikai Hadsereg őrizte, mielőtt a nyilvánosság tudomására jutott.




  A legnagyobb áttörés akkor következett, amikor Hartwig Hausdorf, német író és kiadónak lehetősége volt bejutnia néhány tiltott területre. Ekkor talált meg és fotózott le sok piramist. Aztán Hartwig Hausdorf megírta kínai útjának tapasztalatait és a beszámolót a piramisokról.


   Ahogy azt a fotókon lehet látni, a piramisok Kínában épp olyan hatalmasak, mint bármely más piramis, melyek Egyiptomban, Mexicoban vagy a világ más pontján láthatóak. 
   Ezek a képek, és mások, melyek időről időre előkerülnek, lehetővé teszik a kutatók számára, hogy az ősi világ képének darabjaiból összerakják a múltat.

 

A főpiramis területe a Qin Chuan alföldön van, Kína középső részén.

Qin Lin Völgy
Qin Ling Shan hegység - 100km-re délnyugatra Xi'an-tól
Moa Ling - Xianyang városka közelében, 50km-re nyugatra Xi'an-tól
Wei Ho folyó – északra Xi'an-tól (Kínai Birodalom)
Stensi
Shandong - Kő Piramis
Taibai Shan hegység - 10,000 láb magasan, a Qin Ling hegység legmagasabb pontján


   Vajon a piramisok a kínai uralkodók síremlékeként épültek, vagy csak másolatai voltak a már létező nagy Fehér Piramisnak? "Az első császár" c. televíziós dokumentumfilmben a piramisokról úgy nyilatkoztak, hogy azok kínai császárok síremlékei voltak. Hartwig Hausdorf elmélete szerint földön kívüliek kapcsolatára utal, melyet könyvében, a ’Kínai Roswell’-ben fejt ki.

  Az ősi szövegek szerint, melyet az agyag hadsereg melletti földhalomban találtak, úgy számolnak be róla, mint a kínai császár pihenő helye. Úgy feltételezik, hogy tartalmazza a kínai birodalom modelljét, folyékony higanyból folyókkal, a tetűn pedig az eget ábrázolták csillagokkal és konstellációkkal. A szöveg beszámol a létező agyaghadseregről is. Ez a leírás pedig korrektnek bizonyult, ennek tekintetében feltételezhetjük, hogy a szöveg többi része is igaz.

   Eddig még senki sem ásta ki ezt a sírt, de a próbálkozások mérgező anyagok jelenlétét mutatták, ezért erre bármiféle kísérlet nagyon veszélyes lenne.

Egy nagy kérdés marad: Minden piramis olyan mint ez, vagy ez a kivételő Ezek azok a kérdések, melyeket nem lehet megválaszolni addíg míg egy alapos feltárás el nem kezdődik.  

http://www.earthquest.co.uk/articales/theory.html


A z 1998 második felében kezdődött kutatás során az internet segítségével kerestünk információkat az ősi világról. Találtunk egy honlapot, mely új információkkal szolgált a kínai piramisokról. Az oldal közölt egy cikket

Hartwig Hausdorf –tól, ’A földön kívüliek hagyatéka’ The Exterritorial Legacy címmel. Ez a cikk az ő elképzeléseit tartalmazza a piramisok keletkezéséről. Az oldal sok fényképet közöl, melyeket Hartwig Hausdorf készített, amikor eljutott olyan helyekre, ahová Kínában korlátozzák az odautazók számát. Ez az egyik fő oka annak, hogy a világon nem tudnak ezekről a piramisokról. A piramisok egy 100 km-es körzetben állnak Xi'an városa körül, mely város az agyagharcosoktól kapta hírnevét. Ez a hadsereg egy másik piramis dombját őrizte, mely feltehetően az első kínai császár, Chin sírhelye volt. Kínának ezen részében több mint 100 piramis található.

M ivel Kínában nem volt lehetséges kutatást végezni a helyszínen, sem a többi piramisnál, nem maradt más választásunk, azzal a kevés anyaggal dolgoztunk, ami a rendelkezésünkre állt. Az egyik fénykép több piramist mutat, melyek sorba rendezettnek tűnnek. Ez a fénykép tűnt a legalkalmasabbnak a vizsgálatra. Számítógépes technológiát alkalmazva, először kinagyítottuk és felerősítettük a képet, aztán kinyomtattuk két A3 lapra. Ez alapján tudtunk tovább dolgozni a piramisok körülbelüli elhelyezkedésén.


   Szükség volt a sarkalatos irányvonalra, hogy viszonylagosan megállapítsuk a piramisok fekvését. Mivel nem állt rendelkezésünkre több információ, ez elég nagy gondot okozott. A megoldás a fotó kinagyításában rejlett. Nagyjából megbecsültük a magasságát, ennek következtében a helyzetét a Naphoz, a fákról vetett árnyékok hosszúsága alapján (kb. 32 fok). Aztán ezeket az adatokat, hivatkozásokat bevittük egy számítógépes programba, és úgy tippeltük, hogy a fénykép délután 14.30-kor készült, a nap délnyugatra volt. Ezek után azt következtettük, hogy a négy központi piramis a Kelet-nyugati tengelyben fekszik.


A ztán a Graham Hancock's féle ötlet, a "Heavens Mirror" (Mennyei tükör), és a "Keeper Of Genesis" (Eredet örzői) c könyvekben, és Robert G. Bauval Orion - Giza elképzelése a "The Orion Mystery" (Az Orion misztérium) frissítette fel a memóriánkat. Csillagtérképeket kezdtünk tanulmányozni, figyelve a legmeghatározóbb konstellációkat. Nem volt nehéz rájönni, hogy az a feltételezésünk, hogy a piramisok állásának helyzete megegyezik az Ikrek csillagképpel, hozzáadva a szomszédos Orion csillagkép Betelgeuse nevű csillagát is. A fotó alapján úgy tűnt, mintha azt egy másik piramis tetejéről készítették volna. Amennyiben ezt is hozzászámítjuk az eddigi feltételezéseinkhez, megkapjuk a Taurus (Bika) csillagkép legfényesebb csillagát, az Aldebarant.


    ezen információk birtokában számítógépen modelleztük a csillagos eget, hogy megvizsgáljuk az égbolt eme részét az időben visszafelé menve, különösen kiemelve egy időpontot, i.e. 10 500-at. Graham Hancock feltevései alapján ez az időpont fontossággal bír a múlt felderítésében. Megállapítottuk, hogy ebben az időpontban az Ikrek csillagképben kelt fel a nap a tavaszi napéjegyenlőség idején. A piramisok helyzetével tehát megegyezett az égbolt, ekkor a napfelkelte idején.


  Mindezt egy számítógép segítségével és néhány technikai rajzzal értük el.   Ezt úgy kellene kezelni, mint jelen teóriát. Egyetlen útja, hogy megerősítsük feltevéseinket, a terület professzionális feltárása. Azért tettük közzé, hogy mások véleményét is megkapjuk róla, melyekkel esetleg Graham Hancock elméletét is összekomponáljuk.



    Az új információk és fényképek birtokában vált lehetővé, hogy megtaláljuk a második kapcsolódást Graham Hancock és Robert G. Bauval munkájával a kínai Piramisokhoz.

Talán Ön látta már a kínai piramisokról készült két fotó másolatát a világhálón, ha még nem, úgy legyen nagyon körültekintő. Miközben nézzük a képeket, úgy tűnik ez nem az a terület, ahol Hartwig Hausdorf készítette a fotóit. Mi csak megbecsülni tudtuk a piramisok igazi méretét, bár volt néhány benyomásunk a körülöttük elterülő mezőgazdasági terület láttán.


   Most vessünk egy közelebbi pillantást a másodikra, mely az első képnél közelebb hozza, és jól látható, hogy néhány piramis nagyobb a többinél. Több dolgot vehetünk észre ebből a képből. Az első, hogy van két nagy piramis, melyek külön állnak a többitől. Másodszor: a legtöbb kisebb piramist egy egyenes vonal mentén rendezték el. Harmadszorra: lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, de fontos lehet, hogy megérthessük belőle a piramisok elhelyezkedését. A négy legnagyobb piramis egy alap mintát rajzol ki a földön, és közülük három egyenes vonalban fekszik, a negyedik kicsit beugrik a többihez képest.

   Ha most a két két legnagyobbra koncentrálunk, és a vonaltól kicsit beugró harmadikra, ugyanezt a rajzolatot látjuk Gízában, Egyiptomban is, és Teotihuacanban, Mexicoban. (Robert Bauval és Graham Handcock szerint). A grafikus program segítségével össze lehet hasonlítani a három földi helyszínt és (Giza, Teotihuacan, Kíina) és az Orion csillagkép övcsillagainak elhelyezkedését. Ezzel egy további lépést tettünk meg, hogy a sok képből egy egységes szülessen, bár ez sokak számára meglepő lehet.


   A következő csillagtérképhez tudjuk viszonyítani a kínai piramisok földi elhelyezését. Nagyon sok oldalt találtunk, ahol hasonló következtetésekre jutottak. Ha ezeket Ön is olyan magával ragadónak tartja, mint mi, nem kell többet találgatnia, csak olvassa el ezen feltevések atyjainak oldalait: Robert G. Bauval és Graham Hancock



     Csak a képek alapján ezek az adatok nagyon hozzávetőlegesek. Az ókori egyiptomiak és kínaiak csak felnéztek az égre és fent látták az Orion csillagképet, így mi most láthatjuk milyen pontos volt az ókoriak munkája.



Ezek az elméletek megegyezést mutathatnak vagy nem, de felfedhetik régmúlt civilizációk rejtett tudását.

 

 

Fekete J. József
A Da Vinci-kódról

Dan Brown amerikai regényírónak köszönhetően, 2003 júliusában megszületett a felnőttek Harry Pottere, A Da-Vinci-kód, amely 2004-től már magyarul is olvasható. Népszerőségét mi sem támasztja alá jobban, mint hogy immár tizenhét milliónál több példányban adták el, olvasói lelkesen ajánlják barátaik és ismerőseik figyelmébe, az Interneten rajongói oldalakat nyitottak a regényről való csevegés érdekében, eddig tíz "ellenkönyvben" igyekeztek cáfolni a regény állításait, és jelképes pert is indítottak a mű és szerzője ellen, ugyanis egyes olvasói, akik képtelenek elválasztani a tényeket a fikciótól, szó szerint veszik a könyv állításait, és egyenesen a kereszténység elleni támadást olvassák ki belőle.

A regényben a hősök körül bonyolódó történések során fölbukkan a Sion-rend, amelynek a korai középkortól kezdve esküdt feladata azoknak az első kilenc templomos lovag által a Szentföldön, Salamon temploma alól kiásott, majd Európába csempészett és ott elrejtett dokumentumoknak és ereklyéknek, a Szent Grálnak - legyen az bármi is - a megőrzése, majd, amennyiben elérkezik a megfelelő idő, feltárásuk. Másfelől a katolikus egyház Opus Dei elnevezésű, hagyományelvű rendjének vezetője, miután a Vatikán megvonni látszik támogatását a prelátusi rendtől, magának szeretné megkaparintani a korlátlan hatalmat biztosító Grált, az ugyanis a közhiedelemmel szemben nem az a kupa, amiből Jézus az utolsó vacsorán ivott, és amibe keresztre feszített testének vérét felfogták, hanem olyan igazságok dokumentumai, amelyek Constantinus, a pogányból lett keresztény császár parancsára ki lettek ebrudalva a Bibliából, és ezáltal végzetes történelemhamisítás irányította a keresztény világ életmenetét. A titokhoz vezető kód Leonardo da Vinci festményein van elrejtve. és innét pereg a regény.

 

Leonardo Utolsó vacsorája. Dan Brown szerint a festő egy titkos rend nagymestere volt 

Tény, hogy a Vatikánról nem sok jó szó hangzik el a műben, de annak távolról sem a kereszténység, vagy a katolikus és a protestáns egyházak támadása a célja, hanem egy revizionista Mária Magdolna-történet megalkotása, amely visszavezet egészen a világot uraló női princípium kezdeteihez, a Földanya mítoszaihoz, hogy a pogány rítusokon keresztül Krisztus után a harmadik századig nyomon kövesse a nőnek a természetfilozófiában, a családban, a közéletben és a spirituális létben való kitüntetett, és/vagy bár egyenrangú szerepét, ami a harmadik századtól fogva egyszerűn megszűnt, a vallási-közéleti előírások visszakormányozták a nőt a családba, azon belül is a konyhába és a hitvesi ágyba. A lázadókat pedig válogatott, leleményes és kíméletlen eszközökkel térítették jobb meggondolásra. A katolikus inkvizíció adta ki azt a könyvet, amely alighanem a legvérszomjasabb kiadvány az emberiség történetében. A Malleus Maleficarum - avagy a Boszorkányok pörölye - oltotta be a világot "a szabadgondolkodó nők veszélyeivel', és iránymutatással szolgált a klérusnak, hogyan azonosítsa, kínvallassa és pusztítsa el őket. Akiket az egyház "boszorkányoknak" bélyegzett, azok között voltak tudósok, papnők, cigányasszonyok, misztikusok, természetimádók, javasasszonyok és mindenféle nők, akik "gyaníthatóan az anyagi világban gyökereznek". Bábákat öltek meg azért az eretnek praxisért, hogy orvosi tudásukat használva enyhítették a szülési fájdalmakat azt a szenvedést, amelyről az egyház azt állította, hogy Isten jogos büntetésként mérte Évára, mert evett a tudás fájáról, és ezzel kaput nyitott az eredendő bűnnek. A boszorkányüldözések három évszázada alatt az egyház elképesztő számú - ötmillió! - nőt égetett meg máglyán.

"A propaganda és a vérontás megtette a hatását. A mai világ rá az élő bizonyíték." - írja erről Dan Brown. Az általa támogatott alternatív Jézus-történet szerint Jézus halála előtt Mária Magdolnával megházasodott és gyermeket, vagy gyermekeket nemzett, aki a gyerekekkel francia földre menekült, ahol a zsidó közösség királyi vérként tisztelte őket. Leányuk, vagy leszármazottja beházasodott a Meroving-házba, így Jézus vérvonala ezen az uralkodóházon belül él tovább, a regény szerint napjainkig töretlenül. A Da Vinci-kód nem egyedülálló műalkotás, amely támogatja ezt a feltevést. Martin Scorsese például nagy port felvert, több helyen betiltott filmet rendezett Krisztus utolsó megkísértése címmel Nikosz Kazantzakisz Az utolsó kísértés című regényéből, Karen King Mária Magdolna Evangéliuma című könyvében pedig azt állítja, hogy Mária Magdolnát a férfisovinizmusból fakadó féltékenységből állították be megtért prostituáltnak, hogy eltitkolják, milyen buzgó munkatársa volt Jézusnak, mert féltek attól, hogy példája alapot szolgáltathat a nők előretöréséhez az egyházon belül, és érvanyagot nyújt majd a női vezetés elterjedéséhez. Az azonban a biblia-történészek által is bizonyított tény, hogy a Magdala városából származó Mária, magdalai Mária, vagy Mária Magdolna, Jézus társa, a keresztény egyházakban a női szolgálat mintája, nem azonos a Jézus által megmentett prostituálttal. A tévedés még 591-ből származik, amikor Nagy Szent Gergely egy prédikációjában Mária Magdolnát azonosította azzal a névtelen bűnös nővel, aki Lukács szerint egy alkalommal kenettel kente meg Jézus lábát. Szent Gergely két különböző bibliai történetet mosott egybe, amelynek sem a szereplői, sem a helyszínei nem azonosak.

Tény az is, hogy a Bibliában bizony kevés a nőszereplő, háromezer személyiség közül még háromszáz sem. Tény az is, hogy a Szentírás bemutat olyan nőket - Ráháb, Debóra, Eszter királyné, Abigail -, akik fontos feladatokat végeztek a társadalom irányításában, olyanokat, akik kimondottan spirituális tevékenységet folytattak, az Ószövetségben például Hulda prófétan? és Anna prófétaasszony, az Újszövetségben Lidia és Priscilla. Ezek a hölgyek nem tagadták meg a férfi tekintélyelvet, hanem éppen a férfiak védelme alatt töltöttek be nagyon fontos szerepkört. Dan Brown pontosan ezt állítja: a világban nem létezik férfi tekintélyelv, hanem csak van férfi és női princípium, és ezeknek a harmóniája adja meg a lét élhetőségét. A Time magazin cikkírója szerint: "A kereszténység története során egy olyan szemlélet alakult ki a férfi és a női szerepekről a társadalomban, a családban és a keresztény hitéletben is, amely a férfit magasabb rendű lénynek állította be a nőnél, és ezzel a nőket hosszú évszázadokra megfosztotta olyan alapvető jogoktól, amelyeket pedig maga a Szentírás biztosítani szándékozott a számukra. A hosszú időre valóban méltatlan társadalmi és egyéb szerepre kárhoztatott nők jogfosztásuk, társadalmi, szellemi, erkölcsi és szexuális kizsákmányolásuk ellen tiltakozva olyan mozgalmat kezdeményeztek, amely úgyszintén számos ponton nem harmonizál a Bibliával."

De térjünk vissza a könyvhöz! A Da Vinci-kód olyan regény, amely megváltoztatta a világot. Nem abban az értelemben, hogy világnézeti változást hozott volna, noha elhintette a kételkedés magvát, hanem hatása kivetült a világra: Párizsban turistautakat szerveznek, amelyen az érdeklődők végiglátogathatják a könyvben szereplő helyszíneket, a regény utolsó oldalain feltűnő skóciai Rosslyn-kápolna gondnoksága pedig kénytelen volt korlátozni a látogatások számát, ugyanis a regény megjelenésétől fogva 56 százalékban növekedett a látogatottsága, egy hónappal a mű megjelenését követően már kilencezren keresték föl a kápolnát, és félő, hogy a jelképektől zsúfolt, tizenötödik századi homokkő-faragványokat a látogatók tapogatásukkal és leheletükkel tönkreteszik. A Firenze, pontosabban Empoli közelében lévő Vinciben (itt, Vinckastélyban született Leonardo 1452-ben, és innét a da Vinci neve is) megtartották "A Da Vinci-kód perét". Bizony, ez engem a boszorkányüldözésre emlékeztet, különösen az, hogy a perben a könyv védelmében senki sem szólalt fel. Renato Bellini helybeli tiszteletes szerint a könyv semmit sem mond el a hit lényegéről, egyszerűen csak misztikus és hamis képet fest a konzervatív római katolikus mozgalom, az Opus Dei céljairól. "A könyv szerint a mozgalom annak a politikai és gazdasági hatalomnak a misztikus középpontja, mely Jézus és Magdolna történelmi igazságát próbálja elkendőzni, ám ez képtelenség" - mondta a tárgyaláson Bellini. Valóban képtelenség, a regény ugyanis ezt nem állítja. Jose Antonio Ullate Az igazság a Da Vinci-kódról című könyvében keresztényellenesnek, tévedésekkel teli, "kocsmai szellemesség?" könyvnek nevezi Dan Brown regényét, ami "ezoterikus hiedelmeken alapul, amelyek tagadják a természetfeletti Isten létezését, valamint olyan szabados etikán, amely a szabad szexualitást hirdeti. [...] A zagyvalékok és a vulgáris hibák mögött az olvasóknak észre kell venniük, hogy a könyv a kereszténységet a szívében támadja. A ravasz krimi mögött a katolikus doktrína és az egyház történetének lerombolási szándéka áll." A végső és támadhatatlan igazságot Martin Lunn mondta ki A Da Vinci-kód megfejtése című munkájában: "Egy regény, bármilyen mértékben támaszkodjon is a valóságra, szükségképpen fikció marad, s nincs ez másképp Dan Brown A Da Vinci-kód című világsikerével sem."

Bővebb információ:                      www.davincikod.lap.hu

           www.sonypictures.com    www.thelostsymbol.com           www.intercom.hu

              

A Szent Grál nyomában
 
Megszámlálhatatlan elmélet született a Jézus és az apostolok által, az utolsó vacsorán érintett serlegről. Ezek közül sok hihetetlennek tűnik, némelyik ésszerűnek látszik, de mindegyik valamiképpen a szellemi felébredés eszméjéhez kapcsolódik. A Grált legtöbben a halhatatlanság ígéretének, az emberi álmok és vágyak beteljesülésének tekintik. Mások úgy vélik, a kehely nem más, mint az örökkévalóság bizonyossága.

A földi élet célja a "mindent tudás" birtokbavétele volt - ezért keresték és keresik a Szent Grált ma is. A szellemtudomány szerint a kehely az égből materializálódott, és Noé vette először kezébe. Sokan azt vallják, hogy a Grál Lucifer koronájának smaragdékszere, amely az alázuhanás után edénnyé alakítva szolgált, s aki birtokolja, képes legyőzni a gonoszt. Megint mások úgy mondják, hogy Sába királynő vitte el, és adta Salamonnak. Van, aki szerint Szemirámisz ajándékozta Melkizedeknek, "Szálem királyának, a fölséges Isten papjának", de az a vélemény sem ritka, hogy Séth visszatért az Édenkertbe, hogy gyógyító írt kérjen apja bajára, s ekkor hozta magával a kelyhet a földi világba, amely mindent képes meggyógyítani.

Arthur király legendája

Ahogy a Szent Grál eredetéről, úgy kinézetéről is számtalan elmélet kering. A jelentése eredetileg "széles tál", amely minden pillanatban ételt és italt nyújt tulajdonosának. Az utolsó vacsorán ebből ivott Jézus és az őt körülvevő apostolok, kereszthalálakor pedig ebbe fogták fel a Megváltó, lándzsa ütötte sebből kifolyt vérét. Az Isten fiának feltámadása után az ereklyét angyalok tartották ég és föld között, majd a Templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Az edény jáspisból való, és aki rápillant, örökké fiatal marad. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja, mert létezése óta szüntelenül őr vigyázza.
A Grál-mítoszok nagy része azonban szorosan kapcsolódik az Arthur legendákhoz is. Az 5. században élt lovagkirály tanítója az ősi kelta-druida hagyomány őrzője, tudója és varázslója, Merlin, aki tisztánlátásával vezeti és oktatja uralkodóját. - "A hősi cselekedetek addig mit sem érnek, ameddig a földi királyságot szolgálják, és nem törnek egy magasabb cél felé" - tanítja Merlin Arthurnak, mikor a lovagkor híres kerekasztal-társasága elindul a Grál keresésére.

Ám nemcsak távoli idők homályába vesző hősök kutattak az ereklye után. Annak erejében hitt Hitler is, aki felettébb áhította a szent tárgyat, amelyben földi hatalma égi biztosítékát látta. Hű csatlósa, Himler vezetésével kerestette lázasan, de eredménytelenül.

A megváltó vérvonala

A témát feldolgozó műveket a katolikus egyház hosszú évszázadokig tiltólistán tartotta. Kérdés, hogy ezek az irodalmi alkotások vajon mivel vívták ki Róma ellenszenvét?
Az egyik hagyomány szerint, a Jézus Krisztus kiömlő vérével jelképpé átlényegülő edény más értelemben is kapcsolódik a vérhez, a vérséghez. Egyesek Jézus családvonalának titkos, ma is meglévő folytatását vélik felfedezni és tisztelni a Grál hagyományban. Ez az értelmezés abból indul ki, hogy Jézusnak volt felesége, mégpedig Mária Magdolna, így a Grál az asszony méhe, a Megváltó vérvonalának továbbvitele, tehát az e kapcsolatból születettek, és az őket követő utódok szimbóluma. Állítják, hogy a Templomos lovagrend tagjai Jézus vérrokonai voltak. Nem véletlenül küldték őket a Szentföldre, céljuk az volt, hogy Salamon templomából Európába hozzák a kincseket. A kincsek között volt a Jézus családfájára vonatkozó dokumentum is. Ennek oltalmazói voltak a vöröskeresztes lovagok, a Szent Grál őrzői.
Jézus földi halála után a rokonai és követői elmenekültek Jeruzsálemből, néhányan Marseillesben telepedtek le. Beházasodások révén a későbbi frank uralkodók családjába is bekerültek. 1209-ben, III. Ince pápa utasítására a keresztes hadak kiirtották a Pireneusok északkeleti lábánál levő tartományok védtelen lakosságát. Az itt élő katharok, vagy albigensek, még hittek a reinkarnációban, elutasították a katolikus egyház tanításait. A fizikai világot sem értékelték igazán, az életutat, amit mindenkinek végig kell járni, csupán próbakőnek tekintették. A perfectek, a katharok főpapjai az ostrom hevében kimenekítették a titkos, szent tárgyakat Montségur várából, így azok biztonságos helyre kerültek. Azóta is keresik a Szent Grált.

Mária Magdolna méhe

Titokzatos kelyhek többször is felbukkantak a középkorban. Az Anjouk birtokában is volt ilyen, azzal a babonával kísérve, hogy "aki iszik belőle, az meglátja Jézust és Mária Magdolnát". Akik azt gondolják, hogy Mária Magdolna méhe a szent kehely, a párizsi Notre-Dame -ra mutatnak, amelynek formája valóban anyaméhre hasonlít.

   Egy másik történet szerint, arimathiai Józsefet megvádolták Jézus testének eltulajdonításával, ezért börtönbe zárták. Kiszabadulása után egy 12 főből álló csoporttal elvitte a kelyhet Angliába - egyesek szerint Avalonba. Itt elkészítették az utolsó vacsora asztalának pontos mását, és felépítettek egy templomot, Máriának felajánlva. Ez a szent hely vált a Grál őrzőjévé. Nagy Lajos is "Grál - ivadék" volt, bensőséges kapcsolat fűzte a magyar alapítású Pálos rendhez, ahol 1786-ig tartották arimathiai József ünnepét. A Grál - keresők szerint a kereszténység előtti kelta vallás két talizmánjának, Dagda üstjének és az uralkodói hatalom jelképének eszmei hordozója lehet a kupa. C.G. Jung és követői úgy tartják, hogy a Grál azt a belső teljességet szimbolizálja, amit az emberek mindig is kerestek. 

                     /idézet az EZO élet magazin 2009. június-i számából. www.ezo.tv /

             

Illuminátusok - Angyalok és démonok a világuralomért

A nyár kétségkívül egyik legtöbb nézőt vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek.

A nyár kétségkívül egyik legtöbb nézőt vonzó filmje az Angyalok és démonok, amit sokan a nagy vitát kavaró Da Vinci kód folytatásának tekintenek. A történet ez alkalommal a Vatikánvárosban játszódik, főszereplői pedig az illuminátusok. A Rend, amelynek a katolikus egyház a legősibb ellensége. A Rend, amely minden bizonnyal a mai napig működik.

Valóban ők irányítják a világot?
Sokan úgy vélik, Dan Brown nem tesz mást, csupán elméleteket gyárt. Ha viszont ez így van, akkor miért fordulhat elő az, hogy a római katolikus egyház ennyit foglalkozik vele, a könyveivel, és a könyvei alapján készült filmekkelő Úgy tűnik, Dan Brown író, művészettörténész nagyon is felkeltette a Vatikán érdeklődését, amelynek egyik oka, hogy a Da Vinci-kód, majd az idei nyár egyik legnagyobb slágerfilmje, az Angyalok és démonok alapjaiban rengetheti meg az egyházba vetett hitet.

Az elit társasága
Az Illuminátus Rendet Adam Weishaupt kánonjogi tanár (1748-1811) 1776 május elsején alapította Inglostadtban. Igaz, Illuminátusokról az ő megjelenése előtt is lehetett hallani, viszont ma már kizárólag Weishaupt követőire használjuk ezt a kifejezést, aki még diákévei alatt keveredett a szabadkőművességbe. A Rend nagyon gyorsan magába olvasztotta a szabadkőművesség vezetőit. A szervezet rögtön el is kezdett dolgozni a tervükön, amelynek lényege az új világrend volt, amit a "Protocols of the Elders of Zion" nevű dokumentumba részletesen le is írtak. Különös módon taglistát, egyéb dokumentumot soha nem találtak, ezért tulajdonképpen csak találgatni lehet, hogy mely korokban kik voltak a követői. A történészek abban egyetértenek, hogy az Illuminátus Rend általában az elitből, a felső tízezerből verbuválta tagjait. Az Illuminátusok által megálmodott új világrend hét pontban foglalható össze:
1. minden fennálló kormányzat megdöntése
2. a magántulajdon eltörlése
3. az öröklés megszüntetése
4. a patriotizmus felszámolása
5. a vallás megszüntetése
6. a házasság eltörlése
7. egy világkormány létrehozása
Egy mondatba összefoglalva: a cél nem más, mint létrehozni egy olyan szervezetet, amely az egész világ felett áll.

De vajon sikerülhet az illuminátusok terve? Ha kíváncsi a válaszra, olvassa el a róluk szóló cikket az Ezo élet magazin ötödik lapszámában.

        

Atlantisz

Az elsüllyedt birodalom

Atlantisz évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, eltűnése, pusztulása számtalan legenda és találgatás forrása lett. A civilizációjáról festett képet a mindenkori korszellem alakította, pusztulását pedig isteni büntetésnek tartották, még akkor is, ha természeti erők hatására következett be. Egykori helyének megtalálása mindig is vonzotta a kutatókat, de földrajzi elhelyezkedéséről máig csak feltételezések láttak napvilágot. Ám egy új felfedezés talán véget vethet a találgatásoknak. De ne menjünk a dolgok elébe.

Atlantisz létezéséről Platón írt először, Timaiosz illetve Kritiasz című dialógusaiban. A filozófus szerint ez a földrész Héraklész oszlopaitól, a mai Gibraltári-szorostól nyugatra terült el. Több mint kilencezer évvel ezelőtt történhetett a terület tragikus pusztulása. Földrengések és árvizek következtében egyetlen nap alatt a tengerbe süllyedt. Platón ismereteinek forrása Szolón, az athéni tudós volt, ő pedig egyiptomi papoktól hallotta a történetet, és a papirusztekercseket is megtekinthette, amelyekre Atlantisz történetét írták.
Nem csoda, hogy több ezer éve izgatja a kutatókat, az álmodozókat és az okkult tudományok művelőit ennek az eltűnt civilizációnak a sorsa. Platón leírásából kiderül, hogy az itt élő nép mesésen gazdag volt. Bővelkedtek természeti kincsekben, nemesfémekben, drágakövekben és élelemben. Ám, amikor az egész világra ki akarták terjeszteni hatalmukat, az istenek elhatározták, hogy nagyravágyásuk miatt megbüntetik őket, és egyetlen éjszaka alatt a tenger fenekére süllyesztették birodalmukat. A legenda szerint a szigeten egy nagyon nemes emberi faj élt, amelynek tagjai rendkívüli tudás birtokában voltak. Ők uralták az Európával és Afrikával folytatott, virágzó kereskedelmet. Az atlantisziak fejlett technológiával rendelkeztek, Ők alkották meg a szfinxet, illetve tanították piramis építésre az egyiptomiakat és a majákat. Minden óriásépítmény az ő nevükhöz fűződött a Földön. Szigetükön pompás hegyek védelmezték őket a kegyetlen északi széltől, vad és szelíd állatok sétáltak szabadon, a réteken és erdőkben.
A paradicsomi sziget tíz vidékén egy-egy király uralkodott, tökéletes egyetértésben, hiszen mindannyian Poszeidón leszármazottai voltak. A tengerek és a földrengések fejedelme a világ felosztásánál kapta meg Atlantiszt. Itt kötött házasságot a halandó Klétóval. Leszármazottai az atlanteuszok, Poszeidón tiszteletére aranytemplomot építettek, amelynek homlokzatát ezüsttel borították. Bent az istenség aranyszobra állt, amint harci kocsiját irányítja, amelyet hat szárnyas ló húz. A templom közelében forró és hidegvizű források táplálták a gyűjtőmedencéket és a fördőket. Szemet gyönyörködtető kertek és lóversenypályák sorakoztak, s a kikötőben teljes felszereléssel várakoztak a hajók.
A római ihletésű mítosszal ellentétben a múlt század talán legkiválóbb filozófusa, az Akasha krónikában olvasni tudó Rudolf Steiner szerint, Atlantiszon még egészen másfajta lények éltek, mint a mai ember. Akkor még az emberek androgünök, vagyis kétneműek voltak, és szoros kapcsolatban álltak az égiekkel. Azt is mondhatnák a kozmosz szellemeinek irányítása alatt álltak. Hatalmas kristálypalotákat építettek, és a mai értelemben halhatatlanok voltak, nem ismerték a betegségeket. Akkoriban a bolygón Atlantiszon kívül még két másik földrész, Múr és Lemúr is fontos szerepet játszottak, ezeket azonban senki nem keresi. Azóta a külső és belső természeti erők hatalmas változásokat hoztak bolygónk földrajzi viszonyait illetően. De hol is keressük a mai térképünkön Atlantiszt?
A 16. században I. Erzsébet csillagásza, dr. John Dee az újonnan felfedezett Amerikát tartotta a titokzatos kontinensnek. A 17. század végén a svéd Olof Rudbeck Svédországnál kereste a tengerbe merült földrészt. Az idők folyamán a kutatók számtalan helyet jelöltek meg Ausztráliától Brazílián át Máltáig, de még Grönland neve is felmerült, mint lehetséges terület.
A spanyol Francisco Lopez de Gomora 1522-ben úgy vélte, hogy az amerikai őslakók Atlantiszról származnak. Döntő bizonyítéka az volt, hogy azték nyelven az "ati" vizet jelent. A Troano maja kódex fordításánál több spanyol püspök is kapcsolatot talált az ősi egyiptomiak, a maják és az atlantisziak között. A tudomány köreiben legelfogadottabb nézet szerint, Platón írásait Kréta egykor nagyhatalmú minószi kultúrájának gyors bukása ihlette. Itt egy hatalmas vulkánkitörés okozott végzetes katasztrófát.
Sokan szentelték életüket és vagyonukat Atlantisz felkutatásának. Az angol Percy Fawcett ezredes, aki egyben geodéta volt, 1913-ban a Brazil Állami Levéltárban talált egy 1700-ban íródott kéziratot, amely egy elhagyatott, őserdei városról számol be. Ennek leírásában az épületek kvarckristályból készültek, sok hatalmas szobor van mindenütt, melyek anyaga megegyezik az épületek anyagával. Az angol katonatiszt ennek nyomán több expedíciót szervezett a város felkutatására, de a csoport tagjai közül senki nem tért vissza.
1968-ban már általánosan elterjedt az a nézet, hogy a földrész az Atlanti-óceánba süllyedt. A Bahamákon, Bimini szigete mellett, egy könnyűbúvár víz alatti különlegességre lelt. Megmutatta dr. J. Mason zoológusnak, aki nagyon szeretett régészkedni. A hosszan elnyúló területet különféle vastagságú, négy- és sokszögletű kőlapokkal burkoltak. Némelyik kő súlya eléri a tíz tonnát, s akad közöttük ötszáz méter hosszú is. Azóta is több márványoszlopot és rozettát találtak itt. Dr. R. Cedric Leonard néhány templomszerű romot tárt fel a tenger alatt, az Androsz sziget mellett. A víz alatti kutatások jelenleg is folynak.
Az 1900-as évek közepén Edgar Cayce, az akkori idők legnagyobb látnoka a következőket mondta Atlantiszról: - Atlantisz templomának egy része előkerül majd a történelem üledéke alól, Bimini közelében a tenger fenekén.- Cayce szerint a katasztrófát a napenergiával való visszaélés indította el. A tűzkövek - ahogy ő nevezte ezt a kristályt - az emberi szem számára láthatatlan sugarakat bocsátottak ki, amelyek azonban mindenen áthatoltak. Ezek éppúgy lehettek a halál, mint - energiaként - az élet forrásai. A kristályt a Nap sugarai aktivizálták - mondta Cayce. A csiszolt prizmák vagy üveglencsék segítségével az összegyűjtött sugarak működtették a különféle közlekedési eszközöket (vasutakat, hajókat is). Nem szándékosan ugyan, de túl magas fokozatra állították a berendezést, és ez okozta a pusztító erők elszabadulását. Ekkor az óriássziget öt részre szakadt, majd újabb romboló erők léptek működésbe, melyek hatására mindegyik a tengerbe merült. Ezt a sugarat a tudósok csak huszonöt év múlva fogják felfedezni. " Atlantisz jelt ad majd magáról a világnak: a századfordulón a szigetek kiemelkednek hullámsírjukból" - szól a látnok. A megjövendölt időben a kaliforniai egyetem kísérleti fizikusai bejelentették: az antineutronok elvileg egyesíthetők az antiprotonokkal és az egyesülésből létrejön az "antianyag". Ha az ez közönséges anyaggal kerül kapcsolatba, egész tömege energiává alakul, nem csupán egy kis töredéke, mint maghasadás, vagy a magfúzió esetén.
Talán végre pont kerülhet a történet végére, hiszen nemrég egy műhold jóvoltából különös rajzolat vált láthatóvá az Atlanti-óceán fenekén, a Kanári-szigetek közelében. A szabályos négyszög alakú mintáról a szakértők azt állítják, hogy semmiképpen nem lehet a természet műve, így meggyőződésük, hogy ember alkotta leletre bukkantak. Azonban feltehetően még sokáig kell várnunk a bizonyosságra, hogy valóban az ideálisnak képzelt civilizáció egykori lakhelyét találták-e meg. Valamint kérdés az is, hogy milyen titkokat tartogathat még ez az óceán mélyén rejtőző, Wales nagyságú terület.
Az egyiptomi kapcsolat

- Egy felirat, amelyet a mükénei Oroszlánkapun tártam fel, arról tudósít, hogy Miszor, akitől a felirat szerint az egyiptomiak származnak, Thot egyiptomi isten fia volt, ki pedig egy atlantiszi papnak a fia, aki beleszeretett Chronos isten egyik leányába, és emiatt menekülnie kellett. Hosszú hányódás után Egyiptomba jutott. ? építette az első szaiszi templomot, és ? tanította a papokat anyaországának bölcsességére"- írja Heinrich Schliemann, az egyebek mellett Mükénét és Tróját is feltáró régész.  

             

Peru, az inkák öröksége

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, ?rhajósra emlékeztet? emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak.

Amazonas-vidéki majom, óriás kolibri, ?rhajósra emlékeztet? emberforma. A Föld legszárazabb vidékeinek egyikén gigantikus rajzok sorakoznak. Máig kérdés: vajon hogyan készülhettek a Nasca-vonalak? Arra sincs pontos válasz, hogy erőd, vagy szent imádságok helye volt anno az inkák mestermunkája a Macchu Picchu? Megannyi rejtély övezi Perut, köztük a legutóbbi ásatások, melyek 9000 éves kultúra nyomaira bukkantak.

 

Peru jegyzettömbje

Peru déli partvidékét ma inkák lakják, de az ie. 500 és isz. 500 közötti időkben egy indián népcsoport, a nazcák telepedtek le a területen. A kutatások szerint őket dicsérik a hatalmas ábrák, amelyeket a sivatag agyagjába véstek. A feltételezések szerint a csaknem 200 km hosszú rajzhálózat úgy született, hogy a földet bizonyos helyeken teljesen lekaparták, így előtűnt az alsó, világosabb földréteg.

A legkorábbi vonalak állati és növényi alakzatokat ábrázolnak, majd ezek kombinációit: pl. van bagolyfej? ember, és kígyócs?r? madár is. Később, ezeket keresztezve kerültek a sivatagba a geometrikus írások/rajzok. Érdekes, hogy mindegyik egyetlen, folytonos vonalból áll, akad olyan, amelyik 300 méter hosszú. Mivel a régészek nem találtak állatok jelenlétére, illetve használatára utaló nyomokat, vélhetően mindez kézzel készült. De vajon hogy?

Leszállópálya vagy öntöz?rendszerű

Az alakzatok csak bizonyos időjárási körülmények esetén látszanak a magasból. Annak idején a nascák nem ismerték a repülést, mégis olyan precízen futnak a vonalak, hogy azok kilométerenként is legfeljebb 1- 2 métert térnek el. Vannak egyéb furcsaságok is: a pók figura például a világ egyik legritkább, amazóniai pókfajtáját ábrázolja, olyan részletességgel, amely csak mikroszkóp alatt lenne látható. De hogyan kerültek volna a nascá az ?serdőbe?
Nem csoda, ha Erich von Daniken szerint földönkívüliek munkáiról van szó, akik vélhetőleg ?rhajóik leszállópályáit jelölték azokkal. Akad, aki óriási atlétapálya maradványainak tartja a vonalrendszert. Dr. Paul Kosok szerint a Nazca hátság "a világ legnagyobb csillagászati könyve", szerinte a vonalakat csillagászati naptárnak használták. Dr. Maria Reiche, német csillagász és matematikus teóriája szintén arról számol be, hogy a vonalak a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok helyzetét jelölték, ennek alapján állapították meg a vetés és az aratás idejét, a nap- és holdfogyatkozást, a napfordulókat, és a tavaszi illetve ?szi napéjegyenlőséget is. Dr. Hans Horkheimer perui történész és Tony Morrison brit filmrendező egészen új szempontból közelített a rajzokhoz.

Elméletük alapján minden vonal egy családhoz tartozott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. Zelkó Zoltán szerint a vonalak egy öntöz?rendszer emlékeit őrzik, mint ahogy nemzetközi geodéták is azon a véleményen vannak, hogy az ábrák föld alatti víztartalékokat jelöltek annak idején. Az 1930-as évektől a rajzhálózat tájékozódási pont lett a repül?pilóták számára, az UNESCO 1994-ben pedig a Kulturális Világörökség részévé nyilvánította azokat.

Macchu Picchu, az Öreg csúcs

A hagyomány szerint a várost Pachacutec inka király építtette, az 1460-as években. A település újkori felfedezése 1911-ben történt, amikor még f?leg indiánok menedékhelyeként szolgált. Anno Nap-tisztelet és a titokzatos szertartások színhelye volt, ahol a nők voltak többségben, a Nap-templomot is a Nap-leányai őrizték. Valójában azonban valamiféle erőd lehetett, amelyen erőszakos beavatkozásnak nyoma sincs; nem falak védték, hanem a természet. Lakói valószínűleg vízhiány miatt hagyták el.
Méretei és kialakítása, megtervezettsége és ésszerősége mai szemmel is bámulatra méltó. Az inkák csaknem római színvonalon építkeztek. Kavics- és agyagrétegekkel alakították ki az altalajt, amire termékeny földréteget hordtak a folyóból. Ennek tetejébe habarcs nélkül rakták egymásra a hatalmas köveket. Az épületek - tetejüket kivéve - mind épségben fennmaradtak, köztük mezőgazdasági teraszok, lakóházak, vallási- és szertartási célokat szolgáló kegyhelyek.
A település egy teljes hegycsúcsot elfoglalt. Felfedez?je, Hiram Bingham, a Yale Egyetem történésze, aki 1911-ben járt itt először, s az akkori kormányzótól engedélyt kapott, hogy ásatásokat végezzen és a leleteket restaurálás céljából az Egyesült Államokba szállítsa. A professzor több mint 100 sírt, 555 db kerámia, 220 db bronz, réz és ezüst ékszert, és szerszámot talált, s egyúttal 109 női, 22 férfi és 4 gyermek csontvázra bukkant. A mai napig komoly csatározások folynak a leletek tulajdonjogáért, f?leg, amióta a romváros az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségének része, 2007-ben pedig a Világ Hét Új Csodájának egyike lett.

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. júniusi számában. Keresse az újságárusoknál!

           

A kristálykoponyák rejtélyes titkai

Különös lelet egy maja piramisból - Megtalálója azóta is őrzi és beszélget vele - Hajjal csiszolt k? - Éppúgy tárolja az információt, mint a számítógép - Üzenetét az indiánok legendái őrzik - Földöntúli vagy azon kívüli információk?

Közép-Európa dzsungeleinek mélyén eltemetve egy elveszett város romjai között egy fiatal hölgy 1920-ban felfedez egy csodálatos kristálykoponyát. Angliából érkezett édesapjával, Mr. Frederic Mitchell-Hedges-el, hogy régészeti ásatásokat végezzenek Belize őserdeiben, keresve a híres maja települést, a "Zuhanó Kövek Városát".

Az archeológiai feltárás alkalmával így találta meg Anna a furcsa leletet: - Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy felmásszak a legmagasabb piramis tetejére. Persze szigorúan tilos volt felmászni bárhová is, hiszen a kövek nagyon lazán illeszkedtek egymáshoz, és veszélyesek voltak. Miután végre felértem a piramis tetejére, mérföldekre elláttam. A nap erősen sütött, s valami a szemembe villant. Valamivel alattam volt egy hasadék, ahonnan tükröződött valami. Nagyon izgatott lettem. Gyorsan lerohantam szólni édesapámnak, aki persze nagyon összeszidott, mert felmentem oda.

Másnap reggel apám az összes emberével felment a hasadékhoz, ahol napokig hordták a köveket, míg egy megfelelő szélesség? nyílást sikerült kialakítani. Engem engedtek le a testemre erősített köteleken, fejemen zseblámpával. Lassan süllyedtem a sötétségbe. Nyugtalan lettem, hiszen kígyók és skorpiók lehetnek odalent. Ezért gyorsan felkaptam a tárgyat, bebugyoláltam az ingembe, és szóltam, hogy gyorsan húzzanak fel".
Mikor Annak felért, letörölte a tárgyról a port. Ekkor látta meg, hogy egy teljesen átlátszó, kristályból kifaragott emberi koponyát tart a kezében, amely varázslatosan szórta szét a nap sugarait. Édesapja kivette kezéből, és felemelte a nagy fáradtsággal előhozott leletet, hogy ?k is lássák. A helyben toborzott munkások örömükben nevettek, sírtak, kiabáltak, leborultak, megcsókolták a földet, és ölelgették egymást. Olyan volt, mintha egy ősi és hatalmas erő tért volna vissza azok közé, akik akkor, ott jelen voltak. Örömtüzet gyújtottak, dobok szóltak, a maják leszármazottai madártollakkal, jaguár b?rökkel felékesítve rituális táncot jártak a koponya körül. Kantálás és énekszó töltötte be a teret. Közben a dzsungel felől, a környez? falvakban élők közül is számosan érkeztek, mintha valami ideszólította volna őket. Az ünnepség napokig tartott. Az egyik idős varázsló a következőket mondta: "A tárgy több mint százezer éves, és az egyik magas rangú papunkról mintázták, hogy megőrizzék számunkra a bölcsességet. A koponyát beszédre is lehet bírni".
A lubaantuni ásatások 1927-ben már a vége felé közeledtek. Mitchell-Hedges úr lelkén viselte a helybeli indiánok sorsát, tisztelte szokásaikat, ugyanakkor igyekezett segíteni is őket. Gyógyszereket hozott, munkát adott, embereit megbecsülte. A koponyát visszaadta a falunak, akik oltárt emeltek a tiszteletére. Apa és leánya hazaindult Angliába. Az indiánok megbecsülésük jeleként megajándékozták ?t az értékes kinccsel, amellyel visszatértek Angliába. A kristálykoponya első tudományos vizsgálatára csak 1964-ben került sor, majdnem negyven évvel azután, hogy megtalálták. Anna Mitchell-Hedges egy restaurátornak, Frank Donaldnak adta át a koponyát, aki hat éven keresztül igyekezett megfejteni rejtélyét. Vizuális, és fényképészeti eljárásokat, polarizált ultraviola- és infra fényforrásokat alkalmazott, és röntgenkészüléket használt. Mikroszkópja segítségével egy új, rendkívüli fénytant ismert meg. A lelet szájpadlása közepén egy széles, síklap van lehelyezve, amely egy negyvenöt fokos prizmára hasonlít. Ez a felület a koponya szemüregeibe vetíti a külvilág fényeit. A tűz lángja élő hatást kölcsönzött a fejnek.
Az első prizma mellé véstek egy másikat, amely egy olvasószemüveghez hasonlóan működik.
A fejben lévő tizenhat centiméteres fúrt csatorna, amely mentes minden zárványtól. Ezen keresztül az írott szöveg torzulásmentesen olvasható. A lelet hátulja olyan akár egy fényképezőgép lencséje, amely minden mögötte lévő fényt összegyűjti, és a szemgolyóra tükröz. Ezt láthatta meg Anna, a felfedez?je. A járomíveket a pofacsontok mellett domborúan vésték ki, ezért olyan mint az emberi koponya. Ezt a módszert egyetlen szobornál, sehol a világon nem alkalmazták. Ezeken a járatokon keresztül hatoló fény megdöbbentő optikai jelenségeket produkál. A mai napig nem tudták meghatározni sem a kristály keletkezésének, sem a koponya készítésének a korát.
A tárgyat 1970-ben Hewlett-Packard kaliforniai, Santa Clara-beli laboratóriumába vitték tesztelni. Oda, ahol a világon először alkalmazták a kvarctechnológiát. A cég a világ legnagyobb preciziós kvarckrisály gyártója. A modern számítógépekben az információt parányi sziliciumkristály-chipek tárolják. Ezek adják a computer memóráját. Vajon, miért pont ezt az anyagot, ezt a kristályt választották az ?sök a különös koponya elkészítéséhez? A laboratóriumban két fontos vizsgálatot végeztek, és egyértelműen arra az eredményre jutottak, hogy az egy tömbből kifaragott tárgy egynem?, és csodaszámba men? tisztaságú kristályból származik. Az egyik kutató kijelentette: "Nincs mód a korának meghatározására. Ahogy a rá irányított fényforrásokat elmozdítjuk, a fénytörési jelenségek szinte hipnotikus állapotot képesek előidézni".
Az idők során több hasonló, kisebb koponya is előkerült. A British Múzeumban jó néhányat őriznek belőlük. A fejek mellett egy szintén kristályból készült, és egy tömbből faragott serleg is a gyűjtemény részét képezi. Az ősi kupát a mexikói Monte Albani-ban végezett ásatások során találták a hetes sírban. Kisebb fejeket a világ több múzeuma is őriz. A legszebb és legkülönlegesebb mégis a Mitchell-Hedges ereklye, amelyen a legizgalmasabb vizsgálatot 1986-ban végezték. Törvényszéki rekonstrucióval "életrekeltették" a koponyát, ugyanis elkészítették az arc hasonmását, amilyen életében lehetett. Megdöbbent? módon egy női fej rajzolódott ki a szakemberek keze alatt. Papn? volt-e, vagy uralkodó, azt persze senki sem tudja.
Egy novajo-indián legenda szerint a koponyákat a megszenteltek készítették, és a csiszolásra a saját hajukat használták Ez az anyag a lélek számára olyan, akár egy antenna: információt közvetít, ugyanakkor az adott ember egész földi élete is kiolvasható belőle. A koponyák feltehetően rendkívül hosszadalmas készítése során tehát a megszenteltek összes tudásukat "átörökítették" a kristályba. A fejek tehát az emberiség bölcsességét, tudását őrzik, miként a számítógép chipei az információt. Az ?sök hite szerint a megszenteltek kétszázötven-ezer évvel ezelőtt jöttek a Földre, a tizenkét lakott bolygó közül az egyikre, amelyen a legkevesebben éltek akkor. Ezért tizenkét koponyában a tizenkét bolygó ?studását rejtették el. A legenda úgy szól, hogy idővel mind a tizenkét fej előkerül. Ám létezik egy tizenharmadik is, amelyet ametisztből csiszoltak, és "Bárka" a neve.
A rejtélyes koponyák nem véletlenül kerülnek elő éppen a mi korunkban, mivel az emberiség bajban van, jóllehet üzenetüket a legmodernebb laboratóriumok helyett a sokak számára különös képesség? emberek képesek csak megfejteni. A maják azonban már tudtak valamit, hiszen az ?sök úgy tartották: "ha nem változnak meg az emberek, 2012-ben az idő lejár, és leszáll a szürkület".

Déri Zsuzsánna
Ismét lesz Magyarországon Koponya meditáció
Sue Kitts volt az egyik előadója a magyarországi Nemzetközi Kristálykoponya Fesztiválnak 2008 októberében. 2009-ben ismét eljön, hogy jobban megismerkedhessünk a Koponyákkal.
Vezetésével ismét lesz közös meditáció. A csiszolt tárgyakból áradó energiákkal ismerteti meg a hallgatóságot.
A Nemzetközi Kristálykoponya-társaság három kategóriába sorolja a kristálykoponyákat:
1. Új vagy jelenkori kristálykoponyák, melyeket ma élő mesterek, a hagyományos csiszolási technikával készítenek. Napjainkban is több ezer készül belőlük.
2. Régi kristálykoponyák-melyeket több száz évvel ezelőtt, de inkább 1000-1500 évvel megelőzően készítették az akkori csiszolási eljárásokkal. Régmúlt kultúrák és civilizációk hagyatékai.
3. ősi kristálykoponyák, melyek kora minimum 2000 évesre tehetőek.
A kristály beszél- médiumi üzenet

Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek segítségét a helyi rendőrség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, arra is képes, hogy a kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Itt olvasható egy ilyen "szeánsz" rövidített anyaga. 

 -Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, melyet ti "kristálykoponyának" hívtok... Elmondom hát nektek, hogy sok-sok évezreddel ezelőtt alkották, egy magasabb intelligencia tagjai... Egy olyan civilizáció alkotta, mely megelőzte azokat, akiket ti "majáknak" hívtok. A mi civilizációnk szintje, ahogyan ti mondanátok, "akkoriban", sok tekintetben fejlettebb volt, mint amilyen a tiétek most...

Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét...Nem az általatok "fizikainak" nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat hatalma öntötte.

A világ java része, amit mi teremtettük, a szellem erejével jött létre. A szellem teremti az anyagot. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a kristálytechnológia a maga részletességében is rendelkezésére fog állni azoknak, akik megértették...hogy a kristály az élő anyag, és hogy a szellem az anyag szerves része...
Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra... Formája megkönnyíti a számára, hogy az elméhez csatlakozzék, anélkül, amit ti személyiségnek hívtok... Ti azonban tisztelitek a személyiséget, a fejet, az agy keretét... így az edény ebben a formában ?rzésre és oltalomra talált a korok során... Az edény földi életének hossza 17 000 esztend? volt... Generációról generációra örökítették, csiszolták homokkal és sz?rrel... és sértetlen maradhatott.

Információt akarsz kapni a szellem többi tárolóedényével kapcsolatban... További edények fognak előkerülni... miután számosan vannak még... miután sem egyetlen ember, sem egyetlen szellem nem birtokolhatja az összes tudást... Az edények mindegyike tartalmazza az információt, hogy hol található meg a többi...
Egyet ott adunk át nektek, ahol jeleket hagytunk a földben... és fent a hegyekben... Egy váratlanul kerül majd elő a régióból, amit ti "Dél-Amerikának" hívtok... Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok "Atlantisznak" hívott elveszett civilizáció felmerül előttetek... és arra ösztönzünk benneteket, hogy fedezzétek fel az általatok "Bimininek" nevezett területet... Mi majd irányítunk benneteket... megmutatjuk nektek, amit ti "templomnak" hívtok... Ez volt az a terület, ahol a kommunikáció zajlott a Föld és a többi rendszer között...

Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos tudásnak lesztek birtokosává... A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van... De az idő még nem jött el... Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek... és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén... De ti nem találhatjátok meg azokat, ahogy ti mondjátok a "ti időtökben"... Túl veszélyes lenne az embernek birtokolnia ezt az információt... túl korai az evolúció szempontjából... "mert az  emberiség még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör"....
Fotók:

1. A Mitchell-Hedges által megtalált lelet
2. A British Múzeum laboratóriumában vizsgált tárgyak
3. Vizsgálat Hewlett-Packard laboratóriumában
4. Egy ufo holografikus képe a fej belsejében
5. A törvényszéki szakértők munkája egy női arcot eredményezett

        

Mentalisták

Csodálatos képességek vagy ügyes b?vésztrükkök?

A középkorban máglyára kerültek azok, akikről kiderült, netán csak feltételezhető volt, hogy a "normálistól" eltérő képességekkel bírnak. A boszorkányüldözések hosszú évszázadai után egyszerűen tébolydába zárták azokat, akik bármiben is kilógtak a sorból. A múlt században azonban már nem üldözték, sőt, megkülönböztetett figyelmmel kísérték a különleges mentális képességeket. De hányadán állunk 21. század elején a paranormális, azaz eddigi tudományos ismereteinkkel meg nem magyarázott jelenségekkelő

Hányadán állunk a telepátiával, a levitációval, a távhipnózissal, az auraérzékeléssel, a tisztánlátással, a gyakran emlegetett hatodik érzékkel, a majdan bekövetkező események előrevetítésével és mindazokkal a különös képességekkel, amelyekről beszélünk ugyan, de hisszük is meg nem is, hogy valóban léteznek. Mivel az emberek elenyész?en csekély százaléka hiszi el magáról, hogy akár ? is képes volna az érzékszerveken kívüli (ESP) érzékelésre, a többség személyes meggyőződés híján csak csodálkozik, hogy ilyen is van.
Nem meglepő, hogy közkedveltek lettek a témáról szóló könyvek és filmek.
Az évszázadokon át titkos, csupán a beavatottak számára hozzáférthető okkultista, vagy ezoterikus tudáskincs ma már nem számít tiltott gyümölcsnek, bárki által elérthető lett. Ezt kihasználva, futószalagon jelentek és jelennek meg a többség számára csak hátborzongató élményt kínáló bestsellerek. Nehéz kiválasztani közülük, hogy melyek szolgálnak pusztán hatáskeltésre, illetve melyek azok, amelyek valóban megtörténhetnek. A műfaj egyik nagymestere Stephen King, akinek számtalan könyvét megfilmesítették, és a magyar televízióban ma is futnak az ezekből készült, világszerte népszerű sorozatok, mint például a Holtsáv (The Dead Zone).  Biztos kasszasikert jelent, ha egy film f?hőse valamilyen különös adottsággal bír, médium, léleklátó, jövend?mondó, gondolatolvasó, de mindenesetre elviszi a nézőt abból a valóságból, amelyben él. Ugyanakkor egyre többen fedezik fel, hogy a hatodik érzék nem is olyan különleges adottság, csupán oda kell figyelnünk a jelekre. A titkos, üldözött jelenségek lassan a mindennapok részévé váltak, a felmérések szerint például az amerikai lakosság több mint hetven százaléka hisz a természetfölötti jelenségekben, s bár meglehetősen eltérő formában, de a túlvilági életben, az újjászületésben is.

Természetesen a tudósok figyelmét sem kerülhették el a jelenségek, de ?k is az öt érzékszervük valamelyikével kívánják vizsgálni, bizonyítani olyan jelenségek mibenlétét, amelyekre azok teljességgel alkalmatlanok. A laboratóriumi kísérletek elsősorban azzal a céllal zajlanak, hogy kiderüljön: miként lehetne állami szinten is kihasználni ezeket a lehetőségeket. Az eredmények döntő része persze éppoly titkos, mint korábban az egész témakör volt. A filmipar jóvoltából mégis lehet némi sejtésünk a felhasználás módjáról, hiszen már a háborús akció- és kémfilmekből sem maradhatnak ki a "paranormálisok", akik sajátos módon segítenek az ellenség legyőzésében.
S míg korábban a hagyományos szavak is elegendőnek bizonyultak a megszokottól eltérő képesség? emberek vagy jelenségek leírására, ma újabb és újabb elnevezések születnek annak érdekben, hogy felkeltsék a témától lassacskán megcsömörlött nézők figyelmét. Ilyen fogalom a mentalista is, amely - mi sem természetesebb - egy filmsorozat címe is egyben. A mentalizmus leginkább a parafenomén jelenségekhez köthető, de nem természetfeletti erőktől származtatják, hanem agyunk hatalmas kapacitásának tágabb kihasználásából. Mindez a mindenkiben létező csodálatos képességek felismerésére, használatára buzdít. A mentalitás ismert fogalom, lelki alkatot jelent, amely a legkülönbözőbb kérdéseket is azonos, jellegzetes felfogással szemléli és ítéli meg. Ugyanakkor a mentális melléknevet az elmebeli folyamatokra használják. Aki nincs a mentális képességeinek a birtokában, az beszámíthatatlan. A kettőből pedig egyenesen következik, hogy mindaz, amely az elménkben zajlik, kihat a lelkiségünkre is.

A mentalista tehát éppúgy lehet médium, tisztánlátó, gondolatolvasó, vagyis bármely, a parapszichológia témakörébe utalt jelenség képviselője. S ha mindezen "csodákat" bizonyos elmebeli képességnek tulajdonítjuk, még sokáig várhatunk a hivatalos magyarázatra, hiszen az agykutatás jelenleg is gyermekkorát éli, és egyelőre az álmok keletkezésére sincs megnyugtató elképzelés. Mégis ez utóbbiak kínálják a paranormális jelenségek legkézenfekvőbb megértését. Álmodni ugyanis mindenki szokott, és anélkül, hogy öt érzékszerve bármelyikét használná, az álmában valóságosnak tetsz? élmények átélése során hall, lát, cselekszik, érez, holott nincs is éber tudatánál. Ilyenkor a "harmadik szemével" lát, amelynek létezése ősidők óta természetes volt.

A természeti népeknél a mai napig az úgynevezett varázsló a közösség feje, aki a természetfelettivel tartott kapcsolata segítségével hozza meg a fontos döntéséket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a varázslók is mentalisták, médiumok, tisztánlátók, spiritualisták, vagyis különleges képesség? emberek. Ahogyan a tibeti, vagy zen buddhisták is, akik életük nagy részét tudatos énjük háttérbe szorításával, meditációban töltik. Így csiszolják elméjük azon részét, amely más dimenziókat nyit meg a földi ember számára, aki az agyi kapacitásának mindössze 3-8 százalékát használja. Játsszunk el a gondolattal, mi volna, ha a teljesség birtokában lennénk!

A Föld lakói azonban sokfélék, ezerféleképpen gondolkoznak, és elmebeli képességeik is eltérőek. A véleménykülönbségek tehát összebékíthetetlenek a tekintetben, hogy valaki az ?t körülvevő valóság részének tekint-e olyan jelenségeket, amelyek túlmutatnak az általa ismert, és érzékszerveivel megtapasztalt világon. Pedig tény, hogy az emberi elme képes olyan dolgokról is tudomást szerezni, amelyet nem öt érzékszervünkkel fogunk fel. Ennek a jelenségnek a neve extraszenzoros percepció (ESP), vagyis érzékszerven kívüli érzékelés. Kísérletek tömegét végezték annak bizonyítására, hogy vannak olyan jelenségek, amelyekre ma még nincs tudományos magyarázat.

Ami a megérzéseket illeti, a legtöbb ember átéli néhányszor, jóllehet véletlennek tartja, vagy oda sem figyel rájuk. Aki azonban komolyan veszi, arra hamar rásütik, hogy látnok. Miként történt ez Emanuel Swedenborggal, az 1700-as években élt svéd filozófussal is, aki egy alkalommal az otthonától ötszáz kilométerre tartózkodott, amikor megérezte, hogy az utcájukban tűzvész pusztít, de az első rémület után azt is "tudta", hogy a tüzet sikerül megfékezni. Pár nap múlva egy királyi futár meg is hozta az erről szóló hírt.
A híres fizikus, Sir Oliver Lodge már a múlt század elején elkezdte kutatni a telepátia képességét. Eredményeit és tapasztalatait 1909-ben megjelent könyvében tette közzé. A húszas évek végén dr. J. B. Rhine és felesége is hasonló kísérleteket végzett, egy 25 kártyából álló paklival, melynek minden lapjára öt különböző szimbólumot rajzoltak. Ezeket az úgynevezett Zener-kártyákat összekeverték, és egy lapot átadtak a csoport egyik tagjának, míg a többieknek az épület egy távoli pontjára vonulva kellett megmondaniuk, milyen jeleket lát az illető. A telepatikus képességgel megáldott résztvevők minden esetben hibátlanul megoldották a feladatot.

Stanley Kripper parapszichológus, gyerekként, 1946-ban szeretett volna egy lexikont. Szülei nem tudták neki megvenni, így törte a fejét, hogyan szerezhetne pénzt a könyvre. Eszébe jutott nagybátyja, Max bácsi, aki megvehetné neki az értékes olvasmányt, de egyúttal áthasított rajta az a gondolat, hogy "Max bácsi nem segíthet, hiszen halott". Ebben a pillanatban telefonon érkezett a hír, hogy a bácsit kórházba szállították, és meghalt.

Kripper három pszichikus úton szerezhetett tudomást nagybátyja haláláról, ezek: a telepátia (gondolatátvitel), a clairvoyance (tisztánlátás) és a prekogníció (előrelátás). A telepátia esetén ráhangolódunk az érkez? információra, tehát előbb tudunk valamilyen eseményről, mintsem a hírt megkapnánk. A tisztánlátó téren és időn kívül, képekben, filmszerűen lát eseményeket, arcokat, távoli történéseket, amelyeket az adott pillanatban nem is mindig tud értelmezni. A prekogníció során egy történés szinte kiemelkedik az időből, és az erre érzékeny ember a jövőben - pár perc, vagy akár év múlva - bekövetkező eseményeket már megtörténtnek látja.
1978-ban nagy port kavart a hír, miszerint Viktor Korcsnoj sakknagymester azzal vádolta ellenfelét, Anatolij Karpovot, hogy parapszichológusokkal zavartatja koncentrálását a mérk?zés alatt. Ez az eset megtörte azt a csendet, amely a parajelenségeket és a különleges képességeket övezte. Az sem véletlen, hogy mindez orosz sakkozókat érintett, hiszen a Szovjetunióban akkor már több évtizede komoly kutatások folytak a témában, sőt, az egyik, erre szakosodott kutatóintézetet a matematikai és a fizikai tudományok doktora, E. E. Gogyik vezette.Nemrégiben egy akadémikusunk könyvet írt arról, hogy e jelenségek nem léteznek. Úgy látszik, a tudós elméket nem hajtja a bizonyítás kényszere, ha cáfolatról van szó. Pedig a paranormális jelenségek létezését az Egyesült Államoktól Japánon át Oroszországig, a világ számtalan helyén bizonyították, és egyetemeken is tanítják. 

A cikk folytatása megtalálható az EZO ÉLET magazin 2009. áprilisi számában.
 
 

Amulettek és talizmánok

Az amulettek és a talizmánok a mágia eszköztárának legegyetemesebb és legnépszerűbb darabjai. Szinte minden népnél és kultúrában ismeretesek, az óegyiptomiaktól és a zsidóktól kezdve, a mezopotámiaiakon, a görögökön és a rómaiakon át, a szibériai népekig vagy Kínáig. Elkészítésük külön tudomány, s valaha a szimbólumok és a megfelelések hallatlanul bonyolult ismeretét igényelte. Manapság a „boszorkányiskolák” foglalkoznak velük, hol tréfásan - hol komolyan, és az ezoterikus boltokban kaphatók, vagy az interneten rendelhetők meg.

*

Amulett
Az amulett elsősorban védelmül szolgáló tárgy (az „amulett” szó arab gyökerő, jelentése viselni, hordani), amelyet általában a testen elrejtve, például a nyakban viselnek. A mágikus védelem a legtöbb esetben egyet jelent a rontás megakadályozásával, a démonok vagy más ártó szellemek elijesztésével, távoltartásával. Aki amulettet hord, szellemi-fizikai egészségét védi. Természetes vagy ember alkotta tárgyat egyaránt lehet amulettként alkalmazni. A legkedveltebb természetes amulettek közé tartoznak a különféle kövületek, drága- és féldrágakövek, csigák, kagylók, karmok, fogak és gyökerek, az ember alkotta amulettek közé pedig az isteneket, angyalokat, szemeket és kezeket ábrázoló szobrocskák, a megmunkált fémek, vagy akár a fotók. A drágakő-amuletteket a bolygóállásoktól függően asztrológiai jegyek alá rendelték az idők során.

Scathach bárdja

 Scathach bárdjaAz ég szigete, a tüzes kelta harcos Istenségtől, Scathach-tól kapta nevét. Az ? katonai képességei mindenkit felülmúltak, és a fiatal kelta harcosok felkeresték mindenfelől katonai kiképző iskoláját.
Scathach harci bárdja képességekkel és energiával áldanak meg téged.

Talizmán
A talizmán nem pusztán megvéd valamitől, hanem konkrét célok elérésében segít, és különleges erővel ruház fel, tehát alkalmasabb a varázslat előidézésére, mint kivédésére. Anyaga szintén változatos, ám minden esetben mágikus szöveggel vagy képpel látják el. A középkorban külön műfajként ismeretes a talizmán-mágia. Elkészítését az asztrológiailag megfelelő időpont határozza meg, és csak egy személyhez tartozhat, az áhított cél elérése után pedig általában meg kell semmisíteni. A “talizmán” szó vagy a görög „telesma” (tökéletesség), vagy a török „talism” (csodakép) kifejezésből származik. Manapság ezt a varázserőt a projekció jelenségével és az energetikával magyarázzák. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a tárgyak rendelkeznek egy csak rájuk jellemző rezgéssel. Ha érintkeznek velünk, képesek arra is, hogy felvegyék, felerősítsék, majd visszasugározzák ránk az energiát. Így voltaképp a mindennapi viseléssel és dédelgetéssel mi töltjük fel energiával őket.

K?medál

 K?ből faragott medál(egészség őrző)


Rózskvarc medál (szerelem vonzó)


Rózskvarc medál

Achát fog  Achát fog b?r szíjon (fizikai erőt adó)
 Szürke achát fog b?r szíjon (bátorságot erősít?) Szürke achát fog
Fekete achát fog Fekete achát fog b?r szíjon (oltalmazó)
 Korall fog b?r szíjon (szerencse hozó) Korall fog
Ametiszt 5 x 3 cm-es átfúrt ametiszt k? (boldogság hozó)
Talizmán zacskó

Talizmán

A torinói lepel

 

A torinoi lepel a kereszténység egyik legnagyobb ereklyéje. Jelenleg a torinoi Szent János székesegyházban őrzik. A kend?n háromszög alakú égési nyomok találhatók, ezek között néhol hiányosak a foltok. Így rajzolódik ki a leplen egy megkínzott és keresztre feszített férfi képmása.

Elölről és hátulról is úgy látszik, mintha fel lenne függesztve, és még valamilyen koszorút is lehet rajta látni. 1898-ban készült róla az első fényképfelvétel. A torinói lepel tudományos vizsgálata 1898-ban kezdődött, mikor először lefotózták és észrevették, hogy a vásznon negatív lenyomat látható – egy meztelen, keresztre feszített férfit ábrázolva elölről és hátulról. A képmáson megjelenő szakállas, hosszú hajú férfi életkorát az antropológusok 30-33 évben határozzák meg, testmagasságát 178-180 cm-ben, testsúlyát pedig 79-80 kg-ban.

Jól láthatók a megkorbácsolás nyomai, a töviskorona okozta sebhelyek. Annyi bizonyos, hogy a testet nem festették, a vöröses elszínez?dés emberi vértől származik, mégpedig a kutatók szerint egy AB-s vércsoportú emberétől. Az 1988-as izotópvizsgálatok azt mutatták ki, hogy a lepel az 1260-1390 közötti időszakból származik. Az amerikai kutató szerint az 1988-as vizsgálathoz használt szövetminta teljesen más kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vászon többi része. Az ereklye összetevői hasonló tulajdonságokat mutatnak a Holt-tenger környékén talált nagyon régi anyagokkal. A hagyomány szerint ezzel a lepellel takarták be Jézust, majd ebben temették el. Az anyag története tele van rejtélyekkel Vannak emberek, akik döntő bizonyítékokat látnak a lepel hitelességére, és ötödik evangéliumként emlegetik az ereklyét. Számos tűzvészt élt túl amióta létezéséről először Franciaországban tettek említést 1357-ben, beleértve az 1997-es rejtélyes tűzesetet a torinói székesegyházban. Egy ezüst díszdobozban feltekerve tárolják. Amikor legutóbb 2000-ben kiállították, több mint 3 millió ember látta Az ezüstládikában összegöngyölve tartott lepel az elmúlt évszázadban csupán öt alkalommal került nyilvános bemutatásra. Legközelebb 2025-ben lesz látható.

A lepelről ide kattintva továbbiakat is olvashat!

 

Atlantisz-legenda: mítosz vagy történelem

Az elveszett aranykor nyomában

Nemrégiben jelent meg egy gazdagon illusztrált könyv a múlt nagy birodalmairól (Letűnt civilizációk nyomában, Alexandra Kiadó, 1999). A kötet szerzői nem kevesebb, mint 49 hajdanvolt civilizációs központ maradványait mutatják be, a krétai Knósszosz romjaitól a mai Irakban található Babilónon át a dél-amerikai Machu Picchu sziklavárosáig. Ami a helyszínekben közös: a pusztulás, amely ezeket az egykor virágzó államokat sújtotta. Természeti katasztrófák és háborúk nyomait őrzik a megmaradt kövek – innen tudjuk, hogy léteztek. Egy hajdani szupercivilizáció nyomait azonban máig sem találják. Ez a legendás Atlantisz, amely Platón görög filozófus leírása szerint egyetlen éjszaka tűnt el a tenger habjai között. Némelyek szerint Atlantisz titkai számos hajdani, sőt modern civilizációra is hatást gyakoroltak.
Tovább
 

Tudatalattid csodálatos hatalma

A Titok, azaz a "The Secret" című film felfedi az univerzum Nagy Titkát. A Titkot, mely századokon keresztül vándorolt, hogy elérjen hozzád is, hogy az egész emberiség javát szolgálhassa. Ez a Titok, a mindenség Titka - a titok a végtelen boldogsághoz, egészséghez, pénzhez, kapcsolatokhoz, szerelemhez, fiatalsághoz: mindenhez, amire vágysz. Ebben a bámulatos filmben minden információt megtalálsz ahhoz, hogy megérthesd és megélhesd a Titkot. Most először a történelem során, a világ vezető tudósai, írói, filozófusai, felfedik Neked azt a Titkot, amely véglegesen megváltoztatta mindazok életét, akik valaha is tudtak erről. Hogy csak néhány példát említsünk, Plató, Newton, Beethoven, Shakespeare, Einstein. Most te is megtudhatod a Titkot. És ez örökre megváltoztathatja az életed!

A tudatos elme olyan, mint a hajó parancsnoki hídján álldogáló kapitány vagy kormányos, ? irányítja a hajót, jelzéseket küld a gépteremben dolgozó matrózoknak, akik a kazánokat, műszereket, szelepeket stb. kezelik. A gépteremben serényked? személyzet nem tudja, hová tart a hajó; ?k csak parancsoknak engedelmeskednek. Zátonyra is futtathatják a hajót, ha a hídon álló ember a saját irányt?je, szextánsa vagy más műszerei alapján hibás vagy rossz utasítást ad. A gépterem személyzete engedelmeskedik neki, mivel ? a f?nök; gépiesen végrehajtják utasításait. A legénység tagjai nem beszélnek vissza a kapitánynak: egyszerűen teszik a dolgukat.

A hajó gazdája a kapitány, döntéseit végrehajtják. Tudatos elméd a te hajód - tested, környezeted, összes körülményeid - kapitánya és gazdája. Tudatalattid annak alapján veszi át a parancsokat, amit tudatod hisz, és igaznak elfogad.

Ha ismételten kijelented embertársaidnak: “Én ezt nem engedhetem meg magamnak!" - akkor tudatalattid szavadon fog, és gondja lesz rá, hogy valóban ne szerezhesd meg, amit akarsz. Mindaddig, amíg ragaszkodsz hozzá, hogy “Nem engedhetem meg magamnak azt az autót, európai körutazást, családi házat, bundát vagy hermelingallért!" - bizonyos lehetsz benne: tudatalattid engedelmeskedik parancsaidnak, és egész életedben fájhat a fogad a felsorolt kincsek után.
Múlt karácsonykor egy csinos diáklány egy meglehetősen drága útitáskát nézegetett a kirakatban. Hazafelé tartott, a New York állambeli Buffalóba. Már majdnem kimondta: “Nem engedhetem meg magamnak azt a táskát!" - amikor felötlött benne valami, amit egyik előadásomon hallott: “Sose fejezz be egy negatív állítást! Azonnal fordítsd visszájára, és csodák történnek életedben."

A leány tehát így szólt: “Az a táska az enyém. Eladó. Lelkileg elfogadom, a többi a tudatalattim dolga."
Szentestén, este nyolc tájt a v?legénye pontosan olyan táskával lepte meg a leányt, amellyel lelkileg azonosította magát aznap reggel tíz órakor. Nem csupán azonosította magát: várakozással töltötte el elméjét, s az egészet rászabadította mélyebb tudatára, mert az birtokolja a végrehajtás “know-how"-ját (,,tudod-hogyan"-ját).

A diáklány, a Dél-Karolinai Egyetem hallgatója elmesélte: “Nem volt pénzem arra a táskára, de már tudom, hol találjak pénzt és minden mást, amire szükségem van. Tudom, hogy kimeríthetetlen kincsestár rejlik bennem."

Lássunk még egy szemléletes példát. Ha így szólsz: “Nem szeretem a gombát" - és alkalmasint gombára bukkansz a salátában vagy a mártásban, emésztési zavaraid támadnak, mivel tudatalattid jelentkezik: “A f?nök (tudatos éned) nem szereti a gombát." Mulatságos példája ez a tudatos és tudat alatti elme viselkedése közötti szembeszökő különbségeknek, eltérő működési módoknak.
Így szól egy asszony: “Ha este kávézom, hajnali háromkor felébredek." Ha tehát kávét iszik, tudatalattija időben megbökdösi: “A f?nök azt akarja, hogy ébren töltsd az éjszakát!"
Tudatalattid a nap huszonnégy órájában dolgozik, gondoskodik jólétedről, öledbe zúdítja megszokott gondolkodásmódod gyümölcseit.

Az idős hölgy példája
Néhány hónapja levelet írt nekem egy hölgy:

Hetvenöt éves vagyok, megözvegyültem, gyermekeim felnőttek. Egyedül éltem nyugdíjamból. Meghallgattam az Ön előadásait a tudatalatti hatalmáról. Megtudtam, hogy ismétléssel, hittel és várakozással átadhatók az elképzelések a tudatalattinak.
Mély átérzéssel ismételgetni kezdtem: “Szükség van rám. Boldog házasságban élek, a férjem kedves, szerető, lelkiekben gazdag férfi. Biztonságban vagyok."
Körülbelül két héten át ismételgettem ezt, naponta többször is. Egyszer aztán a sarki gyógyszertárban bemutattak egy nyugdíjas gyógyszerésznek. Kedves, megértő, mélyen vallásos embert ismertem meg személyében. Tökéletes válasz volt ? fohászaimra. Egy héten belül megkérte a kezemet, most nászúton vagyunk Európában. Tudom, hogy a tudatalattim mélyén rejtőző intelligencia hozott minket össze, isteni elrendelésnek megfelelően.
Ez az asszony tehát felfedezte, hogy a kincsestár ?benne található. Szívében igaznak érezte imádságát, és meggyőződése ozmotikusan tudatalattijába, a kreatív közegbe szivárgott. Mihelyt sikerült végrehajtania a szubjektív megtestesülést, tudatalattija a vonzás törvényének megfelelően előállította a keresett választ. Bölcsességgel és intelligenciával teli mélyebb énje egymáshoz vezérelte őket, az isteni elrendelésnek megfelelően.
Ügyelj rá, hogy csak olyasmit gondolj, amelyek csak igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek és jó hír?ek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. (Fil. 4:8)

Érdemes megjegyeznünk!

1. Benned rejlik a kincsesház. Önmagadban keresd a választ szíved vágyaira.
2. Az emberiség történetében a bölcsek felismerték, hogy a nagy titok nem más, mint az a képességük, hogy felébresztik és felszabadítják tudatalattijuk hatalmát. Mindezt te is megteheted.
3. Tudatalattid minden problémádra tudja a választ. Ha elalvás előtt ezt sugalmazod tudatalattidnak: “Reggel hatkor fel akarók ébredni", akkor pontosan hatkor fel is ébreszt téged.
4. Tudatalattid építette testedet, s meg is gyógyíthatja. A tökéletes egészség képzetével ringasd magad álomba mindennap, s tudatalattid, leghőségesebb szolgád, engedelmeskedni fog.
5. A gondolat az ok, a létrejövő körülmények - az okozat.
6. Ha könyvet vagy remek színdarabot írnál, és még jobban szeretnél szólni hallgatóságodhoz, akkor továbbítsd szeretettel, érzéssel elgondolásodat a tudatalattidnak, s az megfelelően reagál majd.
7. Te vagy a hajód kapitánya. A kapitánynak helyes parancsokat kell adnia; hasonlóképpen neked is a megfelelő gondolatokat és képzeteket kell tudatalattid számára továbbítanod, mert a tudatalattid kormányozza összes tapasztalataidat.
8. Sose mondd: “Nem engedhetem meg magamnak", vagy “Képtelen vagyok rá". Tudatalattid szavadon fog, és gondoskodik róla, hogy ne legyen elegendő pénzed vagy képességed, s csakugyan ne tehesd meg, amit akarsz. Jelentsd ki: “Bármit megtehetek a tudatalattim hatalma révén."
9. Az élet törvénye a hit törvénye. A hit: elmédben megfogamzott gondolat. Ne higgy olyasmiben, ami árthat neked, vagy sérthet téged. Higgy tudatalattid gyógyító, ösztönző, erősít?, gazdagító hatalmában. Kinek-kinek hite szerint adatik.
10. Változtass gondolataidon, és sorsodon változtattál!

Dr.Joseph Murphy: Tudatalattid csodálatos hatalma

 

Nibiru – a halálbolygó?

Visszatér Marduk csillaga?

 

Kutatási anyag - 2002. szeptember

 

Naprendszerünk belső térségei szabályos időszakonként katasztrofális kozmikus csapásokat szenvednek el. Ezek olykor olyan súlyosak is lehetnek, hogy bolygók térülnek le pályájukról, megváltozik keringési idejük, tengelyforgási sebességük vagy irányuk, netán szinte megsemmisül rajtuk az élet. A jelek szerint nincs már messze az az idő, amikor hasonlóan válságos korszak köszönhet ránk.

 

Anomáliák a Naprendszerben

 

A Merkur bolygó rendkívüli módon hasonlít holdunkhoz. Talán egykor maga is egy hold volt.

 

Már a bolygók pályasíkjával is gond van. A legbelső bolygó, a Merkúr kivételével egyetlen egy bolygó sem kering a Nap egyenlít?i síkjában. Lennie kell egyfajta „külső erőnek” amely eltéríti őket ebből a síkből.

A Merkur különös bolygó. Tengelyforgása igen lassú, két merkúri év mindössze három merkúri napig tart. Felszíne ugyanolyan kettősséget mutat, mint a mi holdunk. Egyik oldala kráterekkel s?r?n felszaggatott, míg a másikon inkább a nagy medencék dominálnak. Ez a megoszlás arra utal, hogy egykoron egy nagyobb égitest holdja lehetett. De ha így volt, vajon hogyan került új pályájára?

A Vénusz nem kevésbé különös. Tengelyforgási iránya ellentétes a megszokottal. Ráadásul egy vénuszi nap hosszabb, mint egy vénuszi év. A felszíne nem kevéssé különös. Hatalmas felföldek találhatók rajta, valamint olyan gigantikus repedésvölgyek, amilyenek a kontinensek szétválásakor keletkeznek. Ilyen jellegű tektonikai tevékenységet csak egy nagytömeg? hold jelenléte válthat ki. Kézenfekvő a következtetés: a Merkur bolygó volt egykoron a Vénusz holdja. Igen jelentős „külső erőt” kell ahhoz feltételezni, amely ezt a bolygókettős eltépte egymástól.

 

A Vénusz egyik kontinense csaknem akkora, mint az Egyesült Államok.

 

A Földdel és a Marssal semmi gond, bár a Holdunk alacsony s?r?sége mindenképpen magyarázatra szorul. E kér bolygó tengelyforgási sebessége normális, tengelyhajlási szögük is, ennek köszönhetően mindkét égitest életet hordoz.

A Naptól távolodva a négy k?zetbolygót négy gázóriás követi, a kisbolygó öv választja el őket egymástól. A kisbolygó-övről feltételezik, hogy egykor szintén egy bolygó, a Pheaton, keringett itt, de aztán valamilyen „külső erő” miatt darabjaira hullott, s manapság már csak a roncsai figyelhetők meg. Elképzelhető, hogy a Pheaton is hordozott egykoron életet.

 

A Vénuszon pontosan olyan hasadékvölgyeket láthatunk, mint a Földön az óceánok alzatán, a kontinensek kéreglemezeinek határán.

 

 A Jupiter és a Szaturnusz már a kezdetektől fogva ismert, szabad szemmel látható égitestek. Mindkettő körül keringenek „gyanús” holdak, melyek akár életet is hordozhatnak. Amikor a csillagászati mérések tökéletesedtek, kiderült, hogy Naprendszerünkben további hatalmas égitesteknek kell lenniük, hiszen mind a Jupiter, mind a Szaturnusz mozgásában a számítotthoz képest eltérések adódtak. Az Uránuszt tehát először „papíron” fedezték fel.

Az Uránuszt egykor hihetetlen erős kozmikus csapás érte. Forgástengelye szinte benne fekszik pályasíkjában, a bolygó majdhogynem „gurul” a pályáján. Ráadásul, tengelyforgási iránya, a Vénuszéhoz hasonlóan, fordított. Holdjai azonban pontosan egyenlít?i síkjában keringenek, ezért adódik a feltételezés: holdrendszere a bolygó katasztrófája után születhetett. Talán ez is az oka annak, hogy nincs jelentős méretű kísér?je. A számításokban mutatkozó eltéréseket a külső bolygók pályáinak megfigyeléséből nyert adataihoz képest, az Uránusz felfedezése sem oldotta fel, további külső nagybolygót kerestek tehát.

 

Az Atlantiszt elpusztító kisbolygó krátere az óceánfenéken.

 

A Neptunuszt ismét csak „papíron” fedezték fel. A különös vele kapcsolatban az, hogy legnagyobb tömeg? holdja az ellenkező irányban kering körülötte, mint a többi, melyek egyébként a megszokott nyugat-keleti mozgási irányt mutatják. A Neptunusz szokatlan viselkedés? holdja más szempontok miatt is figyelemre méltó: légkörrel rendelkezik, felszínén folyékony nitrogén tavak találhatók, és ezek a tavak akár élőlényeknek is otthont adhatnak. A furcsaság az, hogy vajon hogyan kerülhetett ilyen nagytömeg? hold az előbb említett pályára úgy, hogy eközben a többi hold pályája mintsem változott.

Talán említeni sem kell, a Neptunusz pályájának pontos meghatározása sem tisztázta a helyzetet, a számításokban mutatkozó eltérések további nagybolygók létét tették szükségessé. A Plútó felfedezése nem tette egyszerűbbé e helyzetet, ellenkezőleg, tovább bonyolította. A Plútón túl további jelentős méretű égitestek tucatjait fedezték már fel (Kuiper-öv), de a gázóriások mozgásában mutatkozó eltéréseket sehogy sem sikerült megmagyarázni.

A távoli üstökösök pályáit már többen elemezték, számításokat végeztek külső nagybolygók feltételezett helyére vonatkozóan, azonban ezeket a számításokat nem követte a megjósolt távoli égitestek felfedezése. A „külső erő” azonban kétséget kizáróan létezik, a Naprendszer távoli térségeiben járó ?rszondák pályája eltér az előre számítottól, igaz, csak parányi mértékben. Az eltérésekből azonban egyértelműen adódik a következtetés: valami van odakint!

Ciklikus fajpusztulások, lesz-e ismét „világvége”?

 

A fentebb említett „külső erő” nem véletlenszerűen, elszórtan ad hírt magáról, hanem ciklusosan. Kiderült, hogy a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygó-öv mellett egy további is található a Plútón túl. Emellett a jól ismert Oort-féle üstökösfelhő is folyamatos veszélyforrást jelent, amennyiben nagytömeg? égitest közelíti meg az ott kering? objektumokat, és pályájukról letérítve a Naprendszer belső tere felé zúdítja őket.

 

 

Az Oort-féle felhő

 

Az üstököspályák elemzése révén jutott Oort és Lindblad arra a feltevésre, hogy a Naprendszert egy „külső” üstökösfelhő burkolja, ennek távolsága a Naptól körülbelül 150.000-200.000 CSE (CSE = Nap-Föld távolság). Itt mozognak milliárd számra az üstökösmagok. A Naprendszerhez közeli csillagok perturbáló hatására – vagy más okokból – egy-egy ilyen nagy pályasugarú üstökösmag mozgása megváltozhat, és olyan irányt vehet, amely a Nap felé tart. A Jupiter távolságában légkört, majd látványos csóvát fejleszt. Az üstökösök élete többféleképpen folytatódhat: visszatérhetnek a végtelen kozmoszba, ahonnan érkeztek, a Nap vagy valamelyik nagybolygó hatására itt maradhatnak a Naprendszer belső terében, felaprózódhatnak és meteorrajjá alakulhatnak, netán becsapódhatnak valamelyik nagybolygóba vagy holdjába.

 

A kráterekkel borított égitestek felszínét elemezve egyértelművé vált, a becsapódásos kráterek nem folyamatosan és alkalomszerűen keletkeztek, ellenkezőleg, voltak időszakok amikor nagyszámú kráter jött létre, míg hosszabb időszakokon át szinte egy sem.

Mindezek a megfigyelések csak úgy magyarázhatók, hogy valamilyen nagytömeg? égitest rendszeresen megzavarta a kisbolygó öv, illetve az Oort-féle felhő égitestjeinek mozgását. Ilyen szóba jöhető égitest lehet erősen elnyúlt ellipszis pályán kering? egy vagy több bolygó, barna törpe vagy vörös törpecsillag.

A Föld írott történelmét mindössze párezer évesre teszik, habár rendelkezünk a Pont d’Arc barlang múzeumában látható legalább 33.000 éves feliratos k?táblával is, ilyesmiről nem igazán szeretnek a régészek beszélni. Az is nyilvánvaló, hogy ha az emberiség írásos korában történik jelentős kozmikus katasztrófa, akkor a civilizáció túlnyomó többsége megsemmisül, egyszerűen nem maradnak fenn régészeti emlékek. Az emberi alkotások többsége így is, úgy is elporlad 5.000 évnyi időtávlatban, a nyomokat tehát nagyon nehéz felkutatni. A nehézségeket csak fokozza a Föld szüntelenül változó arculata, a jelentős erózió.

Hosszabb időtávlatokat kell tehát először megvizsgálni, földtörténeti korszakokat. A kérdés tehát úgy hangzik, hogy földtörténeti léptékben ki lehet-e mutatni a kozmikus katasztrófákban bármiféle ciklikusságot. A válasz természetesen: igen.

A Nemezis-hipotézis

 

 

Ciklikus fajpusztulások.

 

1984-ben a New York Times két szerkeszt?ségi cikkben a Time magazin pedig címlap történetben foglalkozott a Nemezis-hipotézissel. Két évtizede sincs tehát, hogy először vetették fel tudósok annak lehetőségét, hogy Napunk kettőscsillag, kísér?je az üstökösfelhő megbolygatásával pusztulást hozó Nemezis, egy vörös vagy barna törpecsillag. Erre a következtetésre az ?smaradványok elemzésével jutottak. Elméletük megfogalmazásában korábbi, hasonló felvetések is szerepet játszottak. Összefüggést találtak a nagyarányú fajkihalások és az adott földtörténeti rétegek magas iridiumtartalma között. Az irídium ritka fém, a meteoritokban azonban jelentős mennyiségben található.

David Raup és John Sepkowski Jr. Az utóbbi 250 millió évet átfogó földtörténeti leleteket tanulmányozta alaposan. Azt találták, hogy az irídium mennyisége az egyes rétegekben jelentősen emelkedik nagyjából minden 26. millió év tájékán. Találtak egy jellemző 30 millió éves ciklust is, bár nem annyira éleset. (Ez arra utalna, hogy a Nap nem is kettős, hanem sokkal inkább hármas rendszer. ) A csillag a nevét a Nature egyik szerkeszt?jétől kapta: Nemezis.

 

A Jupiterbe csapódó üstökösdarabok akkora lökéshullám-felhőket keltettek, mint a Föld átmérője.

 

Az elméletet természetesen sokan bírálták, igyekeztek mindenféle más megoldást találni a ciklikus fajkipusztulásra. Próbálkozásaik azonban már eleve kudarcra voltak ítélve a szilárd bizonyítékok miatt. Az ellenz?k csupán egyetlen megfontolandó érvet vetettek fel: a Nemezist látni kellene. Azonban a Kígyótartó csillagkép felől Naprendszerünk belső tere felé s?r? kozmikus felhő tart, ha pedig a Nemezis éppen ebben az irányban tartózkodik, akkor fénye elnyelődik.

Napközeli pontján fél fényévre közelíthet meg bennünket, hogy aztán 3 fényévre is eltávolodjon. Mivel a legutóbbi nagy kipusztulás nagyjából 13 millió éve volt, adódik a feltevés, jelenleg pályájának legtávolabbi pontján rója körét. Átmérője 100.000 km-nél nagyobb lehet, tömege a Napénak 5-10%-a. Rendelkezhet saját bolygórendszerrel is, melyen minden további nélkül élet is kifejlődhetett, hiszen a vörös törpecsillagok rendkívül hosszú ideig sugároznak egyenletes teljesítménnyel. Természetesen akár intelligens élet is. A látogatók a Nemezis bolygóiról is érkezhetnek (világos b?r, átlátszatlan fekete szemüveg).

Marduk csillaga – a Nibiru

 

Bizonyított tény tehát, hogy a Nemezis rendszeresen „világvégét” okoz. Jelenleg szerencsére nem kell tartanunk tőle, hiszen messze jár. A mérések az utóbbi években finomodtak és az egész Földre kiterjedtek. Ha az írásos emlékek túlnyomó többsége meg is semmisült, a népek emlékezete, rajzaik megőrizte történelmüket. Az események alapos megismeréséből levonható következtetések nem jeleznek rózsás jövőképet. Ahogy azt már Szolón révén a szaiszi papoktól is tudhatjuk, az emberi faj többször pusztult már ki szinte az utolsó szálig. És ha eddig így volt, ezután sem lesz másként. A kérdés az: tudunk-e valami kézzelfoghatót mondani közeli jövőnkkel kapcsolatban, magyarán: lesz-e a közeljövőben világvége?

A Mars példáját látva nem ringathatjuk magunkat illúziókban. Testvérbolygónk fejlett civilizációját kisbolygóbecsapódás törölte el a felszínről. Igaz, a kisbolygó-övhöz közelebb kering mint Földünk, viszont a mi bolygónk tömege többszöröse a Marsénak.  Hasonló jelenségnek lehettünk szemtanúi, amikor 1994. július 18-án a Shoemaker-Levy üstökös darabokra szakadva a Jupiterbe csapódott. Ilyen csapás-sorozatot a földi élet nem igazán élt volna túl.

 

 

Kozmikus fenyegetettségünk

 

Victor Clube és Bill Napier: „Lehet, hogy nem vagyunk tisztában vele, a kozmosz egyszerűen késlelteti a következő pusztító, akár halálos becsapódássorozatot. A világ a kozmikus biztonság illúziójában ringatja magát, s az egyház, az állam és a tudomány semmit sem tesz azért, hogy megzavarja ezt az idilli elképzelést. Ha továbbra is ebben az illúzióban ringatjuk magunkat, akkor a katasztrófa bekövetkezése a legsötétebb korba taszítja vissza az emberiséget. Pedig világunk meglehetősen törékeny: elég csak felnézni az égre.”

Fred Hoyle: „Több mint különös az, hogy az emberiség kíváncsian fürkészi a világűrt, és annak távoli galaxisait, ugyanakkor látszólag tudomást sem vesz arról a lehetőségről, hogy esetleg a Földet kozmikus katasztrófák fenyegetik…”

 

 

A Tunguszkai becsapódás környezete.

 

Fred Hoyle és Chandra Vickranasinghe közelmúltunkat kutatta. Úgy találták, hogy egy óriás-üstökös érkezett Naprendszerünk belső terébe úgy 20.000 ével ezelőtt. Darabokra szakadt, majd egyik hatalmas része becsapódott a Földbe Kb. 13.500 évvel ezelőtt, eltörölve az atlantiszi civilizációt, kiirtva az emberiség 90-95%-át, hasonló mértékű pusztítást végezve a többi faj között is, valamint egy csapásra megszüntetve a jégkorszakot.

A h?mérsékleti változásokat és a régészeti leleteket elemezve arra következtettek, hogy további – bár arányaiban messze kisebb – becsapódások következtek be 9000, 7000, 6000, 4500, 3000 és 1500 évvel ezelőtt is. Minden egyes esetben a kaotikus állapotok több évtizeden át tartottak, sőt, akár egy évszázadig is, és ez idő alatt többször is tunguszkai méretű repeszek csapódtak a Földbe, évente akár 100 is. Duncan Steel szerint a becsapódások aránya időnként annál sokkal nagyobb méreteket is ölthetett, és számításai szerint ilyenkor: „kataklizmák sújtották bolygónk kiterjedt területeit, annak köszönhetően, hogy napokon keresztül összefügg? kozmikus meteorzápor hullott a Földre. Teljes mértékben elképzelhető, hogy ilyenkor pár nap alatt a Föld több száz olyan ütést szenvedett el, mint a tunguszkai becsapódás idején.

 

 

A Tunguszka meteorit

 

1908. nyarán hatalmas katasztrófa történt a szibériai köves Tunguszka folyó vidékén. A legújabb feltevések szerint üstökösmag okozhatta. 6 km-es magasságban felrobbanva több tucat kilométeres körzetben kidöntötte a fákat. A lökéshullám-front háromszor megkerülte a Földet. Az északi féltekén hónapokon át „ezüst éjszakákat” lehetett megfigyelni. A detonáció ereje másfél ezerszer múlta fölül a hirosímai atombomba robbanását. A tunguszkai eseményeket a mai napig titokzatosság veszi körül, hiszen a katasztrófa területén megnövekedett radioaktív sugárzás mérhető, és ez az ott élő növények és állatok szervezetére is folyamatosan hatást gyakorol.

 

 

A tunguszkai becsapódás helye a térképen.

 

A Nemezis tehát nem jelent ránk jelenleg veszélyt. A kérdés most úgy szól, ismerünk-e olyan égitestet, netán többet is, amely elnyúlt ellipszispályán keringve akár a Kuiper-öv, akár a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygó-öv égitestjeinek pályáját megbolygatva a Föld felé térítheti őket? A válasz ismét csak: igen. Sőt, jó néhányukat már sikerült lefényképezni is.

1981-ben, az USA-ban számos napilap közölte különböző tudósok véleményét a Plútón túl kering? óriásbolygó létezésével kapcsolatban. A NASA 1982-ben tanulmányt készített, ahol pontos számításokat és igen precíz elemzést találhatunk. Nevezett m? megtalálható a NASA Astrophysical Data System - 1988AJ.....96.1476H kódjelzés alatt. Pontos képletet találhatunk a Planet X, azaz a tizedik bolygó legvalószínűbb feltalálási helyére vonatkozóan - R.S. Harrington munkája nyomán. Mindössze egy évvel később bocsátották fel az IRAS (infravörös távcs?vel felszerelt csillagászati mesterséges holdat) és szinte azonnal meg is találta a 10. bolygót. A Washington Post mindjárt le is közölte a hírt, az IRAS holdat vezérl? tudóscsoport vezető csillagászát megszólaltatva. Kijelentését idézve: „…egy nagyjából Jupiter nagyságú, Naprendszerünkhöz tartozó bolygó (jellemzőiben tökéletesen megfelelve az ősi iratokban fennmaradt adatoknak) felfedezéséről számolhatok be. Jelenleg az Orion csillagkép irányában tartózkodik. Az IRAS hold szinte abban a pillanatban megtalálta, mihelyt f? műszerét a korábban meghatározott irányba fordítottuk. Létezéséről és pontos helyéről már hosszú évek óta tudtunk, most technikai megerősítésre is szükségünk volt. Amit mondok azt a lehető leghatározottabban alátámasztják a mérések, és a legteljesebb mértékben biztosíthatom önöket arról, hogy megfelel a valóságnak. Ellenőrizhetik. Próbálkozások történtek arra vonatkozóan, hogy mindezeket a tényeket letagadják, s ezáltal meghamisítsák a történelmet.”

A Planet X mozgását két csillag határozza meg: a Nap és a Nemezis. A jelenlegi legkorszerűbb távcsövek használatával bizonyosnak tűnik, hogy 2003. tavaszán, május végén vagy június elején, a Jupiter pályáján is belül kerülve, Naprendszerünk belső térségébe hatol. A NASA 1995-ben készített jelentése szerint elképzelhető, hogy sokkal inkább barna törpéről, mint bolygóról van szó, hiszen nagy érzékenység? műszerek segítségével sikerült érzékelnie a mágneses terét.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy mindeközben a Plútón túl már kb. 400 égitestet fedeztek fel, s csak töredéküknek sikerült a pályáját legalább hozzávetőleges pontossággal meghatározni. Ami viszont feltűn?, hogy igen tekintélyes méretű égitesteket is találtak, többek közt a valaha felfedezett legnagyobb kisbolygót, a 2001 KX76-et. A Planet X mellett akár tucatnyi égitest is Naprendszerünk belső tere felé mozoghat. Elkövetkezett a bőség zavara.

Fontos hangsúlyozni: rendkívüli nehézségekbe ütközik az ekkora távolságra lévő égitestek tömegének, átmérőjének, s?r?ségének és pályájának meghatározása. Furcsa mód, a NASA mindig is kereste a 10. bolygót, csak éppenséggel nem volt hozzá műszere, hogy meg is találja. A Planet X-nek nevezett objektum felfedezése akár véletlen is lehetett, volt már ilyesmire példa, hogy az egyik nagybolygó helyét tévesen számolták ki, aztán mégis ott volt, ahol nem lett volna szabad lennie. Elképzelhető, hogy szándékosan kuszálták össze a híreket, hogy eltereljék a figyelmet a lényegről. Ez sem újkelet? módszer. Hirtelen azzal találtuk szembe magunkat, hogy már nemcsak egy 10. bolygó van, de akár több száz is. Tessék, lehet válogatni! De vajon melyik az igazi?

A kérdést úgy is módosíthatjuk, hogy mivel egyes népek történelmi hagyományaiban, „mondáiban” említést tesznek ilyen égitestről, akkor fel tudjuk ismerni egyáltalán? Nem árulok el titkot, a válasz ismét igen, meg is nevezik Marduk csillaga, más néven Nibiru. És hogyan ismerjük felő Onnan, hogy Marduk csillaga vörös. Az összes Plútón túl felfedezett égitest fénye fehér. De van egy kivétel: és ez a Nibiru.

  

 

A Nibiru felfedezését biztosító képlet.

 

A NASA 1982-ben igen precíz elemzést készített az ősi sumer-magyar szövegekben leírt, a NASA által Planet-X-nek nevezett, Nibiru pontos helyzetére vonatkozóan. Az Infravörös távcs?vel felszerelt csillagászati mesterséges hold, az IRAS, a pályára állítását követően szinte azonnal meg is találta az előre kiszámított helyen, mint ahogy erről be is számoltak akkoriban. Azóta azonban a helyzet megváltozott, a hírek és álhírek összevisszaságában szinte lehetetlen rátalálni az igazságra.

 

Mezopotámiai feljegyzések

 

            Mielőtt a régészeti leleteket ismertetem fontos megjegyezni, hogy a sumér-magyarok által leírt égitestet a legtöbben számos holddal rendelkező bolygóként azonosítják. A lehetősége azonban annak is fennáll, hogy a Nibiru nem bolygó, hanem barna törpecsillag, hét kísér?vel. Ha ez utóbbi feltételezést fogadjuk el – márpedig a NASA mérései erre utalnak -, akkor könnyebben értelmezhető az égitest napközelben megfigyelt jelentős sebessége, a leírt gravitációs hatásai (áradások, földrengések), erős mágneses tere, hirtelen felfénylései, mélyvörös színe.

 

1. ábra. Nippurban (Nap - Úr -ban) talált pecséthenger. Földművesek figyelik az égen nappal is látható Nibirut.

 

            A mezopotámiai szövegek nem győzik hangsúlyozni az égitest jelentős fényességét, kiemelni, hogy az még nappal is megfigyelhető: „látható napkeltekor és napnyugtakor tűnik el”. Egy Nippurban talált pecséthengeren (1. ábra) egy csoport földművest ábrázolnak amint feltekintenek a kereszttel jelölt 12. bolygóra (Zecharia Sitchin ismert műveiben ezen a néven hivatkozik rá). Az égitest több okból is kaphatta ezt a jelet. Talán azért, mert gy?r?rendszere van, s a megfigyelők éppen oldalról láttak rá. Ha pedig az „istenek” is innen jöttek, akkor célszerű volt a bolygó jelével azonosítani őket, a kereszt jel tehát így vonulhatott be a legtöbb nép ábrázolásába „Isten” jeleként.

 

2. ábra. A Nibiru közeledésekor metszett jellegzetes pontok.

 

            Számos pecséthengeren találkozhatunk az égitest mozgását bemutató ábrázolásokkal, feltüntetve azokat a különösen fontos csillagászati pontokat, melyeken áthaladásakor könnyedén azonosítható a Földről nézve. Földközelbe érve megfigyelésére első lehetőségként az az időpont adódik, amikor együttáll a Merkúrral (A – pont). Számítások szerint ekkor a földpálya kistengelyével a közelít? égitest éppen harminc fokos szöget zár be. Amint tovább közeledik az előző pozíciójához képest ismét kb. harminc fokra kerül akkor, amikor a Jupiter pályáját metszi (B – pont). Végül pedig eléri napközelpontját, ahol egykoron a szület? Földnek ütközhetett - vagy valamelyik holdja (C - pont).

            A manapság a „Mennyek Királyságának” visszatéréséről szóló spekulációk alapjául azok a tények szolgálnak, miszerint az ősi emberek többször is megfigyelték a 12. bolygó áthaladását Naprendszerünk belső terén.

            Az égitest ismételt megfigyelése alátámasztja azt a feltevést, miszerint jelenléte a napkörüli pályán folyamatos, tehát Naprendszerünk része, hasonlóan számos hosszú periódusú üstököshöz.

 

3. ábra. Berlini Múzeumban őrzött pecséthenger - a Naprendszer ábrázolásával.

 

            Mezopotámiai és bibliai források nagy határozottsággal állítják: a 12. bolygó keringési ideje 3600 év. A sumér-magyar ősi szövegekben a 3600-as szám jele egy nagy kör volt. Az égitest epithetonja egyébként a „Sár”, melynek jelentése többek közt „tökéletes ciklus”, illetve „teljes kör”, egyben a 3600-as számot is jelöli. A három kifejezés-tartalom – égitest/ciklus/3600 – szoros összefüggése nyilvánvalóan nem lehet puszta véletlen. A sumér-magyar isteni királyok uralkodási ideje minden esetben tökéletesen osztható 3600-zal. A következtetés mindebből csakis az lehet, hogy a isteni királyok uralkodási ideje egyértelműen összefügg a Nibiru 3600 éves keringési idejével.

            Az ősi feljegyzések teljes mértékben egyetértenek abban, hogy a 12. bolygó feltűnését váratlan katasztrófák, nagyarányú változások és korszakváltás kíséri. A mezopotámiai szövegek az égitest periodikus megjelenéséről mint előrelátható, pontosan kiszámolható, megfigyelhető eseményről beszélnek. „A hatalmas égitest megjelenésében sötétvörös.” Megjelenésének napját az Ószövetségben leírtak szerint esőzések, áradások és földrengések kísérik.

            A következő képen a Berlini Múzeumban őrzött, az ősi Közel-Keletről származó pecséthenger látható. Amikor a középső istenalakot, illetve mennyei lényt kinagyítjuk, megfigyelhetjük, hogy igazából egy hatalmas, sugárzó csillagot ábrázol, 11 égitesttől övezve. Ezenkívül, mintegy láncra felf?zve, 24 kisebb objektumot láthatunk. Igen valószínűnek látszik, hogy ezek a kisebb testek Naprendszerünk nagyobb holdjait képviselik.

 

 

 

4-5. ábra. A törökországi Nimrud-tábla és az ábrázolt égitestek beazonosítása

 

            Természetesen bizonyítást igényel az a kijelentés, hogy ez az ábrázolás valóban Naprendszerünket reprezentálja. Még ha a Napot és a Holdat belevesszük is, akkor is csak 11 égitestet kapunk (Nap, Merkur, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó). A sumér-magyarok azonban mindezt pontosan megmagyarázzák. Határozottan állítják, hogy a Naprendszer 11 bolygóból áll (beleértve a Holdat is), meggyőződéssel hangoztatják, hogy a manapság ismert nagybolygókon kívül van még egy tagja Naprendszerünknek, a 12. bolygó, a bibliai Nephilimek (Annunakik) otthona, a manapság Planet-X-ként hivatkozott égitest.

            A régészek bárhol is kutassanak a közel-keleti társadalmak nyomai után, mindenhol beleütköznek a 12, a szárnyas bolygó jelképébe. Uralkodó jelképként figyelhető meg templomokon és palotákon, sziklákba vésve, pecséthengereken, falakra festve. De megtalálhatjuk királyokkal és papokkal együtt ábrázolva a trónjaik felett.          

            A különböző vallási tárgyú és csillagászati ábrázolások között rendszeresen visszatér? momentum visszatérésére és a nagy ciklusra vonatkozó információk. A Földpályát rendszeresen megközelít? égitest, a „találkozás”, az „elhaladás”, vagy a „keresztez?dés” bolygójának jele a kereszt. A kettős kereszt (csillag – dingir) egyébként „isten” jelentéssel is bír.

 

Marduk

 

A babiloni panteon központi istensége, Babilon város f?istene. Első írásos említése 4500 évvel ezelőttről ismert. Babilon védőisteneként már a III. Úr-i dinasztia (Kr.e. 22. sz.) alatt megemlítik. Központi istenséggé Babilonnak az I. Babiloni dinasztia (Kr.e. 16. sz.) alatti felemelkedése során lett, amikor is felvette más, f?leg sumer-magyar (a sumer-magyar nyelvazonosság bizonyított!) istenek vonásait és jelzőit. Már Hammurápi törvénykönyvének bevezetőjében, mint Ea elsőszülött fiának Anu és Enlil átadják neki az emberek fölötti hatalmat, és minden égi isten fölé emelik. Számos átvett epithetonja és tulajdonsága között az Enkitől és Aszalluhitól származók vannak túlsúlyban, amelyek Marduk bölcsességét, gyógyító-tudományát, igéz?erejét hangsúlyozzák. Megkapja a víz és a növények istenének funkcióját is. Utu istentől, akit olykor fivérének mondanak, rászáll az „Istenek Bírája” cím. F? epitheonjai: „Istenek Ura”, „Istenek Atyja”. Felesége Szarpánítu, fia Nabu. F? temploma az Észagila (Babilon f?temploma, ahol az „isten megszabja a sorsot”.  (Mitológiai Enciklopédia)

 

 

            A Nibiru legutolsó átmenete egy törökországi hatalmas k?faragványon, a Nimrud-táblán is látható (4-5. ábra.) Az Oroszlán csillagkép felett három bolygó, a csillagképtől jobbra a Nibiru. Az átmenet időpontjára csak találgatások lehetnek, hiszen az adott bolygóegyüttállás nagyjából ötven évenként előfordul.

A Nephilimek

            De kik is azok a Nephilimek, akik nevét a legtöbb Biblia-fordító „óriásnak” értelmezi, „égből jött lakók” helyett?

            Mózes első könyvében a következőket olvashatjuk a Vízözön biblikus változatában:

„Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is – óriások (Nephilimek) éltek a Földön. ?k azok a vitézked?k, akik ősidőktől fogva hírnevesek voltak.”

            A sok ezer évvel korábbi sumér-magyar táblák tömege említi a Vízözönt. Az egyik, Úr-Ninurtáról szóló így beszél:

 

„Azon a napon, a hajdankor hajnalán,

azon az éjjelen, a hajdankor éjjelén,

abban az évben, a hajdankor távoli évében,

amikor a Vízözön eláradt a Földön.”

           

A földlakókat figyelmeztették a közelg? Vízözönre. A veszélyt felismerők nem lehettek mások, mint a Nephilimek, akik aztán el is menekülhettek a Földről. De honnan tudták a Nephilimek, hogy mikor indul pusztító útjára a Vízözön?

 

 

6. ábra. Fantáziakép a Nibiru áthaladásáról

 

            A mezopotámiai szövegek a Vízözönt és az azt megelőző klímaváltozást hét „elhaladáshoz” kapcsolták, ami kétségkívül a 12. bolygónak a Föld melletti rendszeres elhaladását jelenti. Tudjuk, hogy a Hold, a Föld kísér?je is, a tömegvonzás révén árapályt okoz. A mezopotámiai és a bibliai szövegek egyaránt megemlékeznek arról, miképpen rázkódott meg a Föld, amikor az Égi Úr elhaladt a Föld mellett. Elképzelhető-e, hogy a Nephilimek, akik az éghajlati változásokat megfigyelték, felismerték a labilitásokat, és rájöttek arra, hogy a soron következő „elhaladás” nagyarányú katasztrófát vált ki?

            Az ókori szövegekből erre következtethetünk.

            Egy Asszurban talált sumér-magyar miniat?r tábla azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy hatalmas ereje és nagy termete dacára a bolygó („a hős”) a Nap körül kering. Idézzük:

 

„Fegyvere a Vízözön;

fegyvere halált hoz a gonoszakra.

Fenséges, fenséges, felkent úr!…

ki mint a Nap halad át az országon,

s a Napot, istenét, rettegés tölti el.”

 

            Az áradás végéről is olvashatunk:

 

„Amikor a bölcs így kiált: Áradás! –

Nibiru isten az [„a Találkozás Bolygója”],

A hős, a négyfej? bolygó.

Az isten, kinek rettenetes fegyvere

az áradást hozó vihar,

visszafordul.

Visszatér nyughelyére.”

 

 

7. ábra. A Nibiru mérete a Naprendszerünk égitestjeihez képest

 

            A Vízözön léte ellen az egyik leghatározottabb érv, hogy egyszerűen nincs annyi víz a Földön, mely elboríthatná a legmagasabb hegyek kivételével az egész Földet. Néhány hónappal ezelőtt még legalábbis mindenki így tudta. A nyáron azonban brit geofizikusok kiderítették, hogy a kontinensek gyökereiben akkora mennyiség? víz van, mely a Föld óceánjainak háromszoros tömegét jelenti! Ha tehát a gravitációs hatások folytán ennek az irdatlan vízkészletnek csak a töredéke is kiszabadult, már meg is van a „hiányzó vízkészlet”.

 

 

8. ábra. A 2001 KX766 jelő kisbolygó ezen a képen még ragyogóan kék.

 

9. ábra. A Newsweekben megjelent fotón már kissé "bepirosodott".

 

            Az ?skori és ókori emberek tehát pontosan tudtak a Nibiru időszakos átvonulásáról, és arról is, hogy ez – adott esetben – milyen katasztrofális kihatásokkal lehet a Földre. Lehetőségük volt tehát felkészülni az ilyen eseményekre, s ezt minden bizonnyal meg is tették, hiszen a krónikákból egyértelműen ez derül ki. Érdekes elgondolkodni azon, hogy a „primitívnek” tartott ?skori és ókori ember évezredekkel előre megtervezte cselekedetit. Velünk bizony meglehetősen sokszor fordul elő, hogy még azt sem tudjuk, mit hoz a holnap. Persze, ha a környezetszennyezés és készleteink felélése egyre gyorsuló tempóban tovább folyik, ennek a kérdésnek hamarosan nem lesz semmi jelentősége…

Gondolatmenetünket folytatva, most azt kellene megvizsgálni, mikor várható a következő „áthaladás”.

 

 

Teremtés-eposz

 

Székhelyet teremtett az isteneknek.

Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat

az égre fölszegezte.

Megmérte az esztend?t,

felosztá szakaszokra,

tizenkét hónapja fölé eggyel-egyen

három csillagot rendelt.

Megjelölvén az évnek napjait,

Níbirunak székhelyet szentelt, köré feszes övet vont.

Hogy ne kísértsen vétek, tévedés:

Enlil s Éa helyét is kijelölte.

Kaput nyitott ki mindkét oldalon,

balra-jobbra erős reteszt rakott föl;

az égbolt tet?-csúcsát Tiámat legbensőbb bensejébe helyezé.

Fölragyogtatta Nannart fényesen, reábízta az ég őrizetét:

villanjon, mint a zord éj ékszere, sugáraival mérje az időt.

"Hónapról-hónapra, jöjj csak elő, lépj ki az ékes tiarából;

hó elején, a föld fölött ragyogva

hat napon át szarv alakban világíts;

hetednapon fél-koronát utánozz,

sabbátu-napon állj szembe a Nappal!

Ha pedig a látóhatáron utólér a Nap tüzes fogata,

attól fogva izzó korongod kisebbedve ragyogjon!

Bubbulu-napon közelítsd meg a Nap-pályát, majd

a harmincadik napon újra szemtől-szembe kerülj a Nappal!

Adj jósjelet, útján haladván.

Közeledvén hozzá, ítélkezz!"

 

Gilgames – Teremtés eposz (Enúma Elis). 5. tábla.

Nyersfordítás: Komorócy Géza, Vers: Rákos Sándor

 

 

           

2003 - az áthaladás éve?

 

A Nibirut közel húsz éve sikerült először megfigyelni. Természetesen azóta is folyamatosan nyomon követik. A hírek és fotók azonban erősen esetlegesek. Különös módon, amikor a 2003-as „áthaladás”, mint lehetőség először a köztudatba szivárgott, az Internetről szinte azonnal eltűnt valamennyi fotó… A hivatkozások megmaradtak, „csak furcsa” mód a képek tűntek el… Ellenben az akkoriban felfedezett 2001 KX76 kisbolygóról elterjesztették, hogy tulajdonképpen az a Nibiru. Igyekeztek is alátámasztani, hiszen napvilágot látott olyan fotó, amelyen mélyvörös színűnek tűnik. Csakhogy „elfelejtették” azokat a képeket törölni, melyeken a 2001 KX76 kisbolygó egyértelműen kék színű. Tehát nem alaptalan a gyanú, hogy valami turpisság történt… Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy az amerikai kormányzat utasította a NASA-t, 2005-re fejlesszen ki olyan ionhajtóművet, mely 100 t-ás tömeget képes nagysebességre felgyorsítani. Aránylag még nyíltan is dolgoznak, hiszen az emberek már várják, mikor lép ember a Marsra. Csakhogy ez a hajtóm? nem a Marsra visz ?rhajósokat, sokkal inkább a csillagközi tér a célja. De ha ott nincs semmi, akkor mégis hová repül?

           

            Nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy a NASA meghatározó emberei tudnak a Nibiruról hiszen ?k fedezték fel. Arról is hallhattak, hogy az égitest az „Istenek Lakhelye”. Ha pedig tényleg az, nem lehet érdektelen meglátogatni őket, mielőtt ?k jönnek ide. Már csak a miheztartás végett is.

 

 

A Palomar-hegyi távcs?vel felfedezett, s Földünk irányába tartó hatalmas üstökös kontrasztjavított képe.

 

A 2003-as „áthaladás”-ra vonatkozó híreknek is azért van némi valóságalapja. A jövő tavasszal ugyanis egy gigászi üstökös érkezése várható a Naprendszer belső térségébe. Amíg az emberek azt hiszik, hogy az a Nibiru volt, mindössze "néhány ufókutató ismét elszámította magát" addig nincs gond, nyugodtan lehet a háttérben dolgozni. A gond akkor lesz, ha az emberek észreveszik a becsapást. A szándékos és hivatalos becsapást. De addig még eltelik néhány évtized, hiszen a Nibiru érkezése csak 30-50 év múlva várható. A világvége tehát kicsit később lesz. Persze, az emberiségen is sok múlik.....    

 

 

Barna törpék

 

Fantáziarajz egy barna törpéről

 

A csillaggá válás kritikus határa a naptömeg néhány százalékánál húzódik (a Jupiter tömege kb. 1%-a a Napénak). Az ennél nagyobb tömeg? összesőr?söd? gázgömbök elegendően nagy tömeg?en ahhoz, hogy saját súlyuk hatására a középpontjukban elegendően nagy h?mérséklet és nyomás alakuljon ki a fúzió beindulásához. És ha a s?r?söd? gázgömb tömege kevéssel alatta marad ennek a határnak? Akkor belsejében sohasem indul meg a fúzió és az összehúzódásából származó gravitációs energia lassan szétsugárzódik a felszínéről. A kicsiny égitest felszíne is szükségképpen kicsiny, így a szétsugárzódás, a h?lés is nagyon lassú lesz. A modellszámítások szerint ezek a soha lángra nem lobbanó csillagzsarátnokok akár a Nap élettartamánál tízszer hosszabb ideig is elpislákolhatnak, azaz 100 milliárd évig. Az ilyen égitest felszíne legfeljebb néhány ezer fok h?mérséklet?. Energiáját elsősorban az infravörös tartományban sugározza ki. A valamivel melegebb, már igazi csillagnak számító vörös törpék sugárzási maximuma a közeli infravörösben van. a teljesen kih?lt fekete törpék már szinte semmit sem sugároznak. A vörös törpék és a fekete törpék közé illeszkednek a csillaggá válás határát éppen megközelít? égitestek, a barna törpék. Az első barna törpe, a HD 114762 körül kering?, a Jupiternél 11-szer nagyobb  égitest felfedezése óta kb. 10 éve telt el. Azóta számolatlanul bukkantak rá a csillagászok. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy a Naprendszerek születésének teljesen normális „melléktermékei” a barna törpék. A Nibiru tömegére vonatkozó számítások elég jelentős szórást mutatnak, a legbizonyosabb érték nagyjából 5 Jupiter-tömegre adódik. Mivel a barna törpék rendkívül hosszú ideig bocsátanak ki állandó sugárzást, az élet minden nehézség nélkül kifejlődhet körülöttük.

 

A NASA tudósai 1982-meghatározták a Nibiru helyét, 1983-ban pedig az IRAS mesterséges hold – igazolva a számítások pontosságát – fel is fedezte. A siker bejelentését követő években azonban minden a visszájára fordult: álhírek és félrevezető információk tömege jelent meg a médiában. A „hivatalos” hazugságok kora ennél azonban jóval régebbre nyúlik vissza. Többek közt az ?srobbanás, az evolúció, valamint a fénysebesség abszolút voltára vonatkozó elméletek már-már kötelez? érvény? elfogadtatásával…

 

 

„Honnan jöttünk, hová megyünk?”

 

Naprendszerünk mása a Rák csillagképben.

 

Az ember mindig is kereste, kutatta az élet és önmaga eredetét. Kétféle, alapvetően különféle lehetőség kínálkozott: a Világot – és benne az embert – Isten teremtette, illetve, hogy mindez magától, fejlődés útján jött létre. A két tábor mindent elkövetett (vélt) igaza alátámasztására, azonban kudarcot vallottak. Ahogy a teremtés megtörténtét tudományosan semmi sem támasztja alá, úgy az 1800-as évek második felében, a hivatalos tudomány által inkább támogatott ateista-materialista-evolúcionista világnézetet sem (az innen-onnan összeszedett, olykor összehamisított leletdarabok leszármazási sorba illesztése tudománytalan és elfogadhatatlan!). A Tan Darwinban öltött csúcsot, s minden más elképzelést és ezzel mindenki mást is félresöpörtek, akik nem feleltek meg a korszellemnek. Többek közt Cuvier-t is, aki nemcsak felderítette, hanem be is bizonyította az igazságot… Ám ellenpélda is akad, az USA számos államában törvénnyel tiltották meg az evolúciós tan oktatását.

Az élet többi területe sem maradt kivétel. Lehetne említeni az ?szrobbanást, a származás-elméleteket, a Biblia nevében legyilkolt emberek tízmilliót, emberfajták állati sorban tartását, tömeges kiirtásukat mondván például, hogy a „vadaknak” nincs szüksége akkora területekre, ?seik földjére…

 

Ultrakönnyű anyagból készült repül? csészealj.

 

A tudományos világban a vezető tudósok szinte „nemzetiségi alapon” kerülnek kiválasztása, nem pedig tudományos munkájuk értéke alapján. Mindehhez a politika is keményen asszisztál, jobban mondva diktál. A mai világban szinte lehetetlen „független” kutatásokat végezni, hiszen az ember szinte mindenhol félrevezetéssel, szándékos megtévesztéssel, érdekekkel, hatalmasságokkal találkozik.

A relativitás-elmélet is „ideológiai alapon” született. Be kellett bizonyítani, hogy az ember az egyetlen értelmes lény a világegyetemben, tehát szabadon kizsákmányolhatja, tönkreteheti azt. Földönkívüliek nincsenek, hiszen az élet „véletlenül” keletkezett. Ha meg netán „véletlenül” mégis léteznének, akkor sem tudnának meglátogatni bennünket, mert „fénysebességnél gyorsabban semmiféle hatás nem terjedhet”, tehát számunkra nincsenek. Az ufómegfigyelések, az ufóleszállások, a személyes találkozások a földönkívüliekkel tehát már eleve a „képzelődés” kategóriába sorolhatók, hiszen az ufonauták úgysem képesek meglátogatni bennünket, hiszen már a Michelson-Morley kísérlet is igazolta, hogy fénysebességnél… stb.  A kísérletből aztán azt a következtetést is levonták, hogy „természetesen” éter sem létezik. A Nobel-díjas Wheeler (biztosan véletlenül kapta meg!) hiába számolta ki az 1980-as években az éter tömegét és s?r?ségét, senki a „hivatalos” tudomány részéről nem foglalkozott komolyan vele.

Természetesen a Michelson-Morley kísérlet értelmezése is, hm, legalábbis megtéveszt?… Mindössze azokat a részeket „felejtették el” közzétenni, amelyek az éter létezését bizonyították, és teljesen ellentmondtak a fénysebesség abszolút voltát illetően…

 

 

A Michelson-Morley kísérlet

 

Soha még egyetlen, többször is megismételt kísérlet sem gyakorolt talán akkora hatást a fizikára, mint az, amelyet Abraham Michelson hajtott végre 1881-ben, 1883-ban és végül, Williams Morley-vel közösen 1887-ben. E kísérletek némiképp különböztek egymástól elrendezésben. Lássuk az egyiket!

Ebben a következő felépítést látjuk: a fénysugarat egy félig átereszt? tükörrel kettéosztották, és egymásra merőlegessé tették. A Föld a világűrben 30 km/s sebességgel halad a Nap körül. Az első fénysugár útja egybeesik a haladás irányával, a másiké pedig merőleges arra. A két fénysugarat aztán tükörrel újra egyesítették egy interferométerben, ahol interferencia-vonalakat kaptak. Ezután 90 fokkal elfordították az interferométer-karokat, és azt várták, hogy az interferencia-vonalak ismét megjelennek, de eltolódást szenvednek. Azonban nem volt eltolódás. Valójában nem is lehetett, hiszen a kísérlet kiindulópontja már eleve hibás volt!

Nézzük a két esetet!

1. eset I. fényútja (1/I) a következő – előre: A; vissza: A/2; merőlegesen: A/2; összesen: A+A/2+A/2=2A   az 1/II fényút – előre: A/2; merőlegesen: A/2; előre: 2A; összesen: a/2+A/2+2A=2A

2.  eset I. fényútja a következő – merőlegesen: A; merőlegesen A/2; előre: A/2; összesen: 2A a 2/II fényút – merőlegesen: A/2; vissza: A/2; előre: A; összesen 2A

Az 1/I=2/II és 2/1=1/II, vagyis a fényutak egyszerűen felcserélődtek. Miért kellett volna eltolódást kapni az interferencia-vonalakat illetően??? (Az előbbi cáfolat vektorösszegzéssel is alátámasztható.)

A Michelson-Morley kísérlet – ez a része legalábbis – azt igazolta, amit Galilei óta tudunk: egyenes vonalú, egyenletes mozgást semmiféle „trükkel” sem lehet kimutatni. Ebből a néhány elrendezésből a fénysebesség abszolút voltára, és az éter nem létezésére következtetni, hm, legalábbis nagy merészség… De mindenféleképpen tudománytalan.

 

 

Amit nem szoktak elmondani a kísérlettel kapcsolatban az a következő: amikor a rendszert megforgatták, azonnal megjelentek az interferencia-eltolódások. Az elrendezés tehát érzékeny volt a gyorsuló mozgásra (minden körmozgás gyorsuló mozgás!). Ha tehát „valami” hatást fejt ki a gyorsuló mozgással mozgó fényre, akkor ott van is valami. Ez pedig a vákuum, vagy más szóval az éter, melynek létét éppenséggel cáfolni igyekeztek…

 

Ha pedig a fénysebesség nem abszolút sebesség, ha létezik éter, akkor természetesen az idegenek is meglátogathattak bennünket. Ez esetben viszont el kellene ismerni a létezésüket, a beismerést viszont nemzetközi szerződés tiltja meg. Patthelyzet.

Mellesleg a Nibiru eléréséhez nincs is szükség különleges technikára. A küldetés megvalósításán lelkesen dolgoznak is. De mivel „idegenek nem léteznek”, az „Interstellar Probe” nevű katonai ?rszonda sem létezik. Tehát most „nem létező dolgokról” beszélgetünk.

Az USA a következő költségvetési évre közel háromszorosára növelte katona ?rprogramjának kiadásait, az előrejelzések szerint további, hasonló arányú b?vítés várható az elkövetkezend? években. Vajon mire, ki ellen irányul ez a lépés, ha nincs odaát senki?

           

Csillagközi utazás

 

A NASA csapkodószárnyú repül?gépe.

 

Ember-alkotta ?reszközt juttatni egy távoli csillaghoz még az ezredvégi tudásanyag birtokában is nagy kihívás. Mindenesetre már az 1950-es években is próbáltak olyan ?rhajót tervezni, amely elhagyhatná a Naprendszert. Abban az időben, amikor hivatalosan még semmiféle ?rhajó sem létezett… akkoriban minden áron emberes küldetést szerettek volna megvalósítani, így született meg az Orion-terv. Az ?rhajó meghajtását kicsiny atombombák felrobbantása szolgáltatta volna.

Hasonlóan fantasztikus elvekre építve született a Nova-program, amelyben az óriási távolságok leküzdésére magfúziós elven működő hajtóművet alkalmaztak volna. A cél a Barnard-csillag lett volna, hajtóanyagként folyékony deutériumot, illetve a hélium hármas izotópját használták volna.

Az első, csillagközi repülésre vonatkozó reális terv a Daedalus volt, amelyet a British Society dolgozott ki 1977-ben. Az általuk elképzelt ?rhajó 500 tonnás, az utazás mintegy 40 évig tartana.

A robot-technika alkalmazása azonban olcsóbbá és kivitelezhetőbbé tesz egy ilyen vállalkozást.

 

A szemtanúk szerint így nézett ki a roswelli ufó.

 

Jelenleg alkalmazott technika segítségével a Voyager ?rszondák jutottak legtávolabbra bolygónktól, mintegy 11 milliárd km-re, 25 év alatt. Ez a Plútó távolságának nagyjából kétszerese. Ezzel a sebességgel haladva több tízezer év kellene a legközelebbi csillag elérésére, tehát egy ilyen vállalkozás végrehajtásának különösebben nincs sok értelme. A tervezés alatt álló Kuiper-express ?rszonda 17 év alatt érné el a Plútót. Nagyobb távolságba indulva lényegesen más technika szükséges.

A 2005. táján indítandó (szigorúan titkos) katonai ?rszonda „hivatalosan” a csillagközi teret vizsgálná, a napszél és a csillagközi tér ütközésekor keletkez? lökéshullámfront térségét. Ha „csak” erről volna ténylegesen szó, akkor természetesen fölöttébb buta dolog lenne a titkolódzás és a honvédség bevonása. Tehát nemcsak erről van szó. A véletlen úgy hozta, hogy a Nibiru is nagyjából ebben a távolságban található.

 

Napvitorlás a Mars mellett. Fantáziarajz.

 

Egy csillagközi utazás során igen sok hiba felmerülhet, amelyek próbára teszik az irányítók problémamegoldó képességét. Persze ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy ilyen küldetés megvalósíthatatlan. Viszont rendkívül súllyal kell figyelembe venni azt a tényt, hogy a távolodó ?rszonda végleg magára marad, s a rádiójelek gyengülése miatt hosszú idő múlva már nem is lesz irányítható. Erre megoldást jelenthet az ?rszonda létfontosságú részeinek többszörözése, így meghibásodás esetén be tudna kapcsolódni valamelyik tartalék példány. Azonban túlzott óvatosság esetén az ?rszonda nagy és nehézkes szerkezetté válna, növekedne a szerkezeti anyagok tömege is, ami miatt a hajtóm? teljesítményét is meg kellene növelni. Mindezekből úgy tűnik, hogy egy megfelelő csillagközi szonda tervezése még hosszú évtizedeket is várathat magára. A látszat azonban csal.

Az Interstellar Probe

A Nibiru 1983-as felfedezését követően lázas munkálatok kezdődtek. Igaz már korábban is alkalmaztak és teszteltek ion-, plazma-, és atomhajtóműveket, azonban nem ekkora távolságra. Az intelligens vezérl?rendszerek fejlettségi szintje is lényegesen eltért a maiakétól. Az ár sem volt közömbös. Mindent egybevetve, alapvetően három fejlesztési irányt jelöltek ki az Interstellar Probe hajtóm?vét illetően.

Az ?rszonda tömege kb. negyed tonnát tesz majd ki, s a legközelebbi csillag, a Proxima Centaurihoz vezető út mindössze 1%-ig jut el. A tervezet bár szigorúan titkos, azért elég sok minden kiszivárgott róla.

 

Egy ionhajtóm? szerkezeti rajza.

 

Jelenleg a kémiai meghajtás mellett a legtöbb tapasztalat az ionhajtóművek használata révén gy?lt össze. A legsikeresebb alkalmazása az Eros kisbolygóra leszállt NEAR ?rszondához köthető. A kormányzat és a honvédség is ezt a megoldást támogatja, hiszen a NASA-t utasították, 2005-re legyen kész egy akkora teljesítmény? ionhajtóművel, mely a földkörüli pályán 100 tonnát képes megmozgatni. (Ennél jelentősen kisebb tömeget nyilván jóval nagyobb sebességre gyorsíthatna.). Ekkora teljesítmény? hajtóművel lehetőség nyílik arra, hogy egy adott égitest körül lefékezve tartós vizsgálatokat lehessen végezni, majd visszatérni a Földre, s mindezt emberi lépték? idő alatt!

Alternatív megoldásként a napvitorlást vizsgálták meg. Hihetetlenül vékony, erős és könnyű hártyákat képesek a tudósok előállítani. Az ?rszonda a Nap felé indult volna, nagyjából a Merkur pálya környékén kibontotta volna több négyzetkilométer felület?, de mindössze néhány kilogramm tömeg? vitorláját, s a Nap sugárnyomását felhasználva, akár a fénysebesség 10%-ra gyorsulva, rövid idő alatt elérhette volna a kívánt térséget. A napvitorlával az volt a probléma, hogy az ide-oda száguldozó kozmikus porszemek széttépték volna, s a visszaút sem lett volna kivitelezhető egy esetleges probléma esetén.

 

Csillagközi szonda magnetoszférikus buborékban.

 

A harmadik elképzelés már szinte a Csillagok Háborúja sorozatban alkalmazott technikákon is túltesz. Ez nem mást, mint a földi magnetoszférát és a napszél kölcsönhatását használná fel. A földi magnetoszféra a Nap felöl erősen belapult, míg az ellentétes oldalon hosszú uszályként nyúlik el. A Nap sugárnyomása gyenge ahhoz, hogy magnetoszféránkat letépje, de ahhoz elég erős, hogy kisebb részeket szakítson le róla. A NASA Marshall ?rközpontjában, Dennis Gallagher dolgozta ki egy egészen speciális napvitorlás tervét. Eszerint az ?rszondát a körülötte kialakított mágneses mező és a napszél kölcsönhatása juttatná el a célállomáshoz. Számításaik szerint, egy 15 km átmérőjű mini-magnetoszférára a Föld pályája mentén 1-3 Newton nagyságú erővel hat a napszél. Ez az erő pedig igen jelentős: három hónap alatt akár 290.000 km/h sebességre gyorsíthatna fel egy negyed tonnás ?reszközt. A magnetoszféra-meghajtás kísérleteit egy 6x10 méteres vákuum-kamrában végzik, ahol a mágneses teret elektromos tekercs segítségével állítják elő. Ezek után a mágneses buborékot felfújják ionizált gáz, azaz plazma segítségével, innen ered a kísérlet neve is M2P2 (Mini-Magnetospheric Plazma Propulsion). Az ?rben 1 KW energiára, s mintegy 1 kg héliumra lesz szükség naponta a buborék fenntartásához. Ezáltal a napszélből 600 kW energia csapolható meg. A mágneses buborék egyfajta védőpajzsként is szolgál. A problémát itt is a visszatérés nehézsége jelenti. A megnetoszféra-hajtású ?rszonda nem tudna visszatérni.

 

 

Ilyen mágneskatapultokkal akarják felvinni az ?rbe a csillagközi szonda elemeit.

 

Természetesen Oroszország sem tétlenkedik. ?k a napvitorlást részesítik előnyben. A titkolózás sem kisebb, mint az óceán túlpartján, sőt, ha lehet, még szigorúbb. Olyannyira, hogy kísérleti napvitorlásukat nem is közönséges rakétaindító-állomásról bocsátották fel, hanem egy tengeralattjáróról, a víz színe alól! Az ?sszel végrehajtott teszt állítólag sikertelen volt. A napvitorlás – ha nem jön közbe sérülés – gyorsabban célhoz érhet, mint az USA ionhajtóműves ?rszondája, csak persze a visszatérés szinte kizárt. Lehet, hogy nem is cél. Talán egy újabb ?rverseny bontakozott ki a nagyhatalmak között a háttérben.

Az egész emberiség szempontjából nem rózsásak a kilátások. Az USA hadserege Irak területén porrá bombázta a sumer-magyar régészeti lelőhelyeket, egyszer s mindenkorra megsemmisítve azokat. Egyiptomban vízzel árasztották el az avar-hun emlékeket. Mindent elkövetnek hát, hogy a már napvilágra került tényeken kívül többet ne tudhassunk meg ?seink tudásából. Ezek után milyen szándékkal indulhatnak az „Istenek bolygójára”, arra az égitestre, ahonnan a magyarok ?sei a tudást kapták? Félő, hogy a Holdra helyezett plakett szavaival ellentétben, korántsem békés szándékkal…

 

 

 

Lap tetejére Vissza kezdooldal